Már csak néhány nap van hátra az idei esztendőből, így egy bővebb összefoglaló keretében visszatekintünk mindazon sikerekre, amelyeket honfitársaink értek el a kerékpársport világában, 2021-ben.

Az idei évet a koronavírus-járvány éppúgy tönkretette, mint a tavalyit, a változásokat a saját bőrünkön is érezhettük. A sport szempontjából mégis pozitívabb az összkép, tekintve, hogy idén például sikerült megrendezni a tavalyról elhalasztott olimpiai játékokat. Persze, a kétkerekű versenyek sem maradhatnak ki a sorból, már csak azért is nem, mert péntekkel bezárólag a valaha volt legsikeresebb évét zárja a magyar kerékpársport.

Ha a 2021-es esztendőt a kerékpársportban elért magyar eredmények alapján kéne értékelni – a múlt fényében -, akkor nehezen találnánk rá jelzőket. Valószínűleg egy évvel ezelőtt nem sokan voltunk, akik olimpiai pontszerző helyet, rózsaszín trikót, vagy épp világkupa-futam győzelmet jósoltak volna honfitársainknak. Még szerencse, hogy ők pont ezt a kisebbségi tábort erősítették, és elhitték, hogy az akarat, a kitartás, a szív bizony olyan magasságokba repítheti őket, ahová korábban magyar versenyző még nem tette be a lábát.

2021 legrangosabb sporteseménye a tokiói olimpia volt, amelyet valamilyen úton-módon, sok-sok szervezői hiányossággal tarkítva, a japán társadalom egy részének masszív tiltakozása ellenére is sikerült megrendezni. Az ötkarikás játékokat Thomas Bach az újjászületés ünnepének szánta, amikor tavaly tavasszal a halasztás mellett döntöttek a szervezőbizottság tagjai. Ez példátlan volt az esemény történetében, sokan – leginkább a sportolók –  nem is értettek vele egyet, de nem volt mit tenni. Az olimpia csúszott, mi vártunk, és mint utólag kiderült, nem feleslegesen. A magyar sportolók megannyi felejthetetlen pillanatot okoztak számunkra, és a 20 érem (6 arany, 7-7 ezüst és bronz) mellett volt egy negyedik, pontszerző helye is az olimpiai csapatnak, amelyre különösen büszkének kell lenünk. Főleg nekünk, kerékpárosoknak. Vas Kata Blanka szinte a semmiből robbant be az olimpiai éremesélyesek közé, és a mindössze 19 éves versenyző egy csapásra felhelyezte Magyarországot a sportág térképére. Korábban magyar kerékpárosnak soha nem sikerült ilyen jó eredményt elérnie, pontszerző helyeink is csak a velodrómból volt, többnyire az előző évezredből. És ez a siker annak fényében még inkább felértékelődik, hogy a hegyikerékpárban jeleskedő nemzetek kerekeseit, Hollandia és Franciaország legjobbjait sikerült maga mögé utasítania Blankának; mint emlékezhetünk, a svájciak házi versenyt rendeztek a dobogóért. A japán főváros úgy látszik, szerencsét hoz, 1964-ből ugyanis már van egy ötödik helye a sportágnak.

A magyar kerékpársport pontszerző eredményei az olimpiákról

4. helyezés 
2021, Tokió: Vas Kata Blanka (női hegyikerékpár)
5. helyezés
1924, Párizs: Grimm János, Uhereczky Ferenc (pálya, kétüléses tandem)
1936, Berlin: Orczán László (pálya, 1000 méteres időfutam)
1936, Berlin: Liszkay István, Németh Miklós, Orczán László, Pelvássy Ferenc (pálya, üldöző csapatverseny)
1952, Helsinki: Furmen Imre, Schillerwein István (pálya, kétüléses tandem)
1964, Tokió: Bicskey Richárd, Habony Ferenc (pálya, kétüléses tandem)
2000, Sydney: Szabolcsi Szilvia (pálya, női repülőverseny)
6. helyezés
1952, Helsinki: Szekeres Béla (pálya, repülőverseny)

S ha már a fiatal lány sikereinél járunk, nem mehetünk el szó nélkül univerzális tevékenysége mellett sem. A 20. életévét idén szeptemberben betöltő sportoló ugyanis a monti mellett országúton, illetve ciklokrosszban is jeleskedik, nem is akármilyen eredményekkel! Kezdődött minden azzal, hogy nyár elején a legmagasabban jegyzett országúti csapat, az SD Worx egyből lecsapott rá, mint a jövő nagy kerékpárosára, és a mögöttünk hagyott év is azt igazolja, hogy a holland csapatnál jó lóra tettek. A flandriai világbajnokságon a magyar válogatott legjobb eredményét érte el, amikor az országútisok mezőnyversenyében negyedikként haladt át a célvonalon. Két héttel korábban a trentói Európa-bajnokságon U23-as kategóriában lett második, öt nappal azután, hogy a nők számára kiírt, négynapos Vueltán a 9. helyet szerezte meg összetettben. Nem rossz eredménysor. Ja, és emellett a hazai bajnokságon sem talált legyőzőre, a mezőny- és időfutam versenyben is sima győzelmet aratott, mindkettőben megvédve címét.

Ám ez még mind semmi! – mondhatnánk, és ami azt illeti, mondjuk (írjuk) is. Blanka legnagyobb sikerei ugyanis a ciklokrossz szakághoz kapcsolódnak, aminek mi, kerékpárrajongók azért is örülhetünk kifejezetten, mert így a holtidőszakban is van kinek szorítanunk. Már nem közömbösen ülünk le a televízió képernyője elé, hanem igenis van kiért szurkolni, ráadásul egy olyan valakiért, akinek valós esélyei is vannak a győzelemre. Az idei világkupa-sorozat állomásain egyre előkelőbb helyeket szerzett Blanka, és a sok-sok befektetett munka, idő, energia, és persze a végtelen akarat Overijsében csúcsosodott ki, ahol győzelmével újra történelmet írt kerékpárosunk. (Két állomás között az Európa-bajokságon is jelenése volt, ahonnan ezüstéremmel tért haza.) Ráadásul a verseny ünnepnapra esett, így mindannyian élőben szurkolhattuk ki Blankának a győzelmet. Most mi, szurkolók megint ünneplünk, a kerékpárosok pedig megint versenyeznek: Blanka az év utolsó hétvégéjéről is begyűjtött egy 6. és egy 8. helyet. Ennek a nívós, és szinte véget nem érő eredménysornak köszönhetően 2021-ben több, mint hétszer annyi világranglista pontot gyűjtött Blanka, mint egy évvel korábban, ezzel pedig a 41. lett a hölgyek rangsorában. Blanka eredményei elismeréseként tagja annak a három magyar sportolónak is, akik közül kikerül az Év női sportolója január 6-án, a Nemzeti Színházban tartandó gála keretein belül. (A másik két jelölt egyaránt kajakozó, Kozák Danuta és Csipes Tamara személyében.)

Azért az a fiatal lány eredménysorából is látszik, hogy egymaga több mindent ért el nemzetközi szinten, mint az összes többi magyar kerékpáros összesen, köszönhetően persze annak, hogy egyszerre három szakágban is a világ élvonalába tartozik. Most azt hihetnénk, hogy Magyarországnak nincs több, világelitbe tartozó kerekese, pedig ez nem így van. Sőt!

A férfiak is okoztak feledhetetlen pillanatokat idén, amelyeket legjobb lenne újra átélni. Kerékpáros szempontból persze a legemlékezetesebb május 13-a, és a 2021-es Giro első hegyi szakaszának a befutója: Gino Mäder győzelmének, és Valter Attila fantasztikus teljesítményének köszönhetően rózsaszínbe borult a világ. Valter Attila három szakaszon keresztül viselhette a sportág egyik legrangosabb mezét, a maglia rosát, azaz a rózsaszín trikót, miután a hatodik szakaszon megelőzte Egan Bernalt összetettben. A Groupama-FDJ profijától sajnos kolumbiai vetélytársa visszavette azt, majd meg is őrizte a verseny végéig (megvédve ezzel címét), de Valter csapata legjobbjaként így is az előkelő, 14. helyen végzett. Tavaly a Tour de Hongrie győzelme után 27. lett a szokatlan időpontban megrendezett Girón, idén 13 helyet javítva a 14. Ha jövőre is javít ugyanennyit, akkor…, a mondat befejezését olvasóimra bízom. És ha már a jövőről, a profi világról, és a Giro d’Italiáról beszélünk, akkor emeljük ki azt a sportdiplomáciai sikert, hogy az egyik legrangosabb kerékpáros körverseny 2022 májusában Budapestről rajtol majd. Összesen három szakaszt rendeznek magyar földön, mielőtt a versenyzők folytatnák útjukat Szicíliában. Emellett pedig reméljük, hogy jövőre is legalább két kerékpárosunk fog a mezőnyben tekerni: Valter mellett erre minden esélye megvan a Wanty-hoz szerződött Peák Barnabásnak, illetve az Eolo-Kometa két versenyzőjének, Dina Mártonak és Fetter Eriknek.

És ha már szóba került ez a három úriember, akkor szóljunk is róluk. Peáknak idén nem sikerült kiugró eredményt elérnie, azonban pozitívum, hogy a legnívósabb versenyeken képviselte a magyar színeket. Ott volt több rangos egynaposon (Paris-Roubaix, Strade Bianche), versenyzett az Eb-n és a Vb-n is. A 2.1-es besorolású Settimana Ciclistica Italiana második szakaszáról van egy második helye. A legfontosabb dolog vele kapcsolatban, hogy néhány hete a belga profi csapathoz, az Intermarché-Wanty-Gobert-hez igazolt, így jövőre is két magyar kerékpárosunk fog World Tour-csapatban tekerni. Fetter Erik a világbajnokság U23-as mezőnyversenyében, egy kiélezett versenyt követően lett negyedik, és Peákhoz hasonlóan szintén részt vett egy monumentumon (Il Lombardia). Legjobb eredményét azonban a Tour de Limousin 2.1-es besorolású versenyén érte el, ahol megnyerte az utolsó szakaszt – tette mindezt augusztus 20-án, az Államalapítás Ünnepén. (Úgy látszik, ezek az ünnepnapok csak első helyeket hozhatnak, így jövőre tanácsos kiemelt figyelemmel követni az e napokon zajló versenyeket.) Dina Márton Magyarországon kívül csak Olaszországban és Spanyolországban állt rajthoz idén. Viszont ott volt a Girón – ahol összetettben 100. lett -, illetve a Tour of the Alps hegyi trikójáért folyó küzdelemben a második helyet szerezte meg.

Fetter Erik egy eredményes szezonon van túl

Összegzésképp elmondhatjuk, hogy két kerékpárosunk örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, teljesítményük, eredményeik pedig jelezték, hogy a közeljövőben Magyarországra is érdemes lesz több figyelmet fordítani. A fent kiemelt események voltak a legfontosabbak, amelyek kapcsán nemcsak itthon, de külföldön is hangos volt a sajtó, emellett azonban nem szabad megfeledkezni egyik sportolónk teljesítményéről sem, akik vitték a világban Magyarország jó hírét. És hogy mi a kívánságunk 2022-re? Egyrészről erőt, egészséget, sok-sok balesetmentes kilométert kívánunk minden kedves olvasónknak, másrészről pedig egy legalább ilyen jó évet a honi kerékpársport számára. Vagy egyszerűen csak annyit: folytassák, kérem!

The post Várunk vissza, 2021! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Buzsáki Virág, hazánk egyik fiatal XCO versenyzője szilveszterkor a facebook oldalán számolt be arról az örömteli hírről, hogy 2022-ben egy svájci UCI csapathoz igazol, január 2-án pedig publikussá vált a csapat neve is, idén a Strüby-Bixs Team-et erősíti a tavaly remek eredményeket elérő bringás. Ennek kapcsán megkerestük a versenyzőt és a csapatváltásról és a terveiről kérdeztük.

-A facebook oldaladon olvashattuk, hogy 2022-től a Strüby-Bixs Team versenyzője leszel. Bemutatnád nekünk ezt a csapatot?

-Egy kis svájci csapatról beszélünk. A csapatfőnök nagyon régóta benne van a sportban, az olimpiai csapat edzője. Az egyik fia fiatalon versenyzett azóta az egyik legjobb barátja Nino Schurter, szóval közel van a tűzhöz. A csapat két legnagyobb szponzora a Strüby, egy építő ipari cég és a Bixs, aki bringákat ad nekünk (nekem hármat, de szerintem a többieknek is). Két elit versenyzője van a csapatnak, Paula (lengyel) és Jeremiah (svájci). Ketten vagyunk újak Tina (svájci) és én, mindketten utolsó éves U23-asok vagyunk. Mindenki jól beszél svájciul, engem kivéve, én csak a németet beszélem – még.

-Remek szezont zártál 2021-ben. Mesélnél arról, hogy hogyan jutottál el az első UCI csapatodig?

-Július közepén elküldtem a portfóliómat az összes UCI csapatnak. De tényleg az összesnek, amolyan csak tudjanak a létezésemről alapon, a Specialized Factorytől elkezdve a kisebb csapatokon keresztül, egészen azokig a kis csapatokig, akikről még soha senki nem hallott semmit. Ötvenkettő emailt írtam és nagyjából öt választ kaptam, amiből három nem volt, kettő igen és abból is csak egy felelt meg az igényeimnek. Ezután ültünk le beszélgetni Les Gets-ben és állapodtunk meg abban, hogy tartjuk a kapcsolatot. Segített, hogy világkupáról világkupára találkoztunk, tudtunk együtt pályátjárni, láthattak versenyezni, meg tudtak ismerni jobban. Szeptemberre már biztos volt, hogy a csapat tagja leszek 2022-re.

-Mik a terveid a 2022-es szezonra, mit szeretnél elérni?

-Idén ha minden jól alakul ott leszek az összes világkupán. Mindegyiken top10-be szeretnék jönni. A kevésbé reális célom világkupa top5, de ez most innen a kanapéról nézve inkább csak álom, mint cél. Aztán év végére ugyanaz a cél, ami eddig minden évben volt, hogy szintet lépjek, nagyobb csapathoz igazoljak – a csapatfőnökkel ezt már meg is beszéltük: minél hamarabb “ki akar rúgni” egy nagyobb csapat karjai közé.

-Köszönjük! Sok sikert!

The post Buzsáki Virág UCI csapatban folytatja - Interjú first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

„Most érzem ennek a súlyát, eddig szerintem nem fogtam fel, most kezdem felfogni” – nyilatkozta a DIGI Sport híradójának Vas Kata Blanka, aki egészen elképesztő 2021-es évet tudhat a háta mögött. A három szakágban is versenyző 20 éves kerékpáros üstökösként robbant be a sportágba, úgy itthon, mint külföldön. A felhajtást még szoknia kell, hiszen az ő természetes közege mégis csak a kerékpár és a versenyek, amelyeken idén sok szép emlékkel gazdagodott.

„Az olimpia nagyon nagy élmény volt. Már az nagy dolog volt, hogy kijutottam, de hogy negyedik lettem, ez így még csodásabb. Aztán következett az országúti világbajnokság, ahol megint csak negyedik lettem. Nagyon sok embert megleptem ezzel, még magamat is – én sem számítottam rá. Valamint sikerült a cyclocross-szezonban végre nyernem egy világkupát” – sorolta a legjobb eredményeit a DIGI Sport híradójának, a Sport 24-nek Vas Kata Blanka.Az eredményei miatt érzi ő is, hogy a mezőnyben nagyobb figyelmet kap. „Nem az történik, hogy odakönyökölnek, inkább kevésbé könyökölnek oda. De rengeteg nagy versenyző gratulál nekem, és tudja a nevemet. Ez hihetetlen!”

Vas Kata Blanka egyelőre nem szeretne egyik szakágból sem kilépni, élvezi, hogy folyamatosan új impulzusokat kaphat. „A mountain bike áll szerintem a legközelebb hozzám, mégis csak azzal kezdtem és amiatt szerettem meg ezt a sportot. De mindegyiknek megvan a hangulata, és nagyon jó cserélgetni is a szakágakat, mindig mást csinálni, mindig más emberekkel találkozni és más környezetben lenni. Máshogy néz ki egy verseny országútiban, akkor egy csapattal megyünk, miközben egy cyclocross- vagy egy mountain bike-verseny csak rólam szól.”

Külön más hobbija nincs, ha feltöltődésre vágyik, akkor a leghétköznapibb dolgok jöhetnek csak szóba. „Család, barátok, a kutyák otthon, a mamákkal találkozni minél többet. Igazából a család az, ami a legjobban kikapcsol. És nem tudok mást mondani, mert ezt szeretem a legjobban, otthon lenni és csak beszélgetni a családtagokkal hétköznapi dolgokról, jó ilyenkor egy kicsit kikapcsolni a kerékpározásból, és nem gondolni rá.”

Most azonban még bőven kell gondolnia rá, hiszen hétvégén a budapesti Városligetben cyclocross magyar bajnokságot rendeznek.

Forrás: DIGI Sport / Sport 24

The post Vas Kata Blanka: A nagy versenyzők is gratulálnak, megtanulták a nevem first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Május első vasárnapján, ami egyben május elsejére esik, immáron 8. alkalommal indul útjára a korábban Borsod MTB Bajnokaként megismert, ma már „Lukács Autó – Borsod MTB Series 2022.” néven futó akkreditált, nyílt XCO versenysorozat.

A sorozat nagy hangsúly fektet az utánpótlás versenyzők versenyzési lehetőségeinek biztosítására, de az őket kísérő szülőket, illetve a sportággal ismerkedő bringásokat is próbálják bevonni egy könnyen teljesíthető, pár körre szóló rekreációs „Hobbi-futamra”, ahol a résztvevők megízlelhetik a versenyzés hangulatát.

A sorozat futamai:
2022. Május 1. Hangony
2022. Június 19. Kazincbarcika
2022. Július 3. Miskolc, Majális-Park
2022. július 17. Miskolc-Görömböly

Az összes futam és program részletes információja, valamint az internetes nevezési felület elérhető a bmtbseries.hu oldalon.

Május 1. Hangony

Az első futam rendezője, a sorozatot megálmodó Ózdi Kerékpáros Egyesület, akik ezúttal az Ózd mellett található Hangony településre várják a versenyezni vágyókat.

Ismerd meg Hangonyt!

A Pálya

Rövid mászásaival és technikás lejtőivel a hangonyi eltér a megszokott XCO pályáktól, így a fizikai felkészültségen kívül próbára teszi a technikai tudást és a koncentrációs képességet.

Versenykiírás

Nevezés

Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is kizárólag előnevezéssel lehet a versenyeken részt venni, helyszíni nevezésre nem lesz lehetőség. Utánpótlás korú versenyzők, valamint a Hobby futamok résztvevői ismét kedvezményes áron nevezhetnek a sorozat futamaira.

Új utakon a sorozat

A Lukács Autó Kft. a Volvo hivatalos miskolci személygépkocsi márkakereskedője korábban is támogatta a sorozatot, ám ettől az évtől már a Borsod MTB Series névadó szponzoraként lépett elő, ezzel is támogatva a környezettudatos, egészséges életmódot, mint a kerékpározás és a sport kapcsolatának népszerűsítését. Céljuk, hogy ezzel még szélesebb körben megismertessék a Volvo fenntartható jövőképét, azaz, hogy a klímaváltozás elleni harcban magunk is a megoldás részévé kell, hogy váljunk.

A Volvo és a hegyikerékpározás kapcsolata nem újkeletű. 1994-től 9 évig a Volvo a Cannondale kerékpárgyártóval közös csapatot hozott létre Volvo Cannondale Racing Team néven. A Volvo-Cannondale-t széles körben a mountain bike történetének legdominánsabb csapataként tartják számon. Ki ne emlékezne a legendás David ‘Tinker’ Juarez-re, Alison Sydor-ra vagy Cedric Gracia-ra, de ebben a csapatban kezdte „profi” pályafutását a többszörös MTB Világkupa, majd később a 2011-es Tour de France győztese, Cadel Evans is.

Web: https://bmtbseries.hu

Facebook: https://facebook.com/bmtbseries

The post Május 1-jén indul a hazai XCO szezon first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Közreműködő partnerek: Cedric Gracia, Richie Schley és Gabriel Wibmer

Izgalmas ösvények, sziklakert, ugratók, adrenalin… ha ezeket szereted akkor mindenképpen nézd meg az Abus MTB fejvédő kínálatát!

A német gyártó a kényelmet és biztonságot helyezte középpontba a sisakok tervezésekor, melyek egy rossz esés közben az életedet is megmenthetik.

Az Abust 1924-ben alapították és a mai napig 100%-ban az alapító család kezében van a német vállalat, ami az igazat megvallva már nem túl gyakori dolog napjainkban. Az Abus neve és a biztonság fogalma az elmúlt egy évszázadban teljesen összeforrtak, nagyon kevés olyan kerékpáros van, akinek nem az Abus neve ugrik be, ha egy kerékpárzár márkát kell mondania.  gyakorlatilag mindenféle zárat – a lakatoktól kezdve, a motorzárakon át, az ajtózárakig – gyárt a legmagasabb minőségben. 1995 óta gyártanak fejvédőket és az elmúlt pár évben a zárakon túl a sisakok is középpontba kerültek az Abusnál a kerékpáros szegmensben, számos új modellt fejlesztettek profi sportolók segítségével és mára már eljutottak arra szintre, hogy a fejvédőiket ugyanazon a szinten emlegetik mint az évszázados múlttal rendelkező záraikat. Jelenleg a Top3 márka között tartják őket számon.

