Hozzá kell szoknunk, hogy immár három abroncsátmérő verseng a montisok szimpátiájáért, a Kross palettáján sincs ez másképp. A lengyel gyártó idei első tesztbringái mégis az oldschool, 26-os kerékméretű mountain bike-ok közül kerültek ki. Az utóbbi időben a forgalmazók a 29”-os vagy az újabb 650B kerékméret-típussal szerelt MTB kerékpárjaikat küldték hozzánk kipróbálásra, de ez még nem jelenti azt, hogy az „ősmontis” etalon kerékméretnek már harangoztak. Sokak számára a 26” továbbra is a lehető legmegfelelőbb választás, számos előnnyel előnnyel is kecsegtet, köztük a baráti árfekvés. Az MTB-pionír és kerékpárgyártó Gary Fishert senki nem vádolhatja azzal, hogy elfogult a 26”-os kerékméret iránt, hisz ő vezette be a piacra a „nagy kihívót”, a 29-er típust, illetve Tom Ritchey-vel együtt készítették el az első 650B méretű montit. Mindemellett extravagáns ruházatban a montizás nagyköveti szerepét aktívan gyakorló kaliforniai ex-hippi megerősíti: akkorát mégsem tévedett egykori haverja, Joe Breeze, amikor Tom bácsit meggyőzte, hogy 26” legyen a kerékpározást forradalmasító MTB-k egységes kerékmérete. Fisher megerősíti, hogy a legtöbb kerékpáros nagyon is jól jár a legtöbb tulajdonságban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó, erős, olcsón gyártható „kiskerékkel”. „Csodálatos időket élünk! A mai montisok már akár a gép kerékméretét is szabadon megválaszthatják, és a kerék átmérője nagyban befolyásolja az irányítás-karakterisztikát. Mára már igazolódott, hogy mindegyik kerékmérethez lehet ideális vázgeometriát készíteni, de ettől még a különböző átmérő és ballonosság más és más terepviszonyok közt fog jeleskedni. Az utóbbi években megannyi lehetőség nyílt meg a montisok előtt: a helyi terepviszonyok, a kerékpározási stílus, ízlés, illetve a testmagasság és anatómia függvényében lehet kerékméretet választani, majd felfüggesztésrendszert, ideális köpenymintázatot és így tovább. Ki gondolta volna egy évtizeddel ezelőtt, hogy a kerékpáripar ilyen csodálatos kényeztetésben fogja részesíteni a montisokat!” Eme kis kitérő után térjünk a tárgyra! Már nem is emlékszem, mikor ültem utoljára 26-oson. Most egy összehasonlító teszt keretében rögtön kettőt nyergelhettem fel, megállapítva, hogy nincs új a nap alatt: mindhárom kurrens kerékméret alkalmas élvezetes terepezésre, főleg, ha jó az időjárás, és csicseregnek a madarak. Az igazat megvallva, a két tesztelt 26”-os kerékméretű Kross modell között nagyobb különbséget véltem felfedezni, mint egy sport-orientált 29-er és a 2014-es Kross A3 között. Akkor kezdjük is a lengyel gyártó fürgébb, „A”-osztályos jószágával! Kross A3 A Kross A3 váza versenygeometriával rendelkezik, amely megegyezik a Kross által szponzorált versenyzők 26”-os gépeivel. Az A-széria 100 mm rugóútra optimalizált, általános CC- és maratonversenyzésre termett. A rajta elfoglalt testhelyzet enyhén sportos, amely ideális a hosszabb emelkedőkre, de azért a lejtmenetben is megfelelő kontrollt biztosít. A hátsó vázháromszög ugyancsak „sportos”, szűkre szabott, amely a váz merevségének növelése mellett felgyorsítja a kerékpár irányítását is. Technikás ösvényeken, ahol sok a kerülgetni való, az A-szériás gépekkel könnyedén lehet haladni, a bicaj minimális felsőtestmunkára gyorsan reagál. Ez a tulajdonság a 26”-os kerekű gépek talán legfontosabb erénye, és ebben az A3 a papírforma szerint jól vizsgázott. Számomra a vázgeometria a legfontosabb tulajdonsága egy kerékpárnak, persze az sem mindegy, hogy a „vas” milyen megjelenést kölcsönöz a masinának. Mivel az alkatrészek és a kiegészítők esetében a formatervezők keze igen megkötött, fantáziájuk a vázkialakítás és a fényezés terén emelkedhet el a földtől. Meg kell jegyezni, hogy ebben az árkategóriában és