Komoly sisakgyártóhoz széles paletta dukál, ami az Abusnál is így van, szinte minden kerékpáros szakághoz gyártanak fejvédőt, jellemzően több modellt is, és fontos megemlíteni, hogy nincs kompromisszum a német márkánál, mindegyik fejvédőjük magas minőséget képvisel. A mostani cikkünkben az MTB sisakokra fókuszálunk és azok közül is a kissé extrémebb felhasználásra készültek nézzük meg.

Abus Moventor 2.0

Szeretsz lefelé és felfelé is menni terepen? Az emelkedőkön nyomod neki és fontos számodra a sisak szellőzése is? Ha a válaszod igen akkor neked találták ki a Moventor 2.0-t, az Abus trail, all mountain sisakját.
Az Abus Moventor 2.0 kategóriájában egy igazán jól eltalált fejvédő, nemcsak a formavilága lett igazán “trail-es”, hanem a német gyártó a felhasználásnak megfelelően több olyan technológiát használt fel, mellyel nagyobb biztonságban kerékpározhatunk. A Moventor 2.0 In-Mold technológiával készült, viszont a fejvédő tartósságát szem előtt tartva alulról is kapott a sisak egy héjat, így nem fog benyomódni szállítás vagy egy óvatlan mozdulat közben a fejvédő peremén található hab.

A védelem egyik legfontosabb eleme a megfelelő rögzítés, hiszen ha esés közben elfordul a fejünkön a sisak akkor már nem biztos, hogy el tudja látni a funkcióját. Ezért az Abus Zoom Ace MTB állítórendszert épített a sisakba, mely 3 dimenzióban állítható és a legtöbb fejformával kompatibilissá teszi a fejvédőt, e mellé a pántok hosszát is be tudjuk állítani a TriVider pántrendszernek köszönhetően. Még fontos megemlíteni, hogy a Moventor 2.0 copfkompatibilis, így hosszú hajú férfiak és nők is bátran választhatják, mert az állítórendszeren ki tudják húzni a copfjukat.

Mivel trail sisakról van szó, amiben jelentős mennyiséget tekerünk felfelé, ezért a szellőzés is kiemelten fontos, emiatt 10 légbevezető és 9 légkivezető nyílás biztosítja a bringás fejének megfelelő hűtését a Moventor 2.0-ban. A tömege is kifejezetten baráti, M-es méretben mindössze 305 grammot nyom a mérlegen.
Természetesen egy trail fejvédőre egy állítható sild is dukál, ami nemcsak a napfénytől, ágaktól véd meg (a stílusos megjelenésen felül), hanem feltolt állapotban lehetővé teszi, hogy az MX szemüvegünket feltegyük alá ha nem éppen a szemünkön van.

A védelem terén nem szabad kihagyni, hogy elérhető MIPS (egy belső héj, ami becsapódáskor segít csökkenteni a rotációs erőket) és QUIN, QUIN ready verziókban is.

A QUIN egy biztonsági rendszer, aminek az érzékelője a fejvédőben található és egy ingyenesen letölthető alkalmazáson keresztül a telefonunkhoz kapcsolódik. A szenzor egy nagyobb lassulás (ütés) hatására jelez az alkalmazásnak, ami értesítés küld az általunk előre megadott személynek. Azt is be tudjuk állítani, hogy mennyi időnk legyen leállítani a riasztást, abban az esetben ha mégsem lenne bajunk az esés következtében. Az alkalmazás lényegi funkciója ingyenes, de előfizetésért cserébe kaphatunk még hozzá pár extrát. A QUIN ready fejvédők utólag bővíthetők az érzékelővel, mindössze annyit kell hozzá tennünk, hogy megvesszük az érzékelőt és a sisak hátulján található műanyag dugó helyére betesszük. A QUIN rendszert már teszteljük, melyről hamarosan olvashattok tesztet a magazinunkban.

Ajánlott fogyasztói ár: 36 980 ft; MIPS 47 550 ft; QUIN 58 120 ft

További információkért keresd az Abus honlapját.

Abus MoDrop

Ha imádod a nehéz, technikás lejtőket és felfelé csak azért tekersz, hogy újra lejöhess, akkor a MoDrop lehet a jó választás számodra az Abus fejvédő kínálatából. A MoDrop egy enduro, all mountain sisak, ami védelem tekintetében mindent tud, viszont a felhasználásnak megfelelően kissé zártabb, mint a Moventor, ezért kevésbé jó a szellőzése, 6 légbevezető és 8 levegőkivezető nyíláson áramló levegő hűti a fejünket. A bogarak nem jutnak be a fejvédőbe, mert egy bogárháló véd minket a nem kívánt szárnyas ízeltlábúaktól.

Technikai paramétereiben nagyon hasonló, mint a fent említett Moventor 2.0, ugyanúgy In-Mold technológiával készült és alul is található egy héjréteg a tartósság jegyében. A Zoom Ace rögzítőrendszernek és a TriVider pántrendszernek köszönhetően a sisak mérete teljesen személyre állítható, így biztosítva a stabil és zárt illeszkedést, ami a megfelelő védelem egy fontos eleme. A sisak tervezésekor egyértelműen gondoltak a nőkre is, a MoDrop állítórendszere szintén copfkompatibilis és nőies színekben is kapható.

Egy jó enduro bringás sisaknak megfelelően állítható silddel rendelkezik a MoDrop, ami az alapfunkcióján felül lehetőséget biztosít az MX szemüvegek tárolásához ha éppen pihennénk.
Elérhető MIPS és QUIN verziókban is, és fontos, hogy mindegyik fejvédő QUIN kompatibilis, tehát utólag bővíthetjük a fejvédőnket ezzel a hasznos technológiával.

Ajánlott fogyasztói ár: 35 220 ft; MIPS 42 260 ft; QUIN 52 830 ft

További információkért keresd az Abus honlapját.

Abus MoTrip

A MoTrip a belépő az mtb világába az Abus palettáján. Belépő modell ellenére mindenképpen érdemes ránézni a MoTrip árcímkéjére, hogy ezért az árért mennyi mindent kapunk. A Zoom Ace MTB állítórendszer ebben a modellben is megtalálható, mint a nagytestvér MoDropban, ugyanúgy copfkompatibilis és a sildje állíthatósága is lehetővé teszi, hogy egyrészt szabályozzuk mennyi fényt szeretnénk éppen, másrészt az MX szemüvegünket is fel tudjuk rá tenni. A szellőzés tekintetében sem lehet rá panasz, hiszen 6 légbevezető és 8 levegőkivezető nyílás található rajta. Akárcsak a nagytestvér a MoTrip is 3 méretben elérhető, 51-61cm között nagy eséllyel mindenki megtalálja a számára megfelelő méretet. A MIPS és a QUIN technológiákról viszont le kell mondanunk ha a MoTripet választjuk.

Ajánlott fogyasztói ár: 25 430 ft

További információkért keresd az Abus honlapját.

Abus Cliffhanger

A csúcs enduro sisak az Abustól (várhatóan augusztustól lesz kapható). Nincs az a tulajdonság, ami hiányozna az Abus Cliffhangerből, mindent tud, amit egy top enduro fejvédőnek tudnia kell. Nem mellesleg a Cliffhangert használja Cedric Gracia és Richie Schley is, és mindketten részt vettek a fejlesztésében. Az In-Mold kialakításon és az extra alsó héjon felül egy ActiCage névre hallgató merevítést építettek a habba, melytől a fejvédő stabilabb és erősebb lesz, ezt a technológiát az Abus top kategóriás sisakjaiban találjuk meg. A többi modellhez hasonlóan az adott fejvédő modellhez szabott Zoom Ace MTB állítórendszerrel és a TriVider pántrendszerrel tudjuk a fejünkre szabni a sisakot, így garantáltan jól fog illeszkedni és ellátja a biztonsági funkcióját.

A gyártó állítása szerint a biztonság és a szellőzés egyesül az Abus Cliffhangerben, ami valószínűleg így is van, mert a 8 nagyméretű légbevezetőn és 6 légkivezetőn biztosan sok levegő éri a fejünket.
Az állítható sildet és az MX szemüveg kompatibilitást már említenünk sem kellene, hiszen ezt az összes Abus MTB fejvédő tudja.
A Cliffhanger elérhető MIPS és QUIN verziókban, sőt amelyikben nincs gyárilag QUIN az később bővíthető ezzel a funkcióval.

Ajánlott fogyasztói ár: 56 360 ft; MIPS 59 490 ft; QUIN 68 890 ft

További információkért keresd az Abus honlapját.

Abus AirDrop

Fullface sisak a legdurvább ridereknek (várhatóan decembertől kapható)! Az Abus AirDrop egy innovatív sisak, amiben az Abus ismét megmutatta, hogy hogyan kell fejvédőt tervezni. A Cliffhangernél megismert EPS habba integrált ActiCage merevítés teszi igazán erőssé az AirDropot is. Az állítórendszer hasonló a már megismert többi fejvédőhöz, de az AirDropba a Zoom Ace rendszert fullface fejvédőhöz optimalizálták.

Az AirDrop egyik különlegessége, hogy a füleknél nyílást találunk, melynek a legnagyobb meglepetésre az a funkciója, hogy halljunk , ugyanis a fülünk és a hallásunk fontos szerepet játszik az egyensúlyozásban. A másik említendő tulajdonság a kulcscsontvédő élek az állvédőn, mert gyakran előforduló probléma, hogy a fejvédő üti meg a kulcscsontunkat (rosszabb esetben eltöri) eséskor, viszont az AirDropnál megoldották, hogy ez az ütés tompább legyen. Az állszíj dupla D-gyűrűs csattal rögzül, ami több extrém sportban, pl a Moto GP-ben, is az elfogadott rögzítési mód.

Fullface fejvédő viselésekor nem feltétlenül muszáj, hogy belerohadjon a fejünk a sisakba, az AirDrop-nál a szellőzésre is odafigyelt az Abus, 11 légbevezető és 6 levegőkivezető található az AirDropon és az arcpárnák légáteresztő szivacsból vannak.

A szponzorált versenyzők fején már egy ideje láthatjuk az AirDropot, Cedric Gracia és Gabriel Wibmer keményen tesztelik és az ő visszajelzéseik alapján nyerte el a végleges formáját.

Mindegyik modell gyárilag MIPS-es és elérhető belőle QUIN verzió is, és amelyikben gyárilag nincs benne a QUIN az később bővíthető vele.

Ajánlott fogyasztói ár: MIPS 87 680 ft; MIPS-QUIN 106 470 ft

További információkért keresd az Abus honlapját.

Ha fenti fotókon látható Abus MX szemüveggel szeretnéd használni az Abus sisakodhoz akkor erre is van lehetőséged, mert a gyártó kínálatában megtalálható a Buteo, ami páramentes dupla lencsés és több színben elérhető. Bővebb információkat ide kattintva találsz róla.

The post ABUS AM/Trail, Enduro és DH sisak bemutató first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A május 21-22-ei hétvége a Scott kerékpárokról szól majd a Budapest Gardenben berendezett mini expón, ahol a tesztlehetőségen túl Nino Schurter bringáját is megcsodálhatod!

A K2 Bike Shop elhozza a Scott csúcskategóriás tesztbringáit Budapestre, melyeket Te is kipróbálhatsz szombaton és vasárnap a budai hegyekben, terepen. A Scott-találkozó egyúttal remek családi program is lehet, hiszen a Budapest Gardenben (régi Görzenál), több kikapcsolódási lehetőség közül választhatsz. Szombaton és vasárnap is 9:30-17:30-ig várunk.

Készülünk „Én és a Bringám” fotózással, valamint a Scott kerékpárral érkezőknek online Scott szépségversenyt hirdetünk meglepetés ajándékokkal. Érdemes tehát elhozni a bringádat és versenybe szállni vele. A 2022-es csúcs Scott mountain bike-okat is megtekinthetitek majd, és a végére hagytuk az egyik fő attrakciót: Itt lesz a kilencszeres világbajnok Nino Schurter versenyeken is használt Scott Spark mountain bike-ja!

És ne feledkezzünk meg a lényegről, milyen bringákat próbálhatsz majd ki a hegyi körökben:

Scott Ransom 910: 180 mm rugóuttal rendelkező enduro mountain bike az igazán durva lejtőkre.

Scott Ransom eRIDE 910: a Ransom elektromos rásegítéses változata, amivel könnyen vissza is lehet jutni a lejtő tetejére.

Scott Contessa Patron eRIDE 910: 160 mm rugóúttal rendelkező elektromos rásegítéses all mountain bringa, a teljes integráció jegyében, a nők igényeihez igazítva.

Scott Scale RC 900 WorldCup: merevfarú cross-country rakéta versenyzőknek.

Scott Spark RC WorldCup AXS: a csúcs összteleszkópos cross-country fully, amilyennel Nino Schurter is versenyez.

Scott Spark RC Team Issue AXS: XC/maraton fully, ami versenyzésre is alkalmas, de a komolyabb lejtőkön sem jön zavarba.

Scott Spark 910: hivatalosan XC/maraton össztelós mountain bike, de gyakorlatilag mindenre bevethető trail bringa.

A bringák megtekinthetők a következő linkre kattintva: https://www.k2-bike.hu/hirek/tesztnap-es-scott-talalkozo-obudan

Szombaton és vasárnap is 3 időpontban megyünk fel a tesztkörökre, gyülekező 9:30-kor, 12:00-kor és 14:30-kor. A tesztelés idejére fényképes igazolványt kell leadni a regisztrációnál, valamint felelősség-vállalási nyilatkozatot is ki kell tölteni.

A saját bukósisak használata kötelező, ennek hiányában senkit nem engedünk tesztelni! Saját pedált hozhatsz magaddal, ha azzal szeretnél tekerni. Ha kerékpárral érkezel a helyszínre, természetesen vigyázunk a bringádra.

Fontos, hogy terepen kijelölt körök lesznek, rendszeresen hegyikerékpározók jelentkezzenek, akik rendelkeznek a megfelelő technikai tudással. A Sparkokkal átlagos, a nagyobb rugóutas bringákkal nehezebb terepen haladunk majd.

A regisztráció a tesztbringákra a következő linkre kattintva érhető el:

www.k2bikeshop.booked4.us

A legfontosabb információk tehát még egyszer:

Tesztnap időpontja: 2022.május 21-22.

Helyszín: Budapest Garden (régi Görzenál), 1036 Budapest, Árpád fejedelem útja 125.

Vegyél részt Te is tesztnapunkon és éld át velünk a határtalan szabadságot!

Szeretettel várunk Téged is!

Üdv, A K2 csapata

The post A K2 Bike Shop bemutatja: Tesztnap és Scott-találkozó Óbudán first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Emberléptékű emelkedők és terep, csodaszép panoráma, érdekes látnivalók egy 60 kilométeres túra során – nagyjából erre számíthatunk, ha Keszthelyről indulva végigbringázunk a BalatonBIKE365 zöld A és C útvonalán.

A fentiek szerencsére több olyan Balaton-környéki körről is elmondhatók, melyeket a rendszeresen kerékpározóknak ajánl a BalatonBIKE365 oldal és applikáció. Sőt a családosok, kezdők, vagy akár az amatőr sportolók is találhatnak kedvükre való útvonalakat, ahol végignavigál az app. A projekt, illetve a webes felület azonban nem áll meg itt, hiszen több nyelven megad szinte minden más segítséget is, ami a balatoni kerékpározáshoz szükséges. Legyen az szálláshelyek, látványosságok keresése, vagy éppen kapcsolódó közlekedési információk. És a végére hagyva a legjobbat: az útvonalakat ki is táblázták fizikailag, jól láthatóan, kellő gyakorisággal.

Visszatérve a Keszthelyi-hegység alapkörére, egy rendkívül változatos útvonalat kapunk, amely bőven tartalmaz terepszakaszokat is, így az ajánlott kerékpár a mountain bike, esetleg gravel bike, de utóbbi esetén beszűkülnek a lehetőségeink néhány terepen tehető alternatív kitérőt illetően. A túrát a BalatonBIKE365 is gyakorlott kerékpárosoknak ajánlja, ezt nem ragoznánk, az alapkör 849 méteres szintemelkedése is arról tanúskodik, hogy alapvetően jó kondícióra van szükség a letekeréséhez.

Amiben az átlagosnál jóval „erősebb” ez a túra, a környékén található látnivalók. Keszthely eleve a Balaton kulturális fővárosa, a Helikon parkkal, főutcájával és a Festetics-kastéllyal lenyűgöző díszletet ad a kezdéshez. Innen kis kitérővel Hévíz is útba ejthető, de inkább a túra végeztével éri meg eltekerni a Tófürdőig, hogy kiáztassuk a lábakból a fáradtságot. Ezután a Rezi-vár, a Zalaszántói Béke Sztúpa és a Tátika-vár kerül elérhető távolságba, majd Vállustól a Balatonpart felé a kilátók közül válogathatunk kedvünkre. Gyenesdiáson pedig az ország egyik legjobb fagyizójában fogyaszthatjuk el az utolsó cukor-bombát.

Az útvonal:

A keszthelyi mólótól a már említett impozáns belvárosi díszletek között tekerünk ki a fürdőváros irányába, a hévízi körforgalomtól pedig Cserszegtomaj, majd Rezi felé vesszük az irányt a BalatonBIKE365 zöld A jelzésén. A webes felületen részletes leírást is találunk, hol, merre kell fordulni, ezért ezt itt most nem ismételnénk. Ami fontos, hogy Rezi-szőlőhegyen – egy rövid meredek emelkedőt követően – érdemes hátranézni a panoráma miatt. Reziben boltot is találunk frissítőket vásárolni, illetve vízvételi lehetőség is van.

Rezitől a táblák Zalaszántó felé visznek aszfalton, majd később főúton, de a „hardcore mountain bike-osok” itt tehetnek egy kitérőt Rezi vára felé. A néhány kilométeres emelkedőnek csak a vége meredek, túlnyomórészt széles dózerúton haladhatunk. A vége felé, ha rápróbálnánk a gyalogtúra útvonalra (amire nem próbálunk rá, mert nem ildomos), tesztelhetnénk a hillclimb képességeinket is, egy-két szikla miatt nehéz lenne kitekerni ezt a részt, de cseppet sem lehetetlen.

Rezi várának a szép panorámán túl egyik legfőbb bája a nyugalom, nagyon ritkán lehet találkozni pár embernél többel és nem ritka, hogy egyedül vehetjük birtokba, jó eséllyel remek hely romantikázásra. Ha betettük az útvonalba ezt a kitérőt, a kék jelzésen leverethetünk Zalaszántó-felé, elképesztő jó trail csatlakozik be a BB365 jelzésbe, s így a Várvölgy felől érkező gyér-forgalmú aszfaltcsíkon érjük el Zalaszántót.

Szántón kihagyhatatlan látványosságként a Mézeskalácsházat javasoljuk, illetve lehetőség van egy újabb kitérőre az eredeti BB365 útvonalhoz képest a Sztúpa felé. A felvezető utat nemrég felújították, friss aszfaltot kapott egy ideig, ennek van, aki örül, mások kevésbé. Mindenesetre Zalaszántó északi végénél kell felkanyarodni a kegyhely felé, ami Európa egyik legnagyobb ilyen építménye. A következő „POI”-hoz is le kell térni kicsit a BB365 útvonalat, Zalaszántó után jobbra kanyarodva a földúton a Tátika-vár kerül hamarosan közelségbe. Ide a kék jelzésen gyalogtúrázhatunk fel, nem véletlen a gyaloglás említése, hiszen bringásként a Kéktúra egynyomos gyalogösvényeit lehetőleg kerüljük el.

A BB365 zöldC útvonalát mutató táblák Várvölgyre visznek tovább, ahol a nagykanyarban nagyon finomat ebédelhetünk az étteremben, sőt, még a kávé is remek. Várvölgyből a zöldA jelzésen folytatva a tündéri kis falu, Vállus a következő állomás, ahol egy meredek aszfaltos utca után a dózerút már kilaposodik és lankás emelkedőn folytatjuk utunkat. Sorrendben a Láz-tetői-, majd a Padkői-kilátók mellett haladunk el, utóbbiról már a Balaton is látható. Balatongyörökre leérve pedig válogathatunk a kilátókból: kerékpárral legegyszerűbben a Szépkilátót közelíthetjük meg, de nagyon közel van a Batsányi-, illetve a Bél Mátyás-kilátó is.

Ahogy leérünk a bringaúthoz, itt már a BB365 barna jelzéseit kell követnünk Keszthelyig. Ha meg akarunk pihenni a Szépkilátónál akkor még balra kell visszamennünk kicsit, egyébként jobbra indulunk a part menti bringaúton. A következő említésre méltó állomásunk a gyenesdiási Bringatanya (Somogyi Fagylalt Műhely), ahová nem csak az elnevezés miatt kötelező bemenni, hanem valóban Magyarország egyik legjobb fagyizója. A kijelölt, kitáblázott kerékpárúton ezután hamar újra elérjük Keszthelyt.

Kinek ajánljuk?

A 60 kilométer 850 méter szinttel, részben terepen már eleve felkészültséget igényel, főleg, ha hozzávesszük a lehetséges kitérőket, melyek szinte kivétel nélkül emelkedőket jelentenek egy várhoz, vagy kilátóhoz. Pillanatok alatt „felhízlalhatjuk” az alapkört 80 km és 1500 m szint környékére, ami már „emberes”. Cserébe rendkívül ingergazdag túrában lehet részünk, hazánk egyik legszebb tájegységén. Rendszeresen hegyikerékpározóknak ajánljuk.

Látványosságok:

Festetics Kastély: Keszthely kiemelkedő jelentőségű műemléke. Építése még a 18. század közepén kezdődött el, ám csak az 1880-as években, nagyszabású átépítés és bővítés után nyerte el végleges formáját. Önálló kongresszusi központtal és színházzal rendelkezik. A barokk stílusú kastély építése a 18. század közepén kezdődött és még e század folyamán többször átalakították. A kastély 101 helyiségből áll. A kastély bejárata előtt található a család leghíresebb tagjának, gróf Festetics Györgynek a szobra, aki kiemelten fontosnak tartotta a kultúrát. A Festetics-kastély szerencsére a II. Világháború alatt sem szenvedett jelentős károkat, az elmúlt évtizedben pedig több ütemben is felújították. Gyakorlatilag egész napos programot kínál, itt található a Helikon Könyvtár, a Balatoni Borok Háza, a Helikon Kastélymúzeum, a Kastélypark az Oroszlános kúttal, a Kocsimúzeum, a Pálmaház és a Madárpark.

Hévízi Tófürdő és Festetics György Fürdőház: A Hévízi tó Európa legnagyobb gyógyhatású melegvizes tava. Az első tutajokra épített fürdőházat 1772-ben Festetics György, a keszthelyi Georgikon alapítója építtette. Ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó, amelyet a 38 méter mély Hévízi-forrásbarlangból feltörő, percenként 30–40 ezer liter vízhozammal 38 °C-os víz táplál. A tó páratlan természeti környezetét a vízfelszín felett lebegő páraréteg, a tó felszínén úszó indiai vörös tündérrózsák teszik különlegessé.

Rezi vára: eldugott kis várrom, ahol jóval kevesebb turistával találkozhatunk, mint Szigligeten, vagy Nagyvázsonyban. Bár büfét nem találunk majd, de izgalmasabb, hatalmas teret mutató képeket készíthetünk. A Keszthelyi-fennsík egyik 427 méter magas sziklaormának kiugró részét koronázzák meg a vár kőfalai. Története a 13. századig nyúlik vissza, de harcászati szempontból jelentéktelen vár volt. Egy 1592-be kelt oklevélben már romként említik és nem is újították fel egészen 2000-ig, amikor elkezdődtek helyreállítások. Rezi községből a mini körforgalomtól északkelet felé haladva el se lehet téveszteni az utat, amit táblák is mutatnak. Szinte végig széles, jó minőségű földúton haladhatunk, amíg el nem érjük a kis ligetet, ahol egy pihenőhelyet alakítottak ki. Ez mögött bújik meg a kis vár, fantasztikus panorámát kínálva. Érdekesség a jelzőtábla, ami minden irányban mutat különböző távolságban lévő településeket.

Zalaszántói Béke-sztúpa: Európa egyik legnagyobb buddhista szentélye, a hófehér építmény 30 méter magas és 24 méter széles. 1992-ben épült fel a község mellett található Kovácsi-hegyen magyar és osztrák adományokból. A sztúpát 1993 június 17-én személyesen a Dalai Láma avatta fel. Az időjárás által okozott károsodás miatt 2007-ben felújították. Belsejébe nem lehet bejutni, teljesen zárt építmény, két szerzetes vigyázza. Megépítése Bop Jon dél-koreai szerzetesnek köszönhető, aki 1990-ben elhatározta, hogy egy rendszerváltó országban felépít egy Buddha-szentélyt, amely majd a békét, boldogságot, megvilágosodást képviseli.

További információk a BalatonBIKE365 oldalon: https://www.balatonbike365.hu

Akár egy napra mész, akár többre, vannak elengedhetetlen felszerelések, amiket jó ha magaddal viszel egy kerékpáros túrához. Egy kerékpáros táska mindig legyen nálad, ebbe kényelmesen el tudod pakolni a szerszámaidat, ha esetleg javítanod kellene valami apróságot útközben. Mindig legyen nálad lámpa, hiszen bármi történhet, ami miatt elhúzódhat a túrád és egyébként is a kötelező felszerelések egyike. Kulacsot mindig tarts magadnál, hiszen környezetbarát és kényelmesebb cipelni, mint a műanyag flakonokat.

A túraajánlat a Hervis támogatásával készült.

The post A BalatonBIKE365 bemutatja: Túra a Keszthelyi-hegységben first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A BalatonBIKE365 útvonalai közül most a felvidékről mutatunk be egy hegyikerékpáros túrát, melyet kiegészítettünk egy hurokkal azok kedvéért, akiknek 50 kilométer környéki táv meg sem kottyan terepen.

A BalatonBIKE365 oldal és applikáció különböző szinten kerékpározóknak kínál útvonalakat. A családosok, kezdők, vagy akár az amatőr sportolók is találhatnak kedvükre való túrákat, ahol végignavigál az app. A projekt, illetve a webes felület azonban nem áll meg itt, hiszen több nyelven megad szinte minden más segítséget is, ami a balatoni kerékpározáshoz szükséges. Legyen az szálláshelyek, látványosságok keresése, vagy éppen kapcsolódó közlekedési információk. És a végére hagyva a legjobbat: az útvonalakat ki is táblázták fizikailag, jól láthatóan, kellő gyakorisággal.

A Bikemagon bemutatott lehetőségek közül inkább a mountain bike túrákra koncentrálunk, de friss hír, hogy hamarosan edzésre alkalmas országúti körök is felkerülnek a honlapra, amivel szinte teljes lesz a választható útvonalak spektruma. Most egy 25 kilométer hosszú, több mint 500 m szintet tartalmazó hegyikerékpáros kört vettünk alapul, ami a BB365 honlapon IDE KATTINVA tekinthető meg és olvasható el róla minden fontos információ. A táv ne tévesszen meg senkit, ugyanis kimondottan nehéz mászások is vannak benne, amihez már elengedhetetlen a jó kondi és a terepen szerzett rutin.

Az alapkört ismerve úgy gondoltuk, ha már eleve jó kondiban lévő, rutinosabb bringások választják ezt a montis útvonalat, akkor nyugodtan növelhető a táv és egy-két érdekes látványossággal is lehet gazdagabb a program. Ezért Csopak és Felsőörs irányába megtoldottuk Királykútig, ahonnan a Noszlopy Gáspár kilátó a következő állomás, majd Hidegkút irányából csatlakozunk rá az eredeti BB365-körre. Nyilván így megmarad a választás lehetősége, akinek a rövidebb táv szimpatikusabb, hagyja figyelmen kívül az első hurkot.

Bárhogyan is döntünk, ennek a túraútvonalnak talán a sokszor látható, ritka szép balatoni panoráma adja legfőbb jellegzetességét, a szőlők közül, vagy a kilátóból emlékezetes fotók készíthetők. Szokták mondani az északiak a déli partra, hogy egy igazán jó dolog van benne: lehet látni messziről az északi tájat… Ebbe most ne is menjünk bele, ami fontosabb, hogy a Füred fölötti hegyekről csodás látványt nyújt a tó a félszigettel, hasonló sehol máshol nincs a Balaton körül. Készítettünk egy kiegészítő GPX-et a BalatonBIKE 365 körhöz, ez alapján kezdjük a túrát.

Az útvonal:

A körforgalomnál lévő Spar-parkolóból (vagy kinek hogyan tetszik, a savanyúvíz forrástól kezdjük a túrát, ahonnan felmegyünk Balatonfüred óvárosáig, az Arácsi útig. Aki ilyen szintű terepen tervez 50 kilométert tekerni, azt kevésbé fogja zavarni az autóforgalom, mint a part menti bringautak nyüzsgése. Bemelegítésképpen mehetünk a Füredi úton Csopakig, vagy már korábban felkanyarodhatunk a BB365 hálózat 242 számú útvonalára. Bárhogy is döntünk, jobbra nézve többször is elénk tárul a Balaton látványa. Csopak után hosszú időre letérünk az aszfaltról és a BB365 hálózat 247 piros jelzésű földútján megyünk tovább. Felsőörs magasságában egyébként ezt követve tehetünk egy kitérőt Királykútig, ami egy szép pihenőhely, asztalokkal, padokkal.

A BB365 247 jelzést elhagyva a helyismerettel nem rendelkezők bízzák magukat egy rövid időre a GPS-re, majd nemsokára könnyedén követhetik akár a zöld jelzést is Hidegkút irányába. Hidegkút előtt azonban újabb kis kitérőt jelent a Noszlopy Gáspár kilátó, ahonnan a teljes Balatonpart belátható. Hidegkutat csak érintjük, lekanyarodunk balra, ahol már szintén van BB365 jelzés, a 245 piros. A GPS tracket mi úgy rajzoltuk, hogy a piros 243-ba csatlakozzunk be, ami már része a cikkünkben is ajánlott „Balatonfüredi erdő mountain bike-kal” túrának.

A BB365 oldalon részletes leírás olvasható a túráról, így ezt nem ismételnénk, viszont fontosak lehetnek az esetleges rövidítések, átkötések. A legfontosabb ilyen akkor adódik, miután elhagyjuk a régi Papok Borozóját (most Picitmás Étterem), és a Gellát megkerülve elérjük a széles utat és a BB365 jelzés szerint jobbra kéne mennünk, megkerülve a Cseri-kastélyt. Sáros időben érdemes itt rövidíteni, mert később az erdőből visszakanyarodva Szőlős felé érhetnek meglepetések egybefüggő sáros szakaszok formájában. Itt követhetjük a széles utat balra, ahonnan később adja magát egy újabb balos, és csodálatos panorámát nyújtó szórtkavicsos úton ereszkedhetünk le a pincék között Szőlős felé.

Balatonszőlősön mindenképpen érdemes megállni egy kávéra, fröccsre vagy akár ebédelni a Szőlősi Kocsmában (a nyitvatartásra figyeljünk, mert csak csütörtöktől-vasárnapig van nyitva, hamarosan talán szerdán is), utána tulajdonképpen már csak visszagurulunk Füredre. Aki sok látványosságra vágyik, és még mindig nem fáradt el, Tihany felé is befejezheti a túrát, ebben az esetben rengeteg további program közül választhat.

Kinek ajánljuk?

A Felsőörs felé tett kitérővel nagyjából 50 kilométeresre duzzad a túra és közel 1000 m szintet gyűjtünk, ehhez fizikailag és technikailag is felkészültnek kell lenni. Egyébként az eredeti, 25 kilométeres BB365 útvonal (526 m szinttel) is tartalmaz kimondottan meredek részeket, ezért az elektromos rásegítéses mountain bike használatát is érdemes megfontolni. Rásegítéssel, vagy sem, hegyikerékpárt válasszunk, nyilván be lehet adni gravel bike-kal is az útvonalat, de kevesebben vannak, akiknek úgy komfortos lesz.

Látványosságok:

Balatonfüred: A Balaton északi partjának fővárosa az egyik legnépszerűbb üdülőhely Magyarországon, sok külföldi turistával és ehhez igazított árakkal. Nyilván adja magát kiegészítő programként a strandolás, vitorlázás és ami bringával is kényelmesen befutható: egy jó fagylaltozás. Óriási a felhozatal cukrászdából, fagyizóból, nem könnyű a választás. A Bagamériben (Kisfaludy u. 2.) és a Bergmann Cukrászdában (Zsigmond u. 1.) biztosan nem csalódunk majd. Ha számít a tóparti környezet az egyik legismertebb Korzó Fagyizót (Zákonyi utca 4.) ajánljuk, ha pedig távolabbra is elkalandozunk, az Arácsi Cukrászda (Arácsi út 132.) is jó választás.

Tihany: A Tihanyi Bencés Apátság (ha végre elkészül a felújítás) és a Barátlakások maradandó kulturális élményt jelentenek, majd felsétálhatunk a Echo-dombra kipróbálni, hogy valóban működik-e a legendás Tihanyi-visszhang. Tihanyban a belső tó környéke remek hely egy kis lazuláshoz és érdemes betérni itt a Levendula Ház Látogatóközpontba is. Kis túlzással minden lila és visszaköszön a több évszázados múltra visszatekintő levendulatermesztés kultúrája. Ha már Balatonfüreden felsoroltuk a legjobb fagyizókat, Tihanyban se menjünk el a híres Levendula (Kossuth Lajos u. 31.) mellett, ahol kiváló a fagylalt és a berendezés is hangulatos. Még szebb hátteret ad és hasonlóan remek fagyit kínál az Erzsike Fagyizó (Pisky sétány 7.), itt a kötelező fényképeket is lesz idő elkészíteni. Ha pedig egy jó burgerre vágyunk, ajánljuk a mólón található Sport Terrace-t (Fürdőtelepi u. 1.).

További balatoni bringatúrák a BalatonBIKE365 oldalon: https://www.balatonbike365.hu

Akár egy napra mész, akár többre, vannak elengedhetetlen felszerelések, amiket jó ha magaddal viszel egy kerékpáros túrához. Egy kerékpáros táska mindig legyen nálad, ebbe kényelmesen el tudod pakolni a szerszámaidat, ha esetleg javítanod kellene valami apróságot útközben. Mindig legyen nálad lámpa, hiszen bármi történhet, ami miatt elhúzódhat a túrád és egyébként is a kötelező felszerelések egyike. Kulacsot mindig tarts magadnál, hiszen környezetbarát és kényelmesebb cipelni, mint a műanyag flakonokat.

A túraajánlat a Hervis támogatásával készült.

The post A BalatonBIKE365 bemutatja: Füred fölött az erdő mountain bike-kal first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Öt éve, hogy utoljára lámpatesztet készítettünk. Most újra nekifutottunk, és bizony értek meglepetések, nagyon sok minden változott azóta, a technikai fejlődés szembetűnő! A szórás a lámpák terén jelentős, 3 690-től 169 000 Forintig kaptunk modelleket, az egyszerű villogótól a radaros, kamerás hátsó lámpán keresztül az autók reflektorát megszégyenítő lámpákig mindent.

Írtunk anno egy lámpavásárlási „kiskátét” is amit ITT olvashatsz, ez többnyire a mai napig aktuális, bár azóta bebizonyosodott, hogy a LUX helyett már mindenki lumenben adja meg a lámpája erősségét, és vannak más eltérések is, amelyekről érdemes szót ejteni:

Látható fény

Már 5 éve sem kaptunk olyan első lámpát, amivel ne lehetett volna közvilágítás nélküli területen A-B-be eljutni és azóta csak javult a helyzet, az akkori első lámpák fényét a maiak jelentősen felülmúlják, főleg az olcsóbb szegmensre (középkategóriára) jellemző a nagy léptékű változás, de a drágább modellek is sokat fejlődtek. Gyakorlatilag minden, ami nem csak a városi villogó kategória már alkalmas arra, hogy normál sebességgel közlekedjünk vele lakott területen kívül is, persze sportoláshoz vagy terephasználatra már több fény kell.

Ezenkívül teret hódítottak maguknak a nappali lámpák, amiknek a fényét napfényben is lehet látni, ezek természetesen nem azt a célt szolgálják, hogy lássunk, hanem azt, hogy az atomvillanás szerű fényünket már messziről lássák az autósok.

Vakítás

Sajnos egyre nagyobb trend „millió wattos” lámpákat felszerelni városi használatra, mert ezzel aztán tényleg feltűnő leszek! Egyrészt igaz, mert feltűnőbb leszel, ami segíthet elkerülni a baleseteket, de legalább ekkora eséllyel vakítod el a szemből érkezőket, ami ugyanolyan potenciális balesetforrás, mintha nem vagy látható. Nem mellékesen nagy bunkóság elvakítani másokat… Az sem véletlen, hogy a nagy teljesítményű bringás lámpák dobozán nem találod meg az StVZO, azaz a Straßenverkehrs-Zulassungs-Ordnung jóváhagyást, vagy konkrétan áthúzva szerepel rajtuk. A szigorú német szabályozás persze csak a kérdés egyik része (itthon nincs is irányadó jogszabály erre), de tény, hogy a legtöbb lámpánál fennáll a vakítás problémája. Jelenlegi tesztünkben mindösszesen a Sigma Aura 60 volt az egyetlen lámpa, ami megfelel az StVZO követelményeknek és Fenix lámpák fénysugara csapott annak érdekében, hogy ne vakítsák el a szemből érkezőket, ezenfelül a Garmin Varia UT800 okos első lámpa és a Bontrager hátsó lámpák állítják a fényerősségüket a fényviszonyoknak megfelelően, ráadásul az utóbbi nem is engedi, hogy sötétben kiégessük az autósok szemét, automatikusan leveszi a fényerőt.

Környezetvédelem

Mai szemmel nézve megmosolyogtató, hogy régen mennyi elemes lámpa volt (bár 5 évvel ezelőtt is már csak 2-3 db volt a tesztben) és az újratölthető elemekről írtunk, na meg a nagy teljesítményű lámpák mind külső akkumulátorosok voltak. A mostani tesztünkben már csak akkumulátoros lámpák vannak, amiket mind USB kábellel tudunk tölteni és a nagy teljesítményű lámpákban is elférnek már az akkuk. Környezetvédelmi szempontból is óriási a fejlődés, ami végbement az elmúlt egy évtized alatt.

Avulás, vagy fejlődés?

Az 5 évvel ezelőtti tesztünkhöz képest komoly meglepetést ért most minket. A jelenlegi tesztünkben egy kezünk sem kell ahhoz, hogy megszámoljuk azoknak az első lámpáknak a számát, amikkel nem lehet magabiztosan városon kívül sportolni vagy kimenni terepre. Gyakorlatilag olyan fejlődés történt mind fényerőben, mind terítésben, mind a fények homogenitásában, hogy a mai középkategóriás lámpák összességében simán felveszik a versenyt a régi top lámpákkal, ráadásul az üzemidők is nőttek és mindamellett az akkuk már beleférnek a lámpákba, és egyik lámpa sem dögnehéz. A led technológia fejlődésével a színhőmérsékletek is sokat javultak, ami legjobban talán a nagynevű gyártóknál látszik legjobban, a Fenix, a Cateye, a Sigma, a Niterider lámpák színe kellemes.

A teszteredmény

Elsőként is fontos megjegyezni, hogy számtalan egyéni szempont határozza meg, melyik számodra az ideális lámpa. Mi az alapján döntöttünk, hogy melyikkel látsz a legjobban a tök sötét úton, távolság, terítés, színhőmérséklet alapján. Mindegyik modell maximális fényerőn üzemelt, így döntöttük el a végső sorrendet! A lámpák fényéről készítettünk képeket, melyek többnyire jól mutatják, hogy melyik lámpa fénye milyen, bár a színhőmérséklet és pl a csapott fénysugár már jelentősen tudja befolyásolni a fotót.

1. Niterider Lumina 2500 Boost

Az idei lámpa körképünk nyertese.
Brutális fényerővel rendelkező lámpa számos extrával megfűszerezve, akár távirányítóval is vezérelhető. Szélesen terít, homogén a fénye, rendkívüli messzire látunk vele, bevilágít mindent. Bátran ajánljuk a legdurvább terepre, országúton pedig nem tudunk olyan gyorsan menni, hogy ennek a lámpának a fénye kevés legyen.
Részletesen itt olvashatsz a Niterider Lumina 2500 Boost-ról.

2. BBB Cycling StrikeDuo 2000

A maximális 2000 lumenes fényáram mellett gyakorlatilag nem tudunk aszfalton olyan gyorsan menni, hogy kevés legyen a lámpa fénye normális fékek mellett, és terepen is nagyon élesen láthatjuk a tárgyakat. A DuoStrike 2000 szépen, homogénen szórja a fényt, azaz világítja meg az utat, nincsenek világosabb vagy sötétebb foltok, minden egyformán jól látható. A fény színhőmérséklete is elég jó, amit jól mutat, hogy a tárgyak mélységét is jól érzékeljük vele.
Részletesen itt olvashatsz a BBB Cycling StrikeDuo 2000-ről.

3. Fenix BC26R

A legjobb fényerő-üzemidő páros.
1600 lumen mire elég? Gyakorlatilag mindenre, egy picit eltúlozva nappali fényviszonyokat csinál az éjszakában, akár száguldhatunk országúton 60 km/h-val vagy mehetünk vele a legsötétebb erdőben, egyik esetben sem lesz olyan, hogy azt mondjuk nincs elég fényünk. Ráadásul Fenix minőségben, egy okosan tervezett lámpa testéből kapjuk ezt a fényerőt, széles terítéssel, nagyon jó színhőmérséklettel és az üzemidővel sem lesz problémánk.
Részletesen itt olvashatsz a Fenix BC26R-ről.

4. Fenix BC30 V2.0

Gyakorlatilag mindenre elég a Fenix BC30 V2.0 fénye, messzire világít, nagyon szélesen terít, láthatjuk vele az út mindkét szélét, homogén a fény, szembarát a színhőmérséklete, mindent látunk vele, és még az üzemidő is átlagon felüli, igazán rendkívüli lámpa. Egyetlen szépséghiba, hogy a 2200 lument csak maximum 30 másodpercre tudja, így mi is csak 1500 lumennel számoltunk vele, mert azt tudja stabilan. Ennek ellenére egy nagyon jó lámpa, amivel bátran nekivághatunk éjszaka az erdőnek, nappali fényt fog varázsolni a sötétben.
Részletesen itt olvashatsz a Fenix BC30 V2.0-ról.