ennél a modellnél a lengyel tervezők magasra repültek: mind a csőformák, mind a szín és grafikai elemek igen merészek, formabontók, ennek ellenére az A3 egységes, sokak által szerethető összhatást kelt. Kezdjük a csőformákkal! Természetesen, ha a gyártó egyedi megjelenést szeretne létrehozni, akkor a hydroforming eljárással készült csőprofilok jelentik az ideális megoldást, szerencsére már ebben az árfekvésben is lehetőség nyílik alkalmazására. Nehéz lenne leírni, hogy a váz melyik csöve milyen keresztmetszetből megy át az egyik végétől a másikig milyenbe, nem is biztos, hogy terheléstanilag mindegyik indokolt, de az összhatás mindenesetre lélegzetelállító. Kiemelném a felsőcső vízszintes irányú ellapítását a nyeregvázcső-becsatlakozás előtt, annak átmenet nélküli csatlakozását a támvillához, a fejcső érdekes formai kialakítását, illetve az alsócső felül sík profilját. Szerintem mindegyik telitalálat! A színvilág és a grafika a formavilágnál kétségtelenül ízlésfüggőbb kérdés, tehát megtudakoltam családtagjaim, a szomszédok, a piros lámpánál velem együtt várakozó kerékpáros kollégák, illetve a bolt előtti lakatolást megfigyelő nyugdíjas bácsi véleményét az A3 fényezésével kapcsolatban: meglepő módon a foszforeszkáló világoskék és -zöld elemek nem kis felületen történő szerepeltetése, azok elrendezése, illetve a kiegészítőkre (lásd abroncs!) való átvitele egyöntetű elismerést váltott ki. Meglepő módon senki nem érezte túlzottan harsánynak! Valójában én is úgy vagyok a 2014-es A3 dizájnjával, hogy karakteres, merész, de mégis egységes, és még bőven komformizál az átlagízléssel. Habár kissé a tavalyi olasz kerékpárváz-divat utánérzése, de még így is sokkal frissebb, mint az unalmas, konzervatív piros/fehér/fekete összeállítás, amely a legtöbb mai új bringa megjelenését jellemzi. Tehát a váz geometriája jól eltalált, a megjelenésre sem lehet panasz, és a kidolgozás is bőven meghaladja ezen az árszínvonalon megszokott szintet. Például a nyeregszár-bilincs környékén a varrat simára csiszolt, amely biztosítja a folyamatos vonalvezetést a fejcsőtől a hátsó kerék sarujáig. A fej-, alsó-, illetve felsőcső csatlakozásnál ugyancsak jelentős utómunka látható, amely már-már egy monocoque karbonváz formavilágát idézi. Varrat valójában csakis a középcsapágy eldugott szegleteiben lelhető fel, de az is szép egyenletes, így ismét egy pirospont jár a Krossnak. Tényleg nem könnyű az A3 váz esetében kritikusnak lenni: egyszerűen nem találok rajta a fogást! Mint ahogy az árfekvés alapján feltételezhető, az egész kerékpár esetében azért lesz kifogásolni való: természetesen nem válható el, hogy a Shimano Altus/Acera felszerelés és a szerényebb technikai színvonalat képviselő teló vagy kiegészítők olyan jól működjenek, mint egy XTR szett levegős/olajos felfüggesztéssel, plusz teljes karbonkörítéssel. „Utcai áron” a Kross A3-as 150 ezer forint alatt simán beszerezhető, azaz hozzávetőleg egy jófajta teló és egy XTR hátsó váltó áráért. Ellenben az A3 rendelkezik egy egész kulturáltan mozgó, kellően csillapított, megbízható, strapabíró Suntour villával, továbbá az Avid hidraulikus tárcsafékek ugyancsak meglepően jó modulációt és fékhatást biztosítanak, akár a versenyhasználatot is lehetővé teszik. A 8-fokozatú hátsó váltórendszeren 2014-ben lehet élcelődni, de a HG lánckerekeknek köszönhetően kétségtelenül pontos és gyors, várhatóan két év múlva is ugyanígy teljesít, karbantartást pedig nem nagyon igényel. Tehát az A3 minden összetevője megfelelően működik, komoly hiányosságok nincsenek, csak apróbbak, amelyek bizonyos helyzetekben – amely egy 150 ezret kóstáló kerékpár elvárható képességein már minden esetben túlmutat – akár zavaró is lehet. Számomra az egyetlen nagy csalódás a telóval […]
↧