5. Cateye AMPPP1100

Az egyik legszembarátabb színhőmérséklettel rendelkező lámpa az idei körképünkben, ami emellett nagyon szélesen és homogén terít, minden tereptárgy (kátyú, kő, gyökér) kiválóan látható vele. Az 1100 lumenes fényereje gyakorlatilag mindenre elég hazai viszonyok között országúton és terepen egyaránt. Maximális fényerő mellett az üzemideje csak 1,5 óra, viszont 400 lumenen elmegy 4,5 órát (amivel már elég jól lehet látni ha nem extrém körülmények között bringázunk), így hosszabb távokat is bevállalhatunk vele sötétben, bár az egész éjszakás kalandokat nem fogja bírni. Szerencsére nem pakolta tele a Cateye millió üzemmóddal a lámpát, hanem csak a tényleg fontosak találhatóak benne, folyamatos fények és a két szükséges villogó üzemmód.
Részletesen itt olvashatsz a Cateye AMPP1100-ról.

6. Sigma Buster 800

Az idei lámpakörképünk egyik meglepetése. Könnyű, kis méretű lámpa 800 lumen fényerővel, ami valóban messze világít. A fénye homogén, szembarát a színhőmérséklete, körülbelül egy sáv szélesen terít, és távolra ellátunk vele, egyedül közvetlenül a bringa előtt két oldalt gyengébb csak egy kicsit a fénye, de ez nem zavaró. Extrémebb terepre és gyorsabb országútizáshoz is ajánlott. A méretéből adódóan az üzemidő nem végtelen, de 2-3 órás éjszakai bringázások minden gond nélkül bevállalhatóak vele.
Részletesen itt olvashatsz a Sigma Buster 800-ról.

7. Garmin Varia UT800

A „kis okoska” nagy fénnyel. Kisméretű, könnyű súlyú, de 800 lument tudó lámpa, melyet előrenyúló konzollal a Garmin komputerünk alá és sisakra is fel lehet szerelni. Garmin Edge készülékkel összekapcsolva automatikusan állítja a fényerejét a környezetéhez igazodva, így jóval hosszabb menetidővel számolhatsz. Ezen felül a GPS adatok alapján a sebességedhez is igazodik a fénye! Terítése nem olyan széles, de messzire világít és még mindig bőven az ideális szint fölött teljesít.
Részletesen itt olvashatsz a Garmin Varia UT800-ról.

8. Bikefun Glare 800

Kedvező árú, de nagy tudású modell, nagy fényerővel, a két led miatt nagyon egyenletes megvilágítással és terepre vagy gyors országúti edzésre is bőven elegendő a hatótávolsággal. Nagyjából két sáv szélességben terít, ami aszfalton és terepen egyaránt elegendő. 4 fokozatú villogóként is funkcionál és négy fokozatban állítható a folyamatos fény fényereje is, ami előnyösen hat az üzemidejére. Felszerelése pofonegyszerű, így gyorsan le is szedhető.
Részletesen itt olvashatsz a Bikefun Glare 800-ról.

9. Bontrager ION Comp R + Flare R City szett

A Bontrager ION Comp R első lámpánál 700 lumen áll a rendelkezésedre, méghozzá másfél órán keresztül, amivel már terepen is elég jól látsz és országúton is nagy tempóval haladhatsz. A másfél óra kitolható, ha az 500 lumenes módra visszakapcsolsz a lassabb szakaszokon, és így egy hosszabb éjszakai edzés is belefér. A két csökkentett folyamatos fényű mód mellett van olyan durván villogó üzemmódja is, amivel nappal is feltűnő leszel, de esti használatra csak a 200 lumenes villogó módot ajánlanánk. A Flare R City hátsó lámpa fénye az alacsony lumen számok ellenére nagyon jól látható, sok jóval nagyobb teljesítményű villogót legyőz.
Részletesen itt olvashatsz a Bontrager ION Comp R + Flare R City szettről.

10. Fenix BC25R

A 600 lumen maximális fényerő mellett messzire elláthatunk (sajnos a Fenix lámpák fénysugarát valószínűleg a csapott kúp miatt nem adják jól vissza a fotók), nagyon szépen teríti a fényt a Fenix BC25R, az út mindkét széle látszik vele, a fénye homogén és kellemes színhőmérsékletű, a tárgyak mélységének érzékelésére is alkalmas. Alacsonyabb fényerejű üzemmódokban hosszú üzemidőt kínál. A kedvező árért masszív lámpatestet és biztonsági funkciókat is kapunk. Nem extrém terepre és éjszakai országútizáshoz is ajánlható.
Részletesen itt olvashatsz a Fenix BC25R-ről.

11. Cateye AMPP500

Az 500 lumen széles, homogén terítéssel és szembarát színhőmérséklettel nagyon sok helyzetben elég, nagy sebességnél is biztonságban érezhetjük magunkat mellette, a féktávig bőven ellátunk vele, ezért a napi használat mellett országútizásra és terepre is ajánlható. Viszont az akkumulátor üzemideje elég kevés (500 lumenen 1,5 óra), amibe hosszabb bringázások nem igazán férnek bele, sport célra inkább azoknak ajánlható, akik még világosban mennek ki és az utolsó órát teljesen sötétben teszik meg vagy azoknak akik teljesen sötétben mennek és már világosban érnek haza. Rossz látási viszonyok között a nappali villogó fénye tökéletes arra, hogy a lássanak minket.
Részletesen itt olvashatsz a Cateye AMPP500-ról.

12. BBB Cycling NanoStrike 400

Nagyon kis méretű, és könnyű lámpa, amit városban és városon kívül is lehet használni, praktikus választás azok számára, akik egy lámpát szeretnének használni mindenhol. Egész messzire el lehet vele látni, országúton 30 km/h-s sebességhez még bőven elengedő fényt biztosít. A fénye nem teljesen homogén, a fotón is látszik, hogy középen erősebben világítja meg az utat míg a két szélén kicsit gyengébben, viszont közvetlenül a bringa elé is világít, amiért plusz pont jár.
Részletesen itt olvashatsz a BBB Cycling NanoStrike 400-ról.

13. Gepida Booster

Az apró méretű Gepida Booster 20-30 méterre is elvilágít. A fénysugár formája kerek, a lámpa nem igazán terít szélesen, viszont a fénye arra elég ha közvilágítás nélküli helyen akarunk közlekedni kerékpárral. A folyamatos fények mellett villogó mód is található benne, igazi városi lámpa. A kormányról levéve zseblámpaként is használható.
Részletesen itt olvashatsz a Gepida Boosterről.

14. Sigma Aura 60

A Sigma Aura 60 fénye leginkább a régi városi lámpákéra emlékeztet, nem terít szélesen és nem is homogén, két erőteljesebb szögletes formából áll a fénysugár, melyből a távolabbi az erősebb. Azért ennyire korlátozott a fénysugár, mert az Aura 60 megfelel a StVZO követelményeknek, azaz figyelembe veszi, hogy más járművek is vannak az úton, akiket nem kéne elvakítani (a lámpák többsége itthon nem felel meg ennek a követelménynek). 30-40 méterre elvilágít erősen, ami városi közlekedéshez vagy kerékpárúton történő ingázáshoz bőven elég.
Részletesen itt olvashatsz a Sigma Aura 60-ról.

15. Cateye AMPP200 + Wiz100 szett

A 200 lumen nagyobb sebességhez, illetve terephasználatra már kevés, de alacsonyabb sebességű bringázáshoz még használható a rosszabb minőségű utakon is. Láthatóság terén nincs szégyenkeznivalója sem az első, sem a hátsó lámpának, nagyon jól látható mindkettő fénye, a hátsó az alacsony fényerő ellenére messziről is kifejezetten jól látszik, míg az első lámpa nem csak szemből, hanem oldalról is látható.
Részletesen itt olvashatsz a Cateye AMPP200 + Wiz100 szettről.

16. BBB Cycling Stud

Négyszögletes fénysugárral világít, kb 20 métert jól el lehet vele látni, de közvetlenül a kerékpár előtt kicsit gyenge a fénye. Mivel elsősorban “látszódni” lámpa ezért az utóbbi tulajdonság nem feltétlenül jelent problémát. Ha kell, városon kívül kerékpárúton vagy országúton is haza lehet vele tekerni. Mérete kicsi és könnyű, optimális városi lámpa.
Részletesen itt olvashatsz a BBB Cycling Studról.

17. Gepida Flake

Ha az őszi-téli időszakban nem akarunk óriási lámpával a kormányon bringázni, hanem egy kisebb modellre vágyunk, akkor a Gepida Flake első lámpa lehet számunkra a jó választás, ami kis mérete ellenére jól láthatóvá tesz minket az autósok számára.
Részletesen itt olvashatsz a Gepida Flake-ről.

Fenix HM61R Amber fejlámpa

Lámpakörképünk egyetlen fejlámpája.
Óriási fényerő a kis fejlámpában. Az 1200 lumen messzire elvilágít, a normál kerékpárlámpákhoz képest jobban terít és nem csapott a fénye, mint a Fenix bringás lámpáknak, ezért csak terepre ajánlott nagy fényerőn használva, mert elvakíthatja a szemből jövő autósokat. Egy kormányra szerelt lámpával kiegészítve olyan fényünk lesz, amivel extrém terepen is bátran bringázhatunk. Futáshoz és túrázáshoz is használható.
Részletesen itt olvashatsz a Fenix HM61R Amber fejlámpáról.

Garmin Varia RCT715

A legokosabb hátsó lámpa.
A Garmin egy hiánypótló kiegészítőt tervezett a kerékpárosok számára a Varia RCT715 személyében megalkotta az első olyan hátsó lámpát, amiben radar és menet rögzítő kamera található. Ezentúl a lámpafunkciókon felül már nem csak azt láthatod a komputered kijelzőjén, hogy autós közeledik mögötted, hanem a beépített kamerának köszönhetően mindent rögzíthetsz, ami mögötted történik, ez kifejezetten jól jöhet baleset esetén.
Részletesen itt olvashatsz a Garmin Varia RCT715-ről.

Garmin Varia RTL515

Amikor egy hátsó lámpa nem csak azért van a bringánkon, hogy minket lássanak, hanem azért is, hogy mi is lássuk a hátulról érkező autósokat. A Garmin Varia RTL515 hátsó lámpa erős fényét messziről észre fogják venni a hátulról érkező járművek, viszont a radar funkciónak köszönhetően mi is látni fogjuk a mögöttünk haladó járműveket a kerékpáros komputerünk vagy a Garmin okosóránk kijelzőjén vagy a mobiltelefonunkon.
Részletesen itt olvashatsz a Garmin Varia RTL515-ről.

Bontrager Flare RT

A legjobban látható fényű hátsó lámpa az idei lámpakörképünkben.
A Bontrager nagyon erős fényű hátsó lámpát tervezett, ami nappali fényviszonyok mellett is nagyon messziről látszik, ráadásul a Flare RT egy olyan előre programozott, idegesítő frekvenciával villog, ami garantáltan zavarni fogja az autósokat, ezáltal biztos kikerülnek majd minket. Ezenfelül fényerő szenzor is található a lámpában, ami a fényviszonyoknak megfelelően állítja a lámpa fényerejét (nem engedi elvakítani az autósokat éjszaka) és arra alkalmas kerékpár komputerünkhöz is hozzákapcsolható a Flare RT.
Részletesen itt olvashatsz a Bontrager Flare RT-ről.

Cateye WIZ450

A Cateye WIZ450 hátsó lámpa fényét nehéz nem észrevenni, még a gyenge 40 lumenes folyamatos fény mellett is nagyon messziről látszódik, míg a 450 lumenes nappali villogó üzemmódban egy piros “atomvillanásra” emlékeztet. Annak, aki egy nagyon jól látható villogót/hátsó lámpát szeretne, kifejezetten jó választás.
Részletesen itt olvashatsz a Cateye WIZ450-ről.

Sigma Buster RL 150

A Sigma Buster Rl 150 egy okosan tervezett, erős fénnyel rendelkező hátsó lámpa, ami nagyon messziről is látszik és nem csak hátra, hanem 280 fokba szórja a fényt, ami hétköznapi használat során egy fontos szempont. Emellett többféle hasznos funkciót épített a Buster RL 150-be a német gyártó, találunk benne nappali és éjszakai villogót, takarékos módot és a féklámpát is.
Részletesen itt olvashatsz a Sigma Buster Rl 150-ről.

Niterider Omega EVO 330

A Niterider Omega 330 EVO egy üde színfolt a hátsó lámpák piacán, erős fénye még nappal is messziről látható, emellett opcionálisan kormányról vezeték nélküli távirányítóval is vezérelhető az első lámpánkkal összehangolva, sőt a távirányítóval két hátsó lámpát is párosíthatunk és ebben az esetben irányjelzőként is használhatjuk őket.
Részletesen itt olvashatsz a Niterider Omega 330 EVO-ról.

Bikefun Nit

A legjobb fényerő/ár arányú hátsó lámpa a körképünkben.
Az idei lámpakörképünk legnagyobb meglepetése a Bikefun Nit hátsó lámpa. A mini méretéhez képest óriási fényerővel rendelkezik és amikor az árcímkére nézünk akkor eláll a lélegzetünk. Ilyen kedvező áron, USB-ről tölthető, erős fényű hátsó lámpát lehet kapni? Lehet.
Részletesen itt olvashatsz a Bikefun Nit-ről.

Cateye WIZ150

Cateye minőség jó ár-érték aránnyal fűszerezve, röviden talán így lehetne legjobban jellemezni a WIZ150 hátsó lámpát. A 150 lumenes nappali villogó móddal felszerelt lámpát még a ködös, párás időben is nehéz nem észrevenni, míg a normál 20 lumenes folyamatos fény éjszaka biztosít remek láthatóságot, ráadásul 300 fokban világít a Cateye WIZ150, így oldalról is jól látszik a fénye. A nagytestvér WIZ450 kicsit szerényebb kivitelben.
Részletesen itt olvashatsz a Cateye WIZ150-ről.

BBB Cycling Signal

A BBB Cycling Signal lámpáiban egy teljes COB led sor található, ami remek láthatóságot ad a lámpának és a bringásnak. Emellett a lámpa könnyedén felszerelhető gyakorlatilag bármilyen formájú nyeregcsőre, így az aero országútinkat is díszíthetjük vele.
Részletesen itt olvashatsz a BBB Cycling Signalról.

Gepida Blade

A Gepida Blade hátsó lámpa fénye 240 fokban látható, ami a 25 lumen fényerő mellett nagyon jó láthatóságot biztosít számunkra. A kedvező árú lámpa az őszi-téli hónapokra jó választás akár a városi bringánkra vagy akár az országútinkra is.
Részletesen itt olvashatsz a Gepida Blade-ről.

Fenix BCR05 V2.0

A szürke, ködös, sötét hónapokra mindenkinek elkél egy jó hátsó lámpa, ha egy pici, egyszerű, de megbízható darabot szeretnél akkor a Fenix BC05R V2.0 hátsó lámpát is mindenképpen érdemes számításba venni a vásárláskor. 5 és 15 lumen fényerőt tud és mindegyik fényerőhöz 3 üzemmód párosul, lassú villogás, gyors villogás és folyamatos fény.
Részletesen itt olvashatsz a Fenix BCR05 V2.0-ról.

BBB Cycling Spirit

A BBB Cycling Spirit lámpaszettje azoknak készült akik látszódni akarnak és nem szeretnének nagy lámpákat cipelni a kerékpárjukon, hanem egyszerűen felrakható, illetve levehető megbízható lámpákra van szükségük, amit sötétben vagy más rossz látási viszonyok között feldobnak a bringájukra. A Spirit lámpáknál nem a fényerőt kell nézni, ugyanis nem látni akarunk velük, hanem azt szeretnénk, hogy az autósok elvakítása nélkül látszódjunk, ennek megfelelően az első lámpa maximális fényereje 30 lumen, míg a hátsóé 12 lumen, ami bőven elég arra, hogy egyértelműen észleljen minket a többi közlekedő.
Részletesen itt olvashatsz a BBB Cycling Spiritről.

The post Nagy kerékpáros lámpateszt 2022! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Megérkezett hozzánk az első 2023-as tesztkerékpár egy Cube Aim SLX személyében. Régen teszteltem már belépő kategóriás mountain bike-ot, így személy szerint engem is érdekelt, hogy mit tud manapság egy egyszerűbb modell, mennyit fejlődött a technika és mennyire használható terepen egy ilyen árkategóriájú bringa. Előjáróban annyit elmondanék, hogy pozitívan csalódtam a teszt során és sajnos sokat drágultak a kerékpárok az elmúlt időszakban.

Az elmúlt pár évben a kerékpármárkák többségének komoly gyártási problémái voltak, üzembezárások a koronavírus miatt, nem volt elég alkatrész az összeszereléshez és egy óriási túlkereslet érkezett a vásárlói oldalról, így elsősorban nem a tesztflották fenntartása és a kerékpárjaik mutogatása volt a cél, ami további keresletet generált volna, hanem inkább mindenki próbálta elrejteni, hogy éppen mije van (pontosabban mije nincs ). Szerencsére lassan kezd normalizálódni a helyzet, aminek jó példája, hogy a 2023-as Cube tesztbringák közül kaptunk mi is egyet, egy Cube Aim SLX-et.

Az Aim a Cube belépő kategóriájú merevfarú montija, melyet többféle felszereltséggel vásárolhatunk meg, ezek közül az SLX a legjobb felszereltséggel rendelkező modell. Viszont az előre leszögezném, hogy ez a belépő kategória messze nem egyenlő azzal, mint amit a (sport)áruházakban megvehetünk, és nem is az, mint amit 20 évvel ezelőtt a kerékpárüzletekben lehetett kapni, hanem ez egy specifikus kerékpározásra (mtb-re) megtervezett sporteszköz.

A Cube Aim-re ránézve elsőként az jutott eszembe, hogy ez a bringa jól néz ki, amiben nagy szerepet játszik a szép formavilággal és festéssel rendelkező alumínium váz. Technikai paramétereiben már jó pár fejlesztés lecsorgott hozzá a csúcs modellektől, ilyen a tapered fejcső integrált kormánycsapággyal, az alsócsőben futó rejtett bovdenezés és a flat mount tárcsafék konzol, és nem beszélve a geometriáról sem, amiben visszaköszön a modern XC geometria trend a túrázósabb irányba eltolva. Ami biztosan szemet szúr a vázon mindenkinek, az a felsőcső és a nyeregvázcső közti erősítés, erről nekem egyből eszembe jutott a tavalyi beszélgetésem Németországban a Cube egyik menedzserével, aki elmondta, hogy a kerékpárokat abba az irányba fejlesztik, hogy a nehéz, túlsúlyos emberek is tudják őket használni. Egyébként a belépő kategória a tengelyrögzítésnél érhető tetten a váznál, ugyanis gyorszáras rögzítésűek a kerekek, ezzel szemben a magasabb kategóriáknál már átmenő tengelyt szoktak használni a stabilabb és merevebb rögzítés miatt.

Egy egyszerűbb teleszkópot választott a Cube az Aim SLX-be, de ebben a kategóriában nem is várható el, hogy a kerékpár árának a fele a teleszkóp legyen. A Rock Shox Judy Silver 100 mm rugóúttal rendelkező, acél rugós, gyorszáras változata került a teszt kerékpárba, amiben tudjuk állítani a rugó előfeszítését, van benne hidraulikus lockout és fix csillapítás. Aggódni nem érdemes miatta, mert régóta futó modell és megfelelő karbantartás mellett hosszú távon működni fog.

2×9-es rendszert kapott a Cube Aim SLX, a hajtás és a váltás mind Shimano termék, Altus váltókarok és első váltó, hátul pedig egy Alivio tologatja a láncot a lánckerekeken. Az áttétel tartomány széles, elöl 36-22, hátul 11-36-os fogkiosztást kapunk. A hajtómű egy négyszögtengelyes darab nem cserélhető lánckerekekkel, ebbe a bringába az integrált hajtás már nem fért bele.

A fékezést szintén Shimano alkatrészekre bízta a Cube, a japán gyártó belépő tárcsafékei is már híresen jók, ezekkel nem lehet mellélőni, a célzott felhasználásnak tökélesen megfelelnek.

A kerekeknél kicsit tetten érhető a spórolás, a Shimano TX505 agyai működnek, de a keményebb terephasználatot esős körülmények között hosszútávon nem feltétlenül fogják szeretni, legalábbis sokat kell majd karbantartani őket, bár itt megjegyezném, hogy aki keményebben akar montizni annak már jobban érdemes belenyúlni a zsebébe. Felniből a Cube saját márkás termékeit fűzte be nekünk a gyártó, amik elég masszív darabok. Gumikból pedig a Schwalbe igazi mindenesét, a Smar Sam-et kapjuk 2,25-ös méretben.

A kormány, kormányszár, nyeregcső, nyereg mind saját márkás darabok, de egyik miatt sem szabad aggódni, a Cube nagyon ügyel a saját kiegészítőire, bármelyik alkatrész elmenne jóval drágább kerékpáron is. Nekem például kifejezetten tetszett formára a nyereg, tavaly a gyárlátogatáskor már szemeztem a Cube több nyergével, de éppen akkor csúszott a beszállító, így nem tudtam tesztelni őket.

Menet közben

Pillanatok alatt beállítottam magam alá a bringát, aztán irány az őszi erdő. Belépő kategóriás montihoz képest nem volt annyira nehéz levinni a lépcsőn, pedállal együtt picivel 14 kg fölött volt a tömege, amivel kategóriájában nem számít nehéznek, sőt elég jó. Egy mérettel nagyobb volt a bringa, mint az én optimális méretem, de a túrázósabb geometria miatt csak annyit éreztem, hogy a megszokotthoz képest kicsit magasabban van a kormány, de abszolút nem volt zavaró, plusz így legalább nem ültem annyira versenyzősen a bringán. Hiába “csak” egy alap monti, minden teljesen rendben volt vele, semmi nem csörgött-zörgött rajta, a váltók annak ellenére, hogy Altus-Alivio mixek gyönyörűen tették a dolgukat, a fékek fogtak ahogy kell és a bringa is nagyon jól haladt. Az utóbbiban nagy szerepe van a gumiknak, mert azok tényleg jól gurulnak aszfalton és a terepen is megállják a helyüket. A teleszkópot is megkínoztam egy kicsit, persze egy fullos telóhoz képest van bőven elmaradása, de ha visszagondolok, hogy milyen teleszkópokkal mentünk 15-20 éve versenyeken akkor azt kell mondanom, hogy ez a Judy mozgásban felveszi velük a versenyt (jó, nekem hiányzott az állítható visszaútcsillapítás).

Az áttételek mindenhova elegek, a 2×9-es rendszert a hobbi bringások szeretni fogják, sokkal jobb, mint egy 1x valahányas rendszer, a 22/36-os áttétellel kb bárhova fel lehet menni kisebb erőbefektetéssel is, a 36/11-gyel pedig enyhe lejtőn is lehet még haladni. Annyi biztos, hogy ez nem az a bringa lesz, amivel valaki Balatont fog kerülni, mert ahhoz nem túl optimálisak ezek az áttételek, de azt szögezzük le, hogy ez nem egy trekking, hanem egy mountain bike. Hátul a 9 sebességnek mindössze síkon éreztem hátrányát, mert ott néha nem találtam az optimális áttételt, de mint már említettem, ez egy mtb. Fentebb írtam, hogy négyszögtengelyes a hajtómű, ami egyértelműen mára már az alsó kategória, de őszintén megvallva használat közben nem azon járt az agyam, hogy most nem egy integrált hajtás használok, annyi volt, hogy szélső állásban keményen odalépve kicsit bele tudtam préselni a láncot az első váltó keretébe. De mivel nem cserélhetőek rajta a lánckerekek, így ha azok elkopnak (vagy széthullik a monoblokk) akkor én elgondolkoznék egy olcsóbb integrált hajtómű beszerzésén, bár ha valaki addig teljesen elégedett volt ezzel akkor nem feltétlenül váltanék.

Maga a kerékpározási élmény tetszett az Aim nyergében, a nagyobb tömeg ellenére sem okozott vele problémát legyűrni az emelkedőket és a lejtőkön sem vallott kudarcot, persze nem egy DH bringa, a geometria is inkább az általános felhasználáshoz van közel, de bizonyos határok között jól használható.

Kinek ajánlom?

A Cube Aim SLX első mountain bike-nak jó választás lehet (akár a gyerekeknek), hogy kipróbáljuk milyen terepen bringázni, aztán ha tetszik akkor 1-2 év után válthatunk egy komolyabb bringa felé attól függően, hogy a montizás melyik iránya vonz minket jobban. De akár azok is megtalálhatják benne a számításukat, akik nem napi szinten akarnak terepre járni, hanem csak hétvégente egyszer-egyszer kimennének a hegyre kerékpározni és nem szeretnének sokat költeni.

Az ár

Hát igen, durván drágák lettek már a belépő kategóriás montik is, a dráguló nyersanyagok, a szállítási költségek extrém növekedése, a túlkereslet és a gyenge forint mind megnövelte a kerékpárok árát. Emlékszem pár évvel ezelőtt a csapatomban több gyerek vett belépő Cube montit és jelentősen alacsonyabbak voltak azok az árak, mint a mostaniak. Ezzel mi nem tudunk semmit sem tenni, de ne lepődjünk meg, ha egy belépő kategóriás mtb (vagy bármilyen kerékpár) árcímkéjére nézünk.

Ajánlott fogyasztói ár: 369 990 Ft

További információkért kattints a gyártó honlapjára.

The post Cube Aim SLX teszt: Mit tud manapság egy belépő kategóriás monti? first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

2023-ra sem maradtunk újdonságok nélkül a Scottnál, immáron a teljesen megújult Genius is rejtett rugóstagos lett, a merevfarú XC modell Scale jó pár grammot ledobott a súlyából, megjelent egy szuperkönnyű trail e-mtb, a Lumen és az ebike-ok között még a Solace az e-gravel és e-országútisok szívét fogja megdobogtatni.

A Scott töretlenül fejleszti a kerékpárjait, nem hiába tartozik a világ leginnovatívabb, legjobb márkái közé. Mtb és országúti vonalon egyaránt jelen van a világ élsportjában, de nem csak a teljesítményorientált kerékpárosokat szolgálja ki a svájci márka, hanem például az extrém bringákat használók számára is folyamatosan a legjobbat nyújtja. Természetesen az elektromos rásegítéses kerékpárok terén is felvette a versenyt a piac többi részvevőjével, de itt is egyértelműen az volt a cél, hogy minél inkább a bringások igényeinek megfelelő, innovatív ebike-okat tervezzenek (ezt megerősíti ha megnézzük a 2023-as fejlesztéseket).

A Genius egy komoly történelemmel rendelkező kerékpár a Scottnál, amióta az eszemet tudom ez a kerékpár volt a kicsit zúzósabb fully a Scott kínálatában, de akkoriban még nem volt millió elnevezés erre a kategóriára, jelenleg a trail bringák közé sorolja a gyártó, de ennél ezzel a rugóúttal talán egy kicsit több is a Genius. A 2023-as modell legnagyobb újdonsága az integrált rugózás, azaz a Genius is megkapta a NUDE technológiát, mint a Spark, a rugóstag a váz belsejében kapott helyett. Ehhez teljes egészében egy új vázat kellett tervezniük a mérnököknek, ami a rejtett tag kialakításnak köszönhetően a középcsapágy körül merevebb lett és a kerékpár súlypontja is alacsonyabbra került, tehát nem csak optikai és tagvédelmi szerepe van ennek, hanem a bringa tulajdonságaira is jótékonyan hat. A rejtett rugóstag miatt két kérdés biztosan felmerül, az egyik hogyan fújjuk fel és hogyan állítjuk be rajta a csillapítást, ezeket a váz alján található kis ablakon keresztül tudjuk megtenni. A másik kérdés pedig, hogy hogyan állítjuk be a beülést (SAG), hiszen nem látjuk a tagon az o-gyűrűt, ebben a forgáspontnál elhelyezett mérőskála van a segítségünkre.

A váz hátul 150 mm-t mozog, míg elöl 160 mm-es teleszkópot épített bele a Scott, tehát bőséges rugóúttal rendelkezik a Genius. A fejcsőszöget kicsit “megtrükközte” a Scott a felhasználástól függően, ugyanis olyan kormánycsapágy található benne, ami az egyik állásban 65 fokos, míg a másik állásban 64 fokos fejcsőszöget biztosít azoknak, akik a laposabb szögeket kedvelik. Fontos megemlíteni, hogy a kormánycsapágyat anélkül át tudjuk állítani, hogy bovdent kellene hozzá vágni, ami a mai mindent integrálunk világra sajnos nem mindig jellemző. És ha már a bringa elejénél járunk akkor a kormány, kormányszár kombóra is érdemes rápillantani, ami dizájnban nagyon jól passzol a kerékpár formavilágához, a Syncros Hixon irányítópultját kapta meg a Genius, ami kétféle emeléssel (15 és 25 mm) és kétféle kormányszárhosszal elérhető. Mindenféle gyári konzolok segítségével tudunk rátenni komputert, világítást és egyéb kiegészítőket.

A Genius kétféle verzióban elérhető, a Genius 900 egy hagyományos trail bringa, míg a Genius Super Trail (ST) az agresszívebb bringásoknak készült. Mindkettőnek ugyanaz az alapja, ugyanarra a vázra épülnek, viszont a Genius 900-ban a NUDE 5T tagja mozog, míg az ST változatban a Fox Float X NUDE. Ezenkívül gyárilag a 900-as modell 65 fokos fejcsőszöggel, míg az ST modell 64 fokos fejcsőszöggel érkezik, bár mint írtuk ez bármikor könnyedén átállítható.
Ezenkívül van hibrid verziója is a Geniusnak, ahol az első háromszög a fenti modellekkel megegyező karbon, míg a hátulja alumíniumból készül, de minden tulajdonságában megegyezik a karbonokkal, persze természetesen nehezebb. Az új Geniusból 10 féle modell közül választhatunk, köztük 2 női modell Contessa is található.

További információkért az új Scott Geniusról kattints ide.

A fullyknál maradva átevezünk az e-bike-ok közé, ahol a 2023-as év egyik legnagyobb újdonsága a Lumen. A Scott gyakorlatilag megcsinálta, hogy a Spark alapjaira épített egy e-mtb-t, ami mindössze 15,5 kg lett, az ebike-ok között brutálisan könnyű. Ennél a bringánál a Scott nem akart beszállni a minél erősebb motor, minél nagyobb akkumulátor versenybe, hanem a cél egy olyan e-mtb megalkotása volt, ami minél jobban hasonlít egy normál bringához, a kezelhetősége, irányítása egy valódi kerékpárra emlékeztet, és várhatóan azok fogják venni, akik eredetileg is kerékpárosok. A Lumen a rásegítést és az extra tömeget kivéve szinte mindenben megegyezik a Sparkkal, hátul 130 mm-t mozog, amivel a trail és a durvább XC kategóriában is megállja a helyét.

A Lumenben a TQ HPR50 motorja végzi a rásegítést, ami mindössze 1,8 kg-t nyom az 50Nm-es nyomaték mellé és nem mellesleg a mérete is kicsi, így könnyebb hozzá vázakat tervezni, amikről messziről nem ordít, hogy ebike-ról van szó. További előnye, hogy kicsi a belső ellenállása, tehát rásegítés nélkül is a valódi kerékpározáshoz hasonló érzetet nyújt. Két akkumulátort tudunk használni a Lumenhez, egy az alsócsőben található 360 Wh-s integráltat és egy külső 160 Wh-s akkut is tudunk csatlakoztatni a rendszerhez, ami az egyik kulacstartó helyére megy fel (2 kulacstartónak van hely, mivel a Lumen ugyanúgy integrált rugóstagú, mint a Spark). Az akkukat együtt is tudjuk tölteni (bár elsőként az integrált akkut tölti fel a rendszer), a 80%-os töltöttséghez mindössze 2 óra elegendő. A nyomatékból és az akku kapacitásából is látszik, hogy a Lumen nem a felmotorozunk a hegyre és le krossz motorozunk a hegyről kategória, hanem könnyebben és gyorsabban fel lehet vele jutni a hegyre, mint a Sparkkal és lefelé egy közel normál kerékpárt kapunk annak könnyen kezelhetőségével.

A rásegítést végző rendszer kijelzője a felsőcsövön kapott helyet, elég minimalistának tűnik, de a funkcióját maximálisan ellátja, a motort a kormányon található távirányítóval tudjuk vezérelni szintén elég egyszerűen. Ezenfelül a motorhoz létezik egy TQ alkalmazás, amivel finomhangolni tudjuk a rásegítést, gyakorlatilag a saját igényeinknek megfelelően tudjuk beállítani.

Megfigyelhető, hogy már az mtb kormányoknál is egyre jobban abba az irányba haladnak, hogy a kábelezés minél jobban el legyen rejtve, a Lumenen lévő Syncros Fraser IC DC kormányszár-kormány kombó is ennek a jegyében készült és a Scott kiemeli, hogy ügyeltek a tervezéskor arra, hogy ne legyen sehol megtörve a bovdenezés. A képek alapján az utóbbi elég jól sikerült nekik és emellett letisztult képet mutat a Lumen irányítópultja.

További információkért az új Scott Lumenről kattints ide.

A Scott keményen belecsapott az e-gravel, e-országúti fejlesztésbe 2023-ra, eddig is volt ilyen jellegű modelljük, de annyira nem volt különleges és valószínűsíthetően nem is forradalmasította az egyébként gyengélkedő/haldokló e-országúti piacot. Viszont most a Solace eRide piacra kerülésével változhat a helyzet. A Scottnak ezzel a karbonvázas bringával egy kettő az egyben kerékpár megalkotása volt a célja és kétféle modell is került belőle a piacra, egy e-gravel és egy endurance e-országúti, bár őszintén szólva az utóbbit is nyugodtan hívhatjuk gravelnek, csak vékonyabb slick gumikkal .

A Scottnál valószínűleg meglátták, hogy egy normál országútinál a rásegítés csak emelkedőn kapcsol be, mert a 25 km/h síkon egy guruló tempó, így nem is feszegették tovább azt, hogy egy versenygeós bringába motort pakoljanak (főleg mert aki ilyet hajt az nagyon kis eséllyel fog ebike-ra átülni, inkább használ “csaló szettet”) és elmentek a gravel irányba, ahol azért a 25 km/h már nem annyira alacsony sebesség és jól tud jönni egy kis segítség például ha erősebbekkel gravel túrázunk a hegyekben vagy szeretnénk nagyobb távot bejárni.

A Solace eRide-ban ugyanaz a motor dolgozik, mint a Lumenben, a fent említett TQ HPR50 egység az 1,8 kg-os tömegével és 50 Nm-es nyomatékával egy gravel/országúti bringát jobban tol felfelé, már a terep adottságaiból adódóan is, így határozott rásegítést ad. A TQ rendszerének a gyártó szerint nincs extra ellenállása és nagyon csendes, melynek köszönhetően olyan mintha egy normál kerékpárt hajtanánk. A kijelző szintén a felsőcsövön található, de össze tudjuk kötni a komputerünkkel, ami azért lehet lényeges, mert kapunk beépített watt és pedálfordulómérőt is a rendszerben, így az akku töltöttségén kívül még jó pár adatot láthatunk. A TQ alkalmazáson keresztül tudjuk beállítani a rásegítés karakterisztikáját és kapunk még pár adatot.

Az akkumulátorok a Lumenhez hasonlóan helyezkednek el a Solace eRide-ban is, egy integrált 360 Wh-s akku található az alsócsőben, míg az egyik kulacstartó helyére fel tudunk tenni a 160 Wh-s külső akkut. Mindkét akku tölthető a rendszeren keresztül és 2 óra alatt 80 %-ra tudjuk tölteni, ami már bőven elegendő lehet ahhoz, hogy akár egy ebéd közben annyit töltsünk rá, hogy kibírjuk vele az egész napot.

A letisztultság a Solace eRide tervezésénél is fontos volt, minden kábel rejtve fut a kerékpáron, bár ez ma már egy országútinál nem olyan nagy dolog, viszont a Scottnál egészen jól néz ki a Syncros Creston IC kormány-kormányszár kombóval. Mellé még a váz festése is fokozza a látványt, be kell vallani, hogy ebike létére tényleg jól néz ki a Solace , egyébként első pillantásra lehet meg sem mondanánk, hogy ebike-ról van szó.

További információkért az új Scott Solace eRide-ról kattints ide.

A Scott Scale egy legenda az XC kerékpárok között, számtalan világkupa futamot és világbajnoki címet nyertek ezzel a modellel, főleg Nino Schurter révén, a Scottnak már-már presztízs, hogy a világ egyik legjobb vagy talán a legjobb merevfarú XC kerékpárjával rendelkezzen, ezért 2023-ra megújították a Scale-t. Persze kérdés, hogy mit lehetett fejleszteni egy amúgy is nagyon jó vázon, a régi is merev volt és könnyű, és még a geometriájába sem lehetett belekötni. De a Scott mérnökei megtalálták, hogy mitől lehet jobb. Az XCO versenysportban a tömeg nagyon fontos, így faragtak a váz tömegéből, új technológiával gyártják a vázat, az első háromszög egy elemből áll, amivel lehet pár grammot spórolni a karbon részeknél is. Ezenkívül hátul a papucs lett üreges és teljesen besüllyed az átmenőtengely feje, ami 7,5 gramm mínuszt jelent, de az átalakításokkal közel 20 grammot tudtak faragni a hátsó háromszögön. A további grammspórolás jegyében a kulacstartó csavaroknál is hozzányúltak a vázhoz, a klasszikus szegecsek helyett saját konzolmegoldást használnak, amivel szintén faragtak a tömegen. A csúcs vázon a gyár mérései szerint 32 grammot, míg az egyéb vázhoz kapcsolódó alkatrészeken 37 grammot tudtak csökkenteni, az olcsóbb karbonszöveteknél nagyobb volt a tömegnyereség.

A szerelést segítendő az alsócsövön egy ablakot helyeztek el a tervezők, így például nem kell kivennünk a középcsapágyat ha a vázba futó kábeleket igazgatnánk. A kormánynál a Scale-nél is az integráció volt a cél, amiben a Syncros Fraser IC kombó-kormányszár jó partner, a bovdenek nem lobognak mindenfelé (mint a régi modellnél), hanem letisztult képet mutat a bringa. A fejcsőszög a kormánycsapággyal a Scale-nél is állítható, megfordítva 0,6 fokkal lesz laposabb. Összesen 24 db különböző Scale modell érhető el, köztük többféle karbon és alumínium vázas, és még 4 kifejezetten női, Contessa modellt is találunk.

További információkért az új Scott Scale-ről kattints ide.

A Scale-lel kapcsolatban már említettük, hogy a versenysport szorosan kapcsolódik ehhez a modellhez, ezért most megnézhetjük a SCOTT-SRAM versenyzőjének Kate Courtney a Scott Scale RC bringáját speciális Contessa festéssel.

Alább láthatjátok a 2022-es Eurobike-on készült Scott képeinket. Az új modellekről sajnos nincsenek képeink, mert azokat tilos volt fotózni, de egy-két gyöngyszem így is felbukkan köztük.

The post Scott újdonságok 2023 first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A kerékpáriparban régóta tartja magát az elv, hogy az ár, tömeg és tartósság hármasából az ember egyszerre jó esetben is csak kettő választhat. A költséghatékonyabb termékekkel rendelkező gyártók vagy nehéz (ez még a jobbik eset) vagy nem elég megbízható alkatrészeket kínálnak, ami pedig könnyű és strapabíró ott mindig vastagon megkérik az árát a high-tech alapanyagoknak és a fejlesztésbe beleölt számtalan mérnöki munkaórának. Az itt bemutatásra kerülő Newmen az utóbbi csoportba tartozik – már ami a tömeget és megbízhatóságot illeti, ugyanis nagyobb gyártók hasonló tömegű alkatrészeihez képest jelentős árelőnnyel juthat az ember ezekhez a mérnöki mesterművekhez.

A Newmen története

Bár 2016-ban alapították és sosem a marketingbe öntötték az euro milliókat, mégis viszonylag hamar ismertté vált a márka. Egyrészt azért, mert a nagy múltú Syntace egykori főmérnöke, Michael Gratz alapította, így azonnal látszódott, hogy nem akkor kezdték az ipart és elég jó referenciával is indulhattak, másrészt alapítástól kezdve erős náluk az OEM vonal a Cube-on keresztül, és bár az első évben még csak az abszolút csúcsmodelleket szerelték ezekkel az alkatrészekkel, a gyártó hamar szélesítette a palettát, ezért hamar eljutottak elég sok bringáshoz.

A Newmen gyökerei tehát a Syntace márkából erednek, ezért pár mondatban érdemesnek tartom bemutatni őket is. 1992-ben alapítotték, szlogenjük a Strong. Light. Smart., ami nagyon találóan leírja, milyen szemléletben folyik náluk a fejlesztés: először is legyen elpusztíthatatlan, másodszor legyen a lehető legkönnyebb, végül pedig legyen „okos”, ami az ő olvasatukban a maximális funkcionalitást jelenti. A minden termékükre kiterjedő 10 éves garancia elég meggyőző biztosíték az elsőre, a legendás F99 kormányszáruk pedig sok gramm-mániás versenyző kedvenc darabja volt, az akkor (2004-ben) még teljesen hihetetlennek tűnő 100g alatti tömegével, az F109 néven futó utódja pedig egy időben Specialized Epic S-Works bringáknak is volt gyári kormányszára. Az okos tervezésükre remek példa, hogy úttörőek voltak a ma már magától értetődőnek tűnő széles felnik elterjesztésében.

Szóval a Syntace elég magasra tette a mércét, de a Newmen sem ragadt le egy olcsó másolat szintjén. Biztonság terén a Syntace-hez hasonlóan végtelenül körültekintően tesztelik alkatrészeiket (erről a későbbiekben részletesen lesz szó), itt abszolút nem ismernek kompromisszumot. Ugyanakkor könnyítés terén kicsit bátrabbak a Syntace-nél, erre jó példa az alapítás óta a kínálat részét képező, extravagáns külsejű, 2 csavaros rögzítésű Evolution SL 318.2 kormányszáruk, ami még 100mm-es hosszban is mindössze 96 grammot nyom. Ami viszont még a biztonság és versenysúly egyedi kombinációjánál is jobban megkülönbözteti a Newmen-t a hasonló márkáktól, az a végtelenül innovatív, de szigorúan mérnöki szemlélet és a vevői visszajelzések érzékeny figyelme. Személyes kedvenc példám erre az innovatív szemléletre a PI Rope textil küllőket gyártó céggel való együttműködésük. Bár ilyen kerekem személy szerint nem volt még, ismerősi körben van versenyszerű használatban textilküllős szett és a jelek szerint elég jól bírja a strapát (amit a labortesztek is megerősítenek).

Ami a vevői visszajelzéseket illeti, viszonylag hamar megszüntették például az állítható csapágyrendszerüket annak ellenére, hogy megfelelő beállítás mellett szebben forogtak, mint más agyak kerámiacsapággyal. Ugyanakkor nem megfelelő beállítás mellett (nem meglepő módon) vagy kotyogtak az agyak, vagy a túl nagy csapágyfeszesség miatt drasztikusan lecsökkent a csapágyélettartam, ezért belátták, hogy a legtöbb felhasználónak fontosabb, hogy ne kelljen vele foglalkozni, mint a végletekig való finomhangolás lehetősége.

Tesztelés

A könnyű alkatrészt a megbízható és könnyű alkatrésztől a tervezés és tesztelés profizmusa különbözteti meg. Jól tudják ezt a Newmen-nél is, hiszen piacra dobás előtt a végletekig nyúzzák minden alkatrészüket, hogy fény derülhessen az esetleges tervezési vagy gyártási problémákra, és a fogyókúra ne mehessen a biztonság rovására.

Kerekek esetében a következő potenciális hibákat keresik a tesztek során: agy küllőperemének törése, agy tengelyének törése, küllő/küllőanya törése, felni sérülése (küllőfuratoknál, felni peremnél) végül pedig a küllők lazulása.
Ahhoz, hogy kiderüljenek ezek a lehetséges problémák, a következő fő tesztelési fázisokon kell átmenniük a termékeknek: fékezés fárasztásos teszt, hajtás fárasztásos teszt, felni felütésteszt, küllőfurat teszt, merevségi teszt (függőleges, vízszintes és túlterheléses).

Tehát minden lehetséges külső behatást megvizsgálnak, ami használat során felmerülhet, így pedig pontosan tudják optimalizálni, milyen helyzetben mekkora behatásokat viseljen el a kerék / felni / agy. Azt, hogy mennyit számít ez a körültekintő tesztelés jól mutatja, hogy a gyártó szerint például mindössze 10 extra grammért cserébe sikerült megduplázniuk a kerékagyaik tartósságát, és valljuk be a 114 grammos első agy és 240 grammos hátsó agy (e-mtb-ra való, boostos, 6 csavaros tárcsarögzítéssel) így sem mondható semmiképpen nehéznek, különösen úgy, hogy a megengedett maximális rendszertömeg esetükben egészen elképesztő 175kg, tehát akár cargo bringákban is teljes nyugalommal használhatnánk őket.
Nem kevésbé körültekintő a kormányaik és kormányszáraik tesztelése sem, bár itt egyszerűbb a helyzet, mert kevesebb potenciális behatás és probléma léphet fel. Ilyenek a kormányok-stucnik törése és csavarodása, illetve a kormányszár csavarjainak törése. Ennek érdekében mind túlterheléses-, mind fárasztási tesztnek alávetik a termékeket, továbbá vizsgálják a merevséget is, mivel a tervezésnél fontos szempont a megbízhatóságon kívül a kényelem is.

Országúti/Gravel/CX kerekek

Az országúti szettek jelenlegi kínálatában kizárólag karbon felnis, tárcsafékes kerekek vannak, összesen hat típus. Ezekből öt modell tartozik az aero fókuszú Streem szériába, mellettük pedig van egy endurance-re / rosszabb utakra optimalizált, szélesebb felnis, közepes magasságú szett Advanced SL R.42 néven.

A Streem-ek fő tulajdonsága az alacsony tömeg és aero kialakítás mellett, hogy belső nélkül használva kivehető belőlük a szelep, ami amellett, hogy végtelen letisztultságot ad, tovább csökkenti a légellenállást. Elsőre ijesztőnek tűnhet szerelhetőség szempontjából ez a kialakítás, de semmi mágia nincs benne, akit bővebben érdekel a dolog itt nézheti meg róla a videót:

A Streem-ek négy különböző magasságban érhetőek el: 38mm, 50mm, 65mm és 80mm, így a hegyimenőktől a triatlonversenyzőkig mindenki megtalálhatja a számára ideális modellt. A tömegükről annyit, hogy még a 80mm-es felnikkel rendelkező szett is mindössze 1654 g, ami brutálisan jó érték.
Személyes kedvencem a Vonoa karbon küllőkkel fűzött 1345 grammos rakéta szett, ami egyedülálló módon egy csúcs hegyimenő szett tömegét ötvözi az 50mm magas aero karbonfelnikkel. A gyártó állítása szerint az egyedi küllők miatt sem kell aggódnunk, sérülés esetén ezek ugyanolyan egyszerűen pótolhatóak, mint a hagyományos acél küllők. A tavaly elég sikeres évet záró Intermarche Circus Wanty csapat is ezt a típust fogja használni a 2023-as szezonban és titokban mi is bízunk benne, hogy idővel lesz alkalmunk kipróbálni.

Ami a cross és gravel vonalat illeti, itt a gyártó egy 1260 grammos, 25mm belső szélességű, 130kg-os súlylimittel bíró karbon modellel robbantja le az arcunkat (Advanced SL X.R.25), ami valljuk be, bármelyik nagy gyártó becsületére válna. Aki a bankszámláját nem akarja ennyire lerobbantani és meg tud barátkozni a még mindig szenzációs 1400 grammos össztömeggel, az boldog tulajdonosa lehet az Evolution SL X.R.25 modellnek, ami teljes egészében az előbbi alu felnis megfelelője.

Ezeknek a szetteknek az alapját képező agyak külön is megvásárolhatóak, külön felnikből pedig jelenleg a gravel karbon és alu elérhető.

MTB kerekek

A montisoknak sincs sok okuk panaszra, xc-től ebike-on át a dh-ig bárki megtalálhatja a számára ideális modellt: itt az OEM szetteket nem számolva három karbon modellből és nyolc aluból válogathatunk.

Kezdjük xc-trail fronton. Alapanyag mellett (karbon vagy alu) a felnik belső szélessége szerint választhatunk (25 és 30mm belső szélesség). A 30mm-es karbon gyári szettje 1325 gramm 29er méretben, egyedi, polírozott agyakkal, míg a két alu közül a nehezebb is megáll 1535 grammnál (szintén 29er méretben). Itt jegyezném meg, hogy sok gyártónál a vagyonokért árult karbon felnis szett is hasonló súlyban van a valóságban mérve, hasonló felniszélességgel.

Enduro-ebike-dh vonalon hasonlóan szélesség alapján választhatunk az alapanyag mellett, annyi különbséggel, hogy itt a 30mm-es belső szélesség a standard (de választhatunk 35mm széles felnit is). Egyetlen karbon modellünk az Advanced SL A.30, ami 180kg-os súlylimittel és 1610 grammos tömegével hódítja meg a műfaj szerelmeseit, a gyártó pedig trail-től dh-ig bármire jó szívvel ajánlja, ami a három jóllakott xc versenyző súlyával megegyező limittel együtt elég meggyőző kombinációt ad. Azt hiszem nem sok túlzás van benne, amikor a gyártó azt írja róla, hogy piacvezető a szett tömeg-strapabírás aránya…

Költséghatékonyabb vizekre evezve találjuk a könnyebb, 6069-es alu ötvözetből készülő felniket használó Evolution SL-t és picit nehezebb, de jobb árú, 6061-es aluból készülő Evolution modelleket. Mindkettőből van egy könnyebb, A.30 névre hallgató verzió és az erősített E.G.30 és E.G35 típusok. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a Newmen esetében a könnyebb verzió is 150kg-os súlylimittel rendelkezik, míg az erősített modelleknél ez 180kg.

Az itt felsorolt verzióknak mindegyike megvásárolható külön felniként is, ahogy az agyak is, ha valaki egyedi fűzésű szettet szeretne.

Kiegészítők

Kerekek mellett nyeregcsöveket, kormányszárakat és kormányokat is találunk a kínálatban, országúti és monti felhasználásra.

Hagyományos, négycsavaros rögzítésű stucniból a felnikhez hasonlóan van egy könnyebb, titán csavaros (Evolution SL 318.4), és egy nehezebb acél csavaros verzió (Evolution 318.4), továbbá ahogy korábban már említettem van egy extra könnyű és egyedi megjelenésű két csavaros típus (Evolution SL 318.2). Egyik esetben sincs megkötés sem tömegre, sem felhasználásra, és a méret sem lehet akadály, hiszen az Evolution 318.4 verzióból 30-130mm között minden méret elérhető, de még a csúcs Evolution SL 318.2-nél is válogathatunk a leggyakoribb 50-100mm közötti hosszúságokból (a speciális kialakítás miatt sajnos kevés országúti kormánnyal kompatibilis, ezért nem gyártanak belőle hosszabbat).

Nyeregcsőből mindössze egy karbon verzió van, a szokásos 3 féle átmérővel (27,2mm, 30,9mm, 31,6mm), 350mm és 430mm hosszban, mérettől függően kellemes 215-243 g közötti tömeggel, szintén súlylimit nélkül, kényelemre optimalizálva.

Kormányból országúti felhasználásra egy karbon típus van, ami szélességtől függően 200-235 g, és valószínűleg senkit nem fog meglepni már a tény, hogy gravelre/cyclocrossra is teljes nyugalommal használható. Itt viszont már figyelnünk kell rá, hogy zéró kólát kérjünk a sajtburger mellé, nehogy túlszaladjunk az eddigiekhez képest már szűkösnek hangzó, 125kg-os súlylimiten 

Montira szánt kormányoknál szerencsére ilyen dolgokkal nem kell foglalkoznunk, a kormányszárakhoz és nyeregcsövekhez hasonlóan itt nincs megkötés súlyban. Egy alu (Evolution) és két karbon (Advanced és Advanced SL) modell van, anyagtól függetlenül mindegyik 760mm és 800mm szélességben, 10 / 25 / 40mm emeléssel, így ezek is lefednek minden igényt XC és DH között. Befogóméretből a Newmen még a 800mm széles kormányok esetében sem alkalmazta a 35mm extra-oversize méretet, méréseik szerint ez ugyanis vagy a kényelem, vagy a tömeg, vagy a tartósság rovására ment volna.

Saját tapasztalatok

Végül a márka és paletta bemutatója után jöjjenek a saját tapasztalatok. Saját bringáimon volt szerencsém a kínálat nagy részét tesztelni cyclocrosstól DH-ig.

Kezdjük a felnikkel: a Newmen szigorú tesztjei után nagyon kíváncsi voltam, hogy a gyakorlatban hogyan teljesítenek. Emiatt az ajánlott felhasználásokon bőven túllépve próbáltam az egyedi fűzésű, 1260 grammos, 30mm belső szélességű xc karbon szettem enduro bringában Mecsek enduron, illetve a csúcs xc alu szettet (Evolution SL X.A.25) analóg enduroban és elektromos enduroban.

A karbon szett zokszó nélkül bírta a versenyhétvégét, semmilyen probléma nem merült fel. Az egyetlen negatív tapasztalatom az alu xc szett + e-enduro kombinációnál volt, itt idővel kilazult néhány küllő a hátsó kerékben. Valószínű az extra hajtási nyomaték és fékerő az érkező nélküli dropok gyakorlásával együtt már túl nagy igénybevételt jelentett, ami azt gondolom érthető is, hiszen ez minden szempontból erős túlterhelést jelentett az ajánlott felhasználáshoz képest. A felnik peremei ugyanakkor mindkét esetben jól bírták az agresszívabb használatból eredő ütéseket, nem keletkezett rajtuk érdemi deformáció, annak ellenére, hogy a könnyű oldalfallal rendelkező xc külsőt sikerült felszakítani az ebikeon.

A Mecsek enduron is tesztelt karbon szettel versenyeztem maratonokon is két szezont eddig, emellett pedig a Salzkammergut Trophy A távjának megpróbáltatásait is remekül viselte, úgyhogy ez már tényleg látott egy-két dolgot, de még centrírozni sem kellett soha.

Anno a DH bringámban is a könnyebb Evolution SL A.30 felnikből fűzettem kereket, nem az extrán erősített E.G verzióból. Ezek is probléma nélkül viselték a megpróbáltatásokat, annak ellenére, hogy volt, mikor túl alacsony nyomáson használtam őket egy sziklás bikeparkban, és hallani is rossz volt, ahogy kopogtak a köveken, mégsem keletkezett bennük deformáció.

Agyak tekintetében használtam mindhárom generációt. Gyors áttekintés ezekhez: Gen 1: ratchet rendszerű reteszelés, állítható csapágyfeszesség, Gen 2: ratchet rendszerű reteszelés, standard ipari csapágyazás, Gen 3: kalapácsos (néma) reteszelés, standard ipari csapágyazás. Nekem egyik rendszerrel sem volt rossz tapasztalatom, ahogy írtam az első generációról leginkább felhasználói (szerelői) oda nem figyelés miatt lehetett rosszat hallani, míg a többinél már ilyen gond sem merülhetett fel.

Kormányokból és stucnikból is használtam a legtöbb típust (nyeregcsőből az egyetlen verziót), sem a tömegükre, sem a megbízhatóságukra, sem a kényelmükre nem tudok rosszat mondani, gond nélkül bírták a különböző versenyeket (maratonok, mecsek enduro, dh ob) és egyéb megpróbáltatásokat (edzések, bikeparkozások).

Összefoglalás

Kinek ajánlanám tehát a Newmen alkatrészeket? Azoknak a bringásoknak, akik képesek és hajlandóak anyagilag áldozni azért, hogy könnyítsenek a gépükön, mert megtapasztalták már, mennyire sokat tud számítani például egy jó kerékszett, ugyanakkor nem akarják sem a nagy márkák bőséges marketingköltségvetését finanszírozni, sem a testi épségüket kockára tenni egy ismeretlen gyártó gyanúsan könnyű alkatrészeivel. Ők garantáltan boldogan fogják használni a Newmen cuccokat hosszú éveken át, hobbi vagy profi szinten, függetlenül attól, melyik szakágat képviselik.

Kiemelt Newmen kereskedő a K2 Bike Shop

The post Newmen - lehet valami könnyű, tartós és megfizethető? first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Amikor az első benyomásaid egy teszt során, hogy “de könnyű”, “ez nagyon jól néz ki”, “brutálisan halad”, aztán a végén újra beleszeretsz a montizásba, én ezeket éltem át a Scott top merevvázas XCO montija, a Scale RC World Cup tesztelése közben.

A Scott kerékpárok gyakorlatilag minden szakágban ahol jelen vannak a világ élmezőnyébe tartoznak, legyen szó országúitról vagy mountain bike-ról. XCO-ban például számos világbajnoki címet, világkupafutamot nyertek Scott bringával, sőt akár kijelenthetjük azt is, hogy alig van olyan cím, amit a Scott még nem szerzett meg. Természetesen versenyző is kell ezekhez a győzelmekhez, de a szakág egyre extrémebbé válásával a technikai háttér is kulcsszerepet kap ebben. Az élsportban való szerepléssel a Scott folyamatosan gyűjti a tapasztalatokat, ami a kiváló mérnöki csapattal kiegészítve garancia, hogy generációról generációra a szakág legjobb kerékpárjai között legyenek. Hiába kezdik uralni az XCO szakágat az össztelósok a merevfarúakban is van még potenciál, amit jól mutat, hogy a Scott komoly munkát tesz a  csúcs merevfarú montija, a Scale fejlesztésébe, és bár lehet vitatkozni, hogy a fully vagy a merevfarú a nyerő (a versenyzők ezt többnyire eldöntik), de ahhoz nem fér kétség, hogy tömegben mindig a merev lesz a jobb és hatékonyságban, dinamikában sem lehet fölé kerekedni és az egyszerűbb XCO pályákon még bőven megállja a helyét a merevfarú. Az új Scale-t nemrég mutatta be a Scott, melyről a Scott 2023 újdonságok cikkünkben olvashattok, tesztre viszont még az eggyel ezelőtti modellt kaptuk meg, ami egyébként óriási dolgokban nem különbözik a közel tökéletes elődjétől, de erre még visszatérek később.

Scott újdonságok 2023

Váz

A Scale RC World Cup a Scott HMX karbon vázára épül, ami a gyári adatok szerint 969 grammot nyom (még országúti vázként sem lenne rossz tömeg ) és egyébként még ennél is létezik könnyebb váz, a HMX-SL, ami csak 879 grammot nyom, persze jókora felárat kell fizetni már ezért, de ebben a kategóriában már megszokott, hogy minden extra mínusz grammért akár egy átlag ember napi bérét ott kell hagyni. A lényeg, hogy a HMX vázra épült modell is rendkívül könnyű, a komplett kerékpár gyári tömege 9,4 kg, ami pedállal és belsőkkel együtt is 10 kg alatt marad. A Scottnál a geometriára ritkán lehet panasz, hiszen előremutatóan terveznek a svájci gyártók mérnökei, itt jön a képbe, hogy folyamatosan kommunikálnak a versenyzőikkel, hogy milyen változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy még jobb legyen a kerékpár. A váz közepesen hosszú, XC-s a fejcsőszöge, rövid a láncvillája és az ívelt nyeregvázcsőnek köszönhetően méretes hátsó gumi is elfér a vázban. De nem csak a technikára csorgathatja az ember a nyálát a Scale RC World Cupnál, hanem megjelenésre is, egyszerűen gyönyörű ezzel a színátmenettel ez a bringa.

Teleszkóp

A kerékpár elejébe a bringa festéséhez passzoló Rock Shox Sid SL Select+RL3 került, kevés jobb villát találni ebben a kategóriában a piacon, mindent tud, amit kell, gyönyörűen mozog, a felhasználáshoz kellően merev, átmenőtengelyes és a kormányról vezérelhető. Az utóbbinál fontos megemlíteni, hogy 3 pozícióban használható, tehát nem csak nyitott és zárt állás van, hanem egy középső állás is amikor a kompresszió csillapítás még engedi mozogni a villát, de már érezhetően lassítja.

Váltás, hajtás, fékek

A Scale RC World Cup “csak” egy bovdenes Sram XO1-gyel van szerelve (az eggyel felette lévő modell már vezeték nélküli AXS-szel), ami a tudását és az árát tekintve az egyik legjobb ár-érték arányú szett versenyzésre. Az 1×12 sebesség klasszikus trigger karokkal kezelhető, a hajtómű karbon, keskeny Q-faktorral, ami a teljesítményorientált szakágaknál fontos, és egy 32-es lánckerékkel érkezik (ami persze pályától függően cserélhető), hátulra pedig egy 10-52-es szépen kikönnyített sor került. A fékek is Sramtól származnak, a Level TLM elöl 180-as, hátul 160-as tárcsával lassítja a bringát.

Kerék

Ezen a szinten már nem holmi alap kerék jár a bringához, hanem egy Syncros Silverton 1.0. A Scott saját márkájának kereke a közel másfél kg-os tömegével elég versenyképes, és itt nem a konkurenciákkal vívott harcra gondolok, hanem egy világkupa futamra . 26 mm belső szélességű karbon felnik (az új már 30 mm széles) DT agyakkal hozzájárulnak a teljesítményhez. Gyárilag gyors, versenyzésre tervezett Maxxis Recon Race 2,25-ös gumikkal érkezik a bringa, amik tubeless kompatibilisek. Annyit még fontos megemlíteni a kerekek kapcsán, hogy imbuszos átmenőtengelyek tartják őket a helyükön, de a Scott ad hozzá egy szerszámot, amit a tengelybe dugva tudunk tartani, így ehhez nem feltétlenül kell extra szerszámot cipelni magunkkal, sőt torx is van ezen a szerszámom.

Kiegészítők

A kiegészítők terén is Scott/Syncros termékekkel találkozunk, Syncros Belcarra titánsínes nyereg, karbon nyeregcső és a full karbon kormányszár+kormány kombó, a Syncros Fraser iC SL Carbon 740 mm szélességgel és 70 mm kormányszárhosszal M-es méretnél. A kormány gyönyörű, bár ha bármilyen kiegészítőt akarunk tenni rá akkor vennünk kell hozzá külön konzolt, mert a kerek profiltól a kormány és a kormányszár rész is messze van, de egyébként minden is kapható hozzá.

Menet közben

Az első dolog ami már a lakásba (2 és fél emelet) felcipelés közben feltűnt, hogy ez brutál könnyű, kb a cyclo-cross bringám súlyában lehet, pedig ezen még van teleszkóp és jó nagy gumik. Túl sok beállítást nem igényelt a bringa, a nyerget kellett beállítanom és a kormánynál a csavarokat kellett megnézni, hogy minden megvan-e húzva. Érdekes, hogy a kerékpárhoz járó szerszám torx része nem volt kompatibilis a kormány csavarjaival, erre érdemes figyelni ha megyünk valahova, hogy legyen hozzá szerszámunk ha pl esés után vissza kéne egyenesbe állítani, aztán lehet csak a tesztbringák között véletlenül felcserélődött a szerszám. A hajtóműnél plusz pont jár a fóliáért és a hajtóművédő gumiért, így egy téli sáros bringázás alatt biztos nem fogjuk tönkretenni a fényezését.

Felülve rá egyből érzi az ember, hogy “repül” a bringa, hiába a nagy gumik és a széles kormány nagyon jól megy. Könnyen gyorsítható még szilárd burkolatú úton is. Persze nem városi bringázásra találták ki, ez az áttételezésén is látszik, ez egy kőkemény XC versenygép, ami terepen érzi jól magát, persze ha kell akkor 10-20 km-t is lehet vele aszfalton menni amíg kiérünk a terepre, maximum a lejtőkön leszünk kicsit bekorlátozva sebesség terén.

A tesztkörülmények nem éppen voltak optimálisak, mivel eső, havazás, fagyok után/közben teszteltem a Scale-t, így kapott szegény mindent, patakban bringázást, jégtörést, nyakig érő sarat és a hóból is egy kicsit. Persze ezeket egy profi XCO bringának bírnia kell, hiszen azokon a versenyeken is lehetnek durva körülmények.

Felfelé elképesztően haladt a Scale, az alacsony tömeg adta előnyök gyorsan kijöttek, nagyon kis sebességnél kicsit instabillá vált, de a mai, extrém lejtőzésre optimalizált, lapos fejcsőszögek mellett melyik mtb az, aminél ez nem fordul elő, meg hát azért a Scale felfelé is kívánja a sebességet versenygépként. A súlypontja a helyén van, nem emelgeti az elejét, pedig nekem az M-es a 179 cm-hez kicsit rövid volt, kb 175 cm-ig lehet jó a régi modell, és itt érdemes kitérni arra, hogy pl az új (2023-as) modellnél ezen már változtattak, a középcsapágyhoz mérten közel 1 cm-rel távolabb került a kormány és agresszívabb geometriát kapott a lejtőkre.

És ha azt mondtam az előbb, hogy felfelé elképesztően haladt akkor a lejtőzésre már nem tudok szavakat találni, őszintén megmondom, hogy ez bringa lefelé legalább olyan jó, mint felfelé. Szereti a nehéz lejtőket, ahhoz képest, hogy csak egy merevfarú nagyon szépen át lehet vele menni a köves, sziklás terepen, bár nem egy tank (szerencsére), de cserében nagyon könnyen mozgatható. Nekem a lejtőn mutatott képességei tették igazán szerethetővé a Scale-t. Feljebb már írtam, hogy az új modellen változtattak, például laposabb fejcsőszöget és rövidebb kormányszárat kapott, így az valószínűleg a meredek lejtőkön még jobb.

Mint már említettem a körülmények nem voltak túl optimálisak, szegény Recon Race határait gyorsan elértem, főleg amikor elkezdett kiolvadni a talaj, így megesett, hogy fel még fel tudtam menni nyeregben, de lefelé már rollerezést volt. Nem egy sárgumi, viszont a kemény talajon gyors és jól tart. A kerékpár többi része is néha sírt már (ez a tesztbringák sorsa…), de a váltó mindig tette a dolgát, maximum kicsit zajosabban. A féket már sokat használták előttem és betét is csere érett volt, így az nem volt kiemelkedően jó, de működött amennyire kellett, a gumi hamarabb vesztette el a tapadást a sárban.

Kinek ajánlom?

Aki szeretne egy jó XC bringát az bátran válassza a Scott Scale-t, nem csak profi versenyzésre tökéletes választás, hanem hazai vagy környező országokban maratonozásra. Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy többféle vázzal, nagyon sokféle felszereltséggel kapható a Scale, így mindenki megtalálhatja benne az igényeinek megfelelőt.

További információkért keresd a Scott honlapját vagy érdeklődj a hazai kereskedőknél.

The post Scott Scale RC World Cup teszt first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Bringásként rendszeresen hallhatunk ismerősöktől és profiktól egyaránt kulcscsont-, borda- vagy csuklótörésekről, így egy-egy ilyen sérülésben alapvetően még nincs sok érdekesség. Van viszont a csuklónak a szerencsésebbek által nem ismert része, a sajkacsont, ami más, megszokott törésekhez képest meglehetősen egyedi problémákat tud okozni, ezeknek pedig jó, ha tudatában van az ember, hogy hasonló helyzetben megspóroljon magának számos felesleges kört és időt. Következzen a saját történetem.

Nem tudom ki hogy van vele, nekem a hóban montizás az abszolút csúcs a montis élmények közül, mivel a sarazások csúszkálós örömét adja anélkül, hogy utána órákig kellene tisztogatni a bringánkat és ruháinkat. Sajnos itthon már ritkán van ebben részünk, ezért igyekszem minden lehetőséget megragadni rá, akkor is, ha az nem feltétlen a legjobb ötlet időzítés szempontjából. Pont így volt ez tavaly január 23-án is, egy nappal a régóta várt Ridehardos edzőtábor előtt, amikor az ember már nem kockáztat feleslegesen, kivéve, ha ilyen ritka alkalomról van szó…

A jól ismert jános-hegyi pályákon mentem, mert ilyenkor elég nagy előny, ha az ember tudja hol és mekkora sziklák és gyökerek vannak a hó alatt. Ahogy ez lenni szokott, a tekerés végéhez közeledve jött a baj, paranormális módon egy kisebb kövön teljesen elmászott az eleje (sosem volt még velem hasonló), olyan érzés volt, mintha jégfoltra mentem volna, teljesen esélytelennek éreztem a mentést. Nem estem nagyot, így legalább a bringa megúszta karc nélkül, nekem cserébe annál rosszabbul jött ki a dolog.

Miután felkeltem éreztem, hogy ez azért jobban fáj, mint szokott, és mivel korábban törtem már el mindkét csuklóm egyszerre, ezért ismerős volt az érzés is, bár itt közel sem fájt annyira. Ez persze érthető, mert a becsapódás is egészen más léptékű volt, mint akkor – szóval maga az érzés hasonló volt, csak kicsiben: ott nem tudtam felkelni sem, itt néhány perc alatt összeszedtem magam, és nagyobb gond nélkül visszatekertem Budaörsre (kb 10km-t kellett megtennem részben aszfalton, részben terepen). Ez valamennyire megnyugtatott, hogy túl nagy baj nem lehet akkor, egészen addig, amíg nem realizáltam, hogy képtelen vagyok elfordítani a jobb kezemmel a kulcsot az autóban – a forgó mozgás nem igazán ment. Bár gond nélkül hazavezettem, a biztonság kedvéért visszamentem még a János-kórházba az esti ügyeletre. Itt korrektül megröntgeneztek, és megnyugtattak, hogy nincs nagy gond, zúzódásról van szó, pihentessem. Én úgy voltam vele, hogy egy sima zúzódás miatt ki nem hagyom az edzőtábort, úgyis csak országútizunk, ideális nem lesz, de maximum kicsit lassabban jön majd teljesen helyre, ez azért még nem tragédia.

Így is lett, a következő héten beleraktam 420 kilométert országútival (még a pár hónappal korábbi első covid fertőzésem utóhatásait nyögve). Az első napokban eléggé fájt, de főleg bal kézzel tartottam a kormányt, úgyhogy bármi fájdalomcsillapító nélkül simán kibírható volt, és idővel javult is némileg. Az ezt követő időszakban már igyekeztem maximálisan pihentetni, nem bringáztam sokat, azt is országútival.

Telt-múlt az idő, továbbra sem éreztem jónak, de ezt alapvetően annak tudtam be, hogy nem pihentettem rögtön az esés után. Március elején felkerestem azért egy másik orvost, hogy megtudjam, bringázhatok-e vele már nyugodt szívvel vagy pihentetnem kellene még. Ő is megvizsgálta, megmozgatta, konstatálta a beszűkült mozgástartományt és az enyhe duzzanatot, majd felírt rá egy gyulladáscsökkentőt, és mondta, hogy ha nem is maximális terhelésen, de bringázhatok már vele. A várható teljes gyógyulási időre azt válaszolta, hogy egy zúzódás gyógyulása akár fél évnél tovább is eltarthat, nagyon helyzetfüggő. Utólag egyértelmű, hogy ezzel a lehető legrosszabb tanácsot adta, mert így ahelyett, hogy jobban utána mentem volna a dolognak türelmesen vártam, hogy idővel javuljon a helyzet. A szomorú az, hogy még konkrétan rá is kérdeztem, hogy nem törhettem-e el a sajkacsontom, mert ismerősi körben pont volt ilyen eset (sajnos akkor nem ástam bele mélyebben magamat a témába, ezért nem tudtam, mit kell ilyenkor tenni), az orvos pedig a kérdésem után külön megnyomogatta ott, majd mivel az nem fájt különösebben azt mondta, hogy megröntgenezhet, ha nagyon szeretném, de ő nem tartja valószínűnek, hogy ez lenne a baj, így én sem ragaszkodtam hozzá.

Ennek megfelelően március végétől már rendesen montiztam vele, itt már nem kíméltem egyáltalán, a fájdalom persze jelen volt, de abszolút nem elviselhetetlenül. Ez lényegesen nyárra sem lett jobb, az alapvető, leginkább bizonyos mozdulatokra (pl. kulacskivétel) és terhelésre jelentkező fájdalom csak nem akart elmúlni, de már egészen megtanultam együtt élni ezzel a helyzettel, olyannyira, hogy a Salz A távját is így tekertem le.

Aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy zúzódás ennyire makacs legyen, úgyhogy szeptember közepén egy harmadik orvost is felkerestem az ügyben. Ő végre felismerte a helyzet komolyságát, és mondta, hogy feltétlenül szükség van röntgenre és MR-re, hogy lássuk végre, mi okozhatja a panaszokat. A később elkészült felvételeken már egyértelműen látszott, hogy eltört a sajkacsontom, ahogy az is, hogy egy része már idő közben el is halt, illetve az MR-nek köszönhetően még szalagszakadásokra is fény derült. Hát ennyit a zúzódásról, de legalább megértettem, miért fájt ilyen kitartóan.
Itt következzen néhány fontos információ a sajkacsontról, ami sok dolgot meg fog magyarázni.

Maga a csuklónk az orsócsont alsó részéből és három kéztőcsontból áll: a sajkacsontból, holdascsontból és háromszögletű csontból. A sajkacsont közvetlen az orsócsonttal szemben helyezkedik el, és bár ez a legnagyobb a hármuk közül, így is elég kicsi (kesudió méretű), emiatt pedig viszonylag könnyen sérül. Sajnos a vérellátása kifejezetten rossz, ezért nem csak a gyógyulás nehézkes (általában műteni kell), de a törött fél teljesen eleshet a vérellátástól, így könnyen el is halhat, főleg, ha nem ismerik fel időben. Márpedig sajnos ez gyakori eset, mert az első röntgenen általában még nem felismerhető a törés (tehát ez nem az orvos hibája volt az én esetemben sem). Egy-két hét múlva viszont már látszik, ezért gyanús esetben feltétlenül ragaszkodjunk egy következő röntgenhez, megelőzve a nagyobb bajt, ami nem merül ki a sajkacsont elhalásában, idővel az ízületi porc is megsínyli, ha kezelés nélkül maradunk. Ahogy az eddigiekből kiderülhetett nem kell extrém fájdalmat várni, ezért legyünk nyugodtan inkább kicsit paranoidok, ha nem javul a dolog, inkább egy plusz röntgen, mint később a komolyabb baj.

Az MR-t és röntgent előíró harmadik orvos az eredményt látva arra kért, hogy keressek fel egy kézsebész specialistát a leletekkel, mivel a korábbi törés, csontelhalás és szalagszakadások elég komplexé tették a kórképet.
Az első kézsebész, akinél jártam a csuklót alkotó három kéztőcsont teljes eltávolítását javasolta a sajkacsontom menthetetlen mértékű elhalására, és a mozgási tartomány jelentős beszűkültségére hivatkozva (90 fok helyett 35 fokban tudtam csak hátrahajlítani). Annyi önkritikája ugyanakkor volt, hogy ahelyett, hogy rábeszélt volna erre az elég komoly beavatkozásra, azt javasolta, kérjek ki más véleményt is, és ajánlott is egy általa nagyra tartott kézsebész szakembert (ezért ezúton is hálás vagyok).

Így jutottam el az ötödik orvosomhoz, aki elvállalta a csontom megmentését. A műtét során két tűződrótra, csavarozásra és csontbeültetésre volt szükség, most pedig 2 hónap rögzítés és 6 hónap teljes felépülési idő következik. Közben bízunk benne, hogy minden jól sikerült és a porc nem szenvedett maradandó károsodást az elmúlt több, mint egy évben, mert a hibás diagnózisok miatt kíméltem túlságosan, a törés és műtét között kb. 14000km-t tekertem le vele terepen és aszfalton, és még bikeparkban is megjárattam.

Összefoglalva a bringásoknak érdemes különös figyelmet fordítani a kézzel tompított esésekre, mert létezik a csuklónak olyan törése, ami nem látszik azonnal, cserébe jó eséllyel csak műtéttel lehet korrigálni, ha pedig ez nem történik meg visszafordíthatatlan károkat okozhat hosszú távon, még akkor is, ha látszólag egészen jól tudjuk használni.
Az is beszédes, hogy öt orvosra volt szükség a megoldásig (remélhetőleg, hiszen most jön még csak a gyógyulás), úgyhogy sose legyünk restek több véleményt kikérni az eset komplexitásától függően és ne törődjünk bele, ha egy sérülés után nem jövünk teljesen helyre. Végül bár óva intenék mindenkit, hogy szakirányú végzettség nélkül bármilyen netes forrásból vagy saját ismereteiből akarja magát diagnosztizálni, ne essünk át a ló túloldalára sem, senki nem tévedhetetlen, ezért sosem árt egy egészséges mértékű kritikus szemlélet a különböző diagnózisokkal szemben.

The post Egy csuklótörés tanulságai first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A városi és gyermek fejvédők után elérkeztünk egy olyan szegmenshez, ahol már jóval bővebb a választék, hiszen az egyik legnépszerűbb szakág fejvédőiről van szó. Lássuk milyen sisakok közül választhatnak a terepen kerékpározók, következzenek a MTB fejvédők!

Nehéz meghatározni, hogy miért nevezünk egy fejvédőt MTB használatra alkalmasnak, a gyártóknál sem mindig egyértelmű, hogy egy adott modellt miért, melyik kategóriába helyeznek. Nekünk is fel kellett állítanunk egy keretrendszert ahhoz, hogy miket sorolunk MTB kategóriába, figyelembe vettük a gyártók ajánlását és hogy jár-e napellenző a fejvédőhöz. Ezenkívül megfigyelhető, hogy jelenleg az extrémebb irányba tolódtak el az MTB sisakok, a gyártók többnyire az elsősorban trail, enduro, all mountain felhasználásra szánt modelleket nevezik MTB sisaknak, persze ezekben ugyanúgy lehet XC-zni és túrázni is akár. Ezért mi is ezeket a fejvédőket szerepeltetjük ebben a körképben, de fontos hozzátenni, hogy az állóképességi MTB szakágakban (XCO, maraton) az országúti fejvédők ugyanúgy használhatóak, sőt azok a jobb választások a jobb szellőzés alacsonyabb tömeg miatt, tehát valójában azok is használhatóak terepen. Lássuk a hazai forgalmazók mely fejvédőket tartották érdemesnek a bemutatásra!

Cube Strover

Dizájn, védelem, funkcionalitás, ezek mind megtalálhatóak a Cube enduro felhasználásra tervezett fejvédőjében. A Cube Strover többszintű megnövelt védelemmel rendelkezik, melyet MIPS-szel egészített ki a gyártó, ennek köszönhetően bátran használhatjuk a durva trail-eken is, sőt még az e-montisok számára is kiváló választás ez a sisak. Emellett a kényelmi funkciók és a jó szellőzés sem maradt ki a Stroverből, plusz a Cube számos extrája is belekerült ebbe a nem mindennapi fejvédőbe, mint az akciókamera vagy a világítás rögzítési lehetőség.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

MET Roam MIPS

A maximális biztonság és az olasz dizájn kombinációja a MET Roam MIPS, ami egy igazi műremek all-mountain, enduro fejvédő. A rendkívüli megjelenés mellett védelem tekintetében is a legmagasabb elvárásoknak felel meg, megnyújtott hátsó és halánték rész és MIPS technológia vigyáz a fejünkre. Ezenfelül kamera rögzítési lehetőség, integrált DH-szemüveg “tartó” és állítható napellenző teszi teljessé a sisakot. E-montisok is bátran használhatják.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Rudy Project Protera Plus

A Rudy Project Protera Plus enduro, trail felhasználásra termett! Az olasz gyártó védelmi technológiákban minden tudását beletette ebbe a fejvédőbe, tripla In-Mold szerkezet, megnövelt halánték- és tarkóvédelem, WG11 tesztelt, mindamellett kényelemben is elsőrangú a Protera Plus. Ezenfelül több olyan extra funkcióval vértezték fel ezt a sisakot, ami az extrémebb felhasználás során rendkívül hasznos, mint például a sok fokozatban állítható napellenző vagy a goggle szemüvegpánt rögzítő.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Casco MTBe 2

Fejvédő e-montisok számára fejlesztve! Az elektromos rásegítéses mountain bike-ok elterjedése a határok kitolódásával és az egyre durvább terepek meghódításával újabb kihívások elé állította a fejvédő gyártókat, olyan sisakokat kellett tervezni, amik maximális védelmet biztosítanak az új szegmens számára, de mellette kényelmesek maradnak és persze megjelenésükben is jól passzolnak a bringásokhoz. A Casco ezt felismerve tervezte meg az MTBe 2 fejvédőt, ami maximális védelmet nyújt a felhasználóinak. Természetesen nem csak az e-montisok számára használható, hanem a durvábban bringázó vagy nagy védelmet igénylő normál montisok számára is jó választás.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Uvex Finale 2.0

A Finale 2.0 az Uvex enduro modellje, ami a felhasználásnak megfelelően extra védelmet nyújt a kemény pályákon, megnövelt tarkóvédelem, jó szellőzés és a német gyártótól megszokott minőségi megoldások teszik igazán jó enduro sisakká. Nem mellesleg az Enduro World Series Finale Ligure versenyén tesztelték, innen a fejvédő neve.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Gepida Tour Pro

A Gepida fejvédők közül a Tour Pro egy minőségi MTB sisak, ami az enduro felhasználástól az e-bike túrákig széles körben használható. A masszív állítható napellenzője van, hátul extra tarkóvédelemmel rendelkezik és teljes mértékben a bringás fejére szabható. Gepida kerékpárunk mellé szinte kötelező választás.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Lazer Coyote KinetiCore

A Lazer Coyote KinetiCore egy vérbeli trail sisak, melyben a belga gyártó számos fejlett technológiája megtalálható, mint például a KinetiCore védelem, a mágneses csat, a fejkörméret-állító rendszer vagy az állítható napellenző. Kiemelendő, hogy magas szintű technológia mellett kedvező ár tartozik ehhez a fejvédőhöz.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

ABUS AirDrop

Fullface sisak a legdurvább ridereknek! Az ABUS AirDrop egy innovatív sisak, amiben az ABUS ismét megmutatta, hogy hogyan kell fejvédőt tervezni. Az AirDropban megtalálható minden, amitől igazán jó lehet egy fullface sisak, megnövelt erősítés alacsony tömeg mellett, fejméret-állító rendszer, nyílások a fülnél a jobb egyensúlyért, és az extra védelmi rendszerek. A fejlesztést olyan híres bringások segítették, mint Cedric Gracia és Gabriel Wibmer.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Lynx Motion

Az MTB sisak körképünk legkedvezőbb árú fejvédője, a Lynx Motion, aminek semmi szégyenkezni valója nincsen, megnövelt tarkóvédelemmel, minőségi szivacsokkal, levehető napellenzővel egy remek ár-érték arányú sisak, ami bátran hordhatunk terepre, túrázni vagy akár a napi városi közlekedés során.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Rudy Project Crossway

A Crossway a fejvédő piac egyik legkönnyebb trail sisakja, ennek ellenére a védelem tekintetében is kiválóan teljesít. Ár-érték arányban a legjobbak közé tartozik, technológiák sokaságát zsúfolta bele a Rudy Project. Az erős szerkezet mellett olyan technológiákat találunk benne, mint a menet közben gyorsan száradó Airframe szivacsozás vagy az RSR10S fejlett tarkórögzítés. Ha egy könnyű, kényelmes MTB sisakot keresel akkor a Rudy Project Crossway-t mindenképpen érdemes számításba venni.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

MET Veleno

Igazi allrounder MTB fejvédő minden helyzetre! A MET Veleno XC, gravel vagy akár trail felhasználás során is megállja a helyét, a dizájnjának köszönhetően pedig biztosan sokak szívébe belopja magát. Jól szellőző modell, amit a forró, nyári napokon is bátran viselhetnek a teljesítményorientáltabb szakágak bringásai. Szemüveg port, levehető napellenző, teljes körű állíthatóság teszi igazán sok oldalúvá a Velenot.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Cube Pathos

A Cube mtb fejvédője, a Pathos jó ár-érték aránya mellett kellemes dizájnjával, jó szellőzésével, teljes személyre szabhatóságával és egyéb extrákkal hívja fel magára a figyelmet. Ha sisakot keresünk éppen Cube montink mellé akkor mindenképpen érdemes számításba venni a Pathost.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Uvex Quatro

A Quatro az Uvex klasszikus all mountain, trail modellje, mely számos fejlett megoldással rendelkezik, mint például az anatómikus IAS rögzítő rendszerrel, a dupla In-Mold technológiával és lélegző szivacsozással. Tervezéskor a német gyártó szeme előtt egy kompromisszummentes, montizásra szánt fejvédő megalkotása lebegett, így jött létre a Quatro.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

Gepida Tour

A kerékpárjairól és az ebike-jairól híres hazai kerékpármárka a kiegészítők piacán is egyre erőteljesebben jelen van, a Gepida a kerékpáros sisakból már öt modellt kínál, melyek ár-érték arányban kifejezetten jónak számítanak. A Gepida Tour egy modern MTB fejvédő, ami megnövelt védelemmel teszi biztonságosabbá a bringázásokat, a színei fiatalosak, azoknak fognak tetszeni, akik az élénk színeket kedvelik. A terephasználaton túl túra felhasználásra és ebike-ra is tökéletesen alkalmas.

A részletes bemutatót itt tudod elolvasni.

ABUS Moventor 2.0

Az ABUS a tavalyi évre újította meg a népszerű montis sisakját a Moventort, a Moventor 2.0 újratervezett és modernizált formájába belegyúrták az összes új fejlesztést, amit a német cég ma a sisakok terén felvonultat és kiemelkedővé teszi a kategóriájában. Elődjéhez hasonlóan a Moventor 2.0 is egy all-mountain sisak, de az új modell minden téren többet kínál az elődjénél, amellett, hogy bár szubjektív, de sokkal jobban néz ki.

A részletes tesztünket itt olvashatod róla.

ABUS MoDrop Quin

Egyre több bringás jön rá, hogy a valóban élvezetes montizás az össztelós bringákkal kezdődik – leginkább a downcountry gépektől felfelé, ennek köszönhetően pedig soha nem látott választék áll rendelkezésre a 120-160mm közötti rugóúttal rendelkező fullykból, mind analóg, mind e-bike-ok tekintetében. Szerencsére az elérhető védőfelszerelések terén is látszik ezeknek a bringáknak a térnyerése, egyre több a megnövelt védelmet nyújtó sisak a piacon. Ezek közé tartozik az ABUS új agresszív „mindenes” (Do-It-All trail MTB) modellje, a MoDrop.

A részletes tesztünket itt olvashatod róla.

The post MTB fejvédő körkép - Milyen MTB sisakot válasszunk? first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A Shimano Linkglide rendszere, amire a CUES névre keresztelt, több nagy, régi családot leváltó (többek között Altus, Acera, Alivio) új alkatrészcsalád alapul, új fejezetet nyit a Shimano láncváltók történetében. Háromszoros tartósság, kiemelkedő váltásteljesítmény a legnagyobb terhelés mellett is, a top szettekhez képest leheletnyivel lassabb működéssel, már a belépő kategóriás bringáknak is… Túl jól hangzik, hogy igaz legyen?

A nagy konkurens Shimano és Sram útjai talán még sosem váltak ennyire szét egymástól, mint most. Míg a Sram már a második generációs 12 sebességes, teljesen wireless csúcs szettjét mutatja be, a Shimano csúcs elektromos montis szettje még mindig a 2014-ben bemutatott, teljesen vezetékes 11 sebességes 9050-es XTR Di2… Úgy néz ki, hogy a japánok egyelőre elengedték a montis vonal abszolút csúcsának rétegpiacát, helyette a szabadidős bringások szempontjából robbantottak legalább akkorát, mint a konkurencia a top fronton.

Hogy értsük a változás jelentőségét, nézzük át gyorsan, hogyan alakult a Shimano váltórendszerek története. Az első kazettás rendszer Uniglide névre hallgatott, ez váltotta le a menetes hátsó agyakat kazettás kivitelűre, végre kellő megtámasztást adva a csapágyazással a hátsó tengelynek, drasztikusan csökkentve a tengelyre jutó terhelést. Ezt követően a ’80-as évek közepén bemutatták a Hyperglide rendszert, aminek nagy újítása az volt, hogy a lánc már egyszerre két szomszédos foghoz is tudott végre kapcsolódni, aminek köszönhetően gyorsabbak, finomabbak és csendesebbek lettek a váltók.

A Hyperglideot azóta is finomítja a gyártó: a legfrissebb ehhez kapcsolódó fejlesztés a 2019-ben, a 9100-as XTR-en debütált Hyperglide+ rendszer, ami kifejezetten azt szolgálja, hogy a legnagyobb terhelés alatt is rendkívül gyorsan és pontosan lehessen vele váltani (ugyanakkor továbbra él a klasszikus Hyperglide is, leginkább az országúti szetteknél). Összefoglalva tehát ezeknek a rendszereknek az életciklusa bőven évtizedekben mérhető, ez nem az a dolog, amivel néhány évente előrukkolnak a gyártók. Egy interjúban elhangzott, hogy a gyártónál nagyjából 15 éve született meg a termék koncepciója a piacra kerülés előtt!

Az új Linkglide tehát a Hyperglide-hoz képest teljesen eltérő megközelítésen alapul: a jelentősen vastagabb és magasabb fogakkal rendelkező acél fogaskerekekbe mély váltást könnyítő barázdák kerültek, aminek köszönhetően minden eddiginél finomabb váltásteljesítményt kapunk a gyártó mérései szerint 3x tartósabb kivitelben. Ez eddig igen csábítóan hangzik, de mit kell feláldoznunk cserébe? Először is el kell fogadnunk némi plusz tömeget: a teljesen acél 12 sebességes, 10-51 kiosztású Deore Hyperglide+ és a 11 sebességes, 11-50 kiosztású CSLG700 sor között mindössze 15 gramm különbség van, illetve valamivel masszívabb felépítésű a váltó is. Tehát ebben az esetben minimális a különbség, de XT alkatrészeknél már jóval nagyobb, mivel ott már a legnagyobb fogak alumíniumból készültek, nem acélból. Másodszor a váltási sebességünk is csökken valamivel az erre kihegyezett Hyperglide+ rendszerhez képest. Viszont pont ez az a két tényező, ahol tökéletesen jelentéktelen a különbség a nem versenyorientált felhasználóknak: sem a tömegre, sem a váltás sebességére nem lehet panasz a gyakorlatban a Linkglide esetében – így ők tisztán jól fognak járni ezzel, anélkül, hogy bármi hátrányt tapasztalnának, de őszintén megmondva még versenyzői szemmel sem éreztem sosem lassúnak a váltást a saját Deore Linglide váltómmal, sőt! Ami viszont sokkal szembetűnőbb volt nekem, hogy még s-pedelec bringával, nagy terhelés + nagy rásegítés mellett is tökéletesen és halkan váltott, ami elismerésre méltó teljesítmény, főleg ebben a kategóriában.

Az új technológia 9-10-11 sebességes kivitelben kapható, mechanikus és Di2 vezérléssel, ami szintén mutatja, hogy komoly tervei vannak vele a japán gyártónak, ahogy az új CUES elnevezés is ezt erősíti: a Shimanonál nem szoktak csak úgy átnevezni alkatrészcsaládokat, pláne nem ennyit, egyszerre. Ami a kompatibilitást illeti, a Linkglide alkatrészek általánosságban nem működnek a Hyperglide alkatrészekkel (váltó, váltókar, fogaskoszorú – mivel eltér a húzási arány), ez alól csak a lánc a kivétel. Ez nem túl jó hír elsőre, de nem szabad elfelejtenünk, hogy cserébe a Linkglide rendszerek teljesen kompatibilisek egymással, tekintve pedig, hogy a paletta mekkora része lesz teljesen Linkglide alapú, ez igen jó hír, és rengeteg felhasználó / bringaboltos életét fogja jelentősen megkönnyíteni, miután a gyakorlatban is megtörténik az átállás, hiszen a Hyperglide 9-10-11 sebességes váltások egyáltalán nem voltak kompatibilisek egymással.

Az alapvető jellemzők részletes kifejtése után nézzük meg, hogyan néz ki a nagy kép a témában, mitől olyan izgalmas a Linkglide ilyen szemmel! Kezdjük az egészet a termékfejlesztési oldalról: hogy születnek az új alkatrészek? Kijön az M9100-as új XTR szett, majd valamivel később az XT, SLX, Deore… némely új technológiát nélkülözve, más anyagokból készítve, de a lényeg, hogy a csúcs szettek fejlesztései szivárognak szép lassan le az olcsóbb szettekbe. Ennek nyilvánvaló előnye, hogy idővel az alap szettek is egészen profivá válnak, megkockáztatom például, hogy a mai 12 sebességes Deore működésben felér a 2006-ban megjelent 970-es XTR-rel. Ugyanakkor a Deore felhasználók igényei nem egyeznek meg szükségszerűen és teljes mértékben az XTR-t használókéval, ilyen tekintetben pedig nem feltétlenül ez a legjobb útja a fejlesztéseknek. A Shimano pont ezt a termékfejlesztési irányt törte meg a Linkglide-dal: ezt a technológiát kifejezetten nem versenyzésre szánták alapvetően, hanem abszolút a hétköznapi felhasználók igényeihez lett szabva.

CUES

Most pedig nézzük meg, pontosan mit is fog fedni a CUES név? Altus, Acera, Alivio, részben Deore a montis oldalon, aszfalton pedig Claris, Sora és részben Tiagra… A legfontosabb újdonság a Linkglide technológia mellett pedig a megnövelt áttételtartományok: már a 9 sebességes CUES-nál elérhető a 11-46 fogas kiosztás – összehasonlításként a 11 sebességes Shimano rendszerek megjelenésük idejében még maximum 11-42-es kiosztással voltak kaphatóak. Ennek köszönhetően megnyílik rá a módunk, hogy akár a teljesen belépő szintű montiknál is elbúcsúzzunk az első váltótól, ha szeretnénk! A kompatibilitásnak hála pedig egyszerűbb fejleszteni a bringán, hiszen a CN-LG500 láncot használja az összes Linkglide rendszer és mindegyik ugyanolyan lánctányérral működik. Ami a kazettatestet illeti, pontosan azt a HG szabadonfutót használja a Linkglide, amit a 8 sebességes rendszerek óta bevezetett a Shimano (tehát a Microspline megmaradt a Hyperglide+ 12 sebességes rendszereinek).

Shimano e-bike vonal

Ráncfelvarráson esett át a Shimano csúcs EP8 rendszere is, mely az EP801 nevet kapta. A fő újítások szoftveresek: kompatibilis lett az új Di2 váltókkal és nagyobb tartományban adja le a maximális 85Nm-es nyomatékát. Az E-Tube appban pedig a saját igényeinknek megfelelően szabhatjuk személyre a különböző rásegítési fokozatokat.

A középkategóriát a Shimanonál az EP600 motor képviseli, az EP801-hez meglehetősen hasonló paraméterekkel: a fő különbség a +300 grammos tömegben keresendő, tudja ugyanis mind a 85Nm csúcsnyomatékot, mind az XT Di2 és CUES Di2 kompatibilitást.

Ami a kapacitást illeti Shimanoból továbbra is 630Wh a maximum, de mivel nyitott rendszer, másik gyártótól vehetünk hozzá akár 900Wh-ás akkumulátort is.

Az előző cikkben már bemutatásra került a két legfontosabb újítás: az Autoshift és Freeshift funkciók, amiket mind az EP801, mind az EP600 tud, az XT Di2-vel és a CUES Di2-vel is, tovább kedvezve a középkategóriának. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ez a második generációs menedzsment rendszer nem kompatibilis visszafelé egyik régi termékkel sem.

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy van-e valami oka az automata váltás és a Linkglide technológia szinte együttes megjelenésének. Az automata váltás elég megterhelő tud lenni a láncváltók számára, ilyen tekintetben pedig a Linkglide volt az a rendszer, ami lehetővé tette az Autoshift megjelenését, mivel mind a fogaskoszorú, mind a lánc ezzel a rendszerrel lettek elég erősek lettek ahhoz, hogy kibírják a váltásokat még ilyen mértékű terhelés mellett is.

The post Eurobike 2023 – Milyen irányt diktálnak a nagy piaci szereplők? 1. rész: SHIMANO first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Amíg a Shimano a hétköznapi felhasználóknak fejlesztett egy minden eddiginél tartósabb rendszert, a Sram a montis paletta másik oldalát dolgozta át legalább annyira drasztikus módon a középkategóriás GX-től kezdve. A Transmission névre keresztelt rendszerükkel ugyanis teljesen az alapoktól gondolták újra, mit kell ma egy modern elektromos láncváltásnak tudnia, tovább növelve a versenyelőnyüket a komoly montik világában.  

Új koncepciók, formabontó megoldások, új név… Egyszerűbb arról az oldalról nézni, hogy mik a közös pontok a korábbi Eagle AXS és az Eagle Transmission között? Maradt a 12 sebesség, 520%-os áttételtartomány, a jól bevált AXS vezeték nélküli irányítás és az okosan megtervezett XD szabadonfutó. Ezeken kívül viszont minden változott, a következőkben ezeket fogjuk sorra venni, de előbb ismerjük meg kicsit a tágabb kontextust, hogyan született meg az új rendszer.

2017 környékén járunk, előző évben a 12 sebességes, mechanikus Sram XX1 Eagle szettekkel szerelt Scottokkal nyerték a férfi és női olimpiát Rioban, úgyhogy magasra volt téve a léc. Az új fejlesztések során az első dolog, amit tisztázni kell mindig az, hogy milyen irányba haladjanak tovább. Ahogyan évről évre egyre több sebességet kaptunk, jogosan gondolhattuk volna, hogy a következő nagy dobás egy még nagyobb áttétel tartományt nyújtó, még könnyebb 13 sebességes váltás lesz, de a Sram fejlesztői (szerencsére) egyáltalán nem ebbe az irányba gondolkoztak. A fő célok ezek helyett inkább az egyszerű használat, megbízhatóság és a terhelés alatt történő váltás javítása volt. Érdekes látni, hogy sok új modell már nem egyszerű finomítása a korábbi verzióknak, hanem az alapoktól lettek újratervezve, ezek pedig jellemzően nem is könnyebbek a régieknél, cserébe viszont jóval strapabíróbbak és agresszívebbek, ahogy ezt például az új Scott Sparkok esetében is láthattuk. Ennek a tendenciának lett az igazi mintapéldánya a Transmission.

Így nem meglepő módon az első dolog, ami kiszúrja az ember szemét az a brutális méretű és kinézetű hátsó váltó. Bár a különböző direkt rögzítésű megoldások közel sem számítanak újdonságnak, egészen eddig sosem sikerült teljesen száműzni a váltófület. Ennek több oka volt, például a váz védelme, illetve a váltófülek sokszínűsége. A Sramnak ezért először is el kellett érnie, hogy a legtöbb nagy gyártó áttérjen egy univerzális váltófül használatára, amit a 2019-ben megjelent UDH rendszerükkel értek el. Ekkor persze még nem tudhattuk, hogy itt messze nem csak arról van szó, hogy végre megszabadulunk a váltófülek végtelen sokféleségétől, hanem egyenesen magától a tervezett alkatrésztől fogunk idővel búcsút inteni. A Transmission tehát ezt az egységes szabványt meglovagolva végre ténylegesen direkt módon rögzülnek a vázra (és tengelyre). Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy így viszont mi akadályozza meg, hogy a váz sérüljön egy a váltót érő behatástól? A válasz a speciális rögzítésben található: mivel a váltó a tengelyre rögzül és két oldalról körülöleli a vázat, irreálisan nagy behatásra van szükség, hogy kárt tegyen benne, mivel minimális az erőkar, amin keresztül a csavaróerő felléphet. Ezt a promó videójukban azzal demonstrálták, hogy szimplán ráálltak, a Eurobikeon pedig a fejcsapágynál rögzítettek egy vázat egy fal mellett, és minden szkeptikus saját maga is nekilökhette a vázat a váltóval együtt. Az új rögzítés emellett jóval merevebb is, ami mindig jó hír a pontosság szempontjából.

Szóval a marketingesek szerint elég strapabíró a cucc. De tudjuk, hogy minden el tud romlani, és csak idő és behatás kérdése, hogy ez meg is történjen. A gyártónál viszont erre is gondoltak, ezért lett a váltó minden fő egysége cserélhető. A felkapott ágaktól relatív könnyen sérülő váltókanál például mindössze kb 15 másodperc alatt (miután le van szerelve a váltó). A váltógörgő is egyedi kialakítást kapott: akkor is tudja vezetni a láncot, ha valami blokkolja a forgását, így egy felkapott ággal is működőképes maradhat. Ha viszont kellően strapabíró a szett, nyugodtan mehet trail és enduro bringákba is, nem? Ezen ne múljon, gondolhatták a mérnökök, és hozzácsaptak egy opcionálisan felszerelhető, gyönyörűen integrált bashguardot is!

Ami a terhelés alatt történő váltást illeti, a Transmission a gyártó szerint még 1000 wattos terhelés alatt is képes váltani, aminek a pro versenyzők mellett a masszív plusz wattokkal operáló ebike-osok is örülhetnek.

Ha már a wattokról beszélünk, a Sram már jó ideje ad megbízható és könnyű megoldást a teljesítménymérés kérdésére, így természetesen most is gondoltak erre, és legalább annyira áttervezték, mint a váltás többi elemét. A hajtómű opcionális teljesítménymérő egysége korábban a hajtókar csillagában kapott helyet, így nem volt képes valódi kétoldalú mérésre, bár a pedál helyzete alapján kiszámolta ezt is. Új megoldásként viszont már a tengelyben található az egység, így valódi kétoldali mérést kapunk már az X0 esetében is (igaz itt és az XX esetében „csak” 3% pontosságút, míg az XX SL-nél 1,5%-osat). A váltókar megosztó és semmilyen korábbi váltókarként használt eszközre nem emlékeztető kinézete egy kiemelkedően jól testreszabható kart takar, és bár szerintem a korábbi verzióval sem volt ilyen jellegű gond, az új modell ebben is egy új szintet képvisel.

Ahogy a Shimano fejlesztéseiről szóló cikkben írtam, montis fronton az amerikai gyártó már két nagy lépéssel jár a japán konkurens előtt, ezzel együtt pedig a Sram csúcs szettje már jelentősen magasabb árszintet is képvisel, bebiztosítva magának a gyártók csúcsmodelljeinek specifikációját: egy új Sram XX SL AXS Transmission kb a duplájába kerül egy mechanikus XTR szettnek!

Ami a működést illeti, volt rá módom, hogy egy gyárlátogatáson hosszabb tekerés formájában is kipróbáljam egy könnyű e-mtb bringán, mit is tud az új csúcs XX SL Transmission, így sikerült egy gyors benyomást szerezni róla. Ami először feltűnt, hogy a váltókar valóban nagyon kézre áll, de a gombokat kicsit erősen kell nyomni a működtetéshez. A váltások határozottan, de kifejezetten csendesen mennek végbe, többször fel sem tűnt, hogy megtörtént. Ugyanakkor nekem időnként egy picit zavaró volt késése a váltónak, érezhetően nem működött olyan gyorsan, mint az elődje. Cserébe viszont halkabb és határozottabb lett, ez nem csak bírja, hanem szereti is, ha kapja a nagy terhelést, amit ebike-kal azért lehetett is adni neki rendesen. Szóval a váltás minősége lett más, mintha már nem is Sramot használna az ember, hiszen eddig a Sramos „keménységhez” hozzátartozott egy szerethető hangosság, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy megtörtént a váltás. Aki szereti a halk, pontos és határozott váltást, az nagyon fogja szeretni, de nekem személy szerint jobban tetszett az elődje működése az egyértelmű visszajelzés és gyorsaság miatt. Ilyen szempontból jó hír, hogy mivel van olyan váz (még), amivel nem kompatibilis, mert nem UDH váltófület használ, ezért meghagyták az elődjét is a kínálatban, így viszont mindenki megtalálhatja a kedvére való működési stílusú váltót.

Érdekes módon így kizárólag a működés stílusát nézve felfedezni véltem némi hasonlóságot a Linkglide és Transmission között, ami a működés finomságát illeti, mivel mindkettő kifejezzen jól teljesít terhelés alatt, némileg a váltás sebességének a rovására amellett, hogy természetesen teljesen más árkategóriát és műszaki színvonalat képviselnek. Érdekes látni, hogy a Sram a picit lassabb, de biztosabb váltás irányában látja a jövőt a profi felhasználóknak, míg a Shimano egyelőre a hobbistáknak kínálja csak ezt az irányt.

Ami az országúti/gravel vonalat illeti, a Sram már mind a négy alkatrészcsaládjában kínál AXS wireless működtetést (Red, Force, Rival, Apex), ugyanakkor a Shimanoval szemben a középkategóriás Apex-nél még megtartotta a mechanikus verziót is. Az irányvonalban így teljes az egyetértés, elektromos váltót minden komoly bringásnak!

The post Eurobike 2023 – Milyen irányt diktálnak a nagy piaci szereplők? 2. rész: SRAM first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A nagy gyártókat sokszor éri az a kritika, hogy méretből fakadóan túl lomhák, nem reagálják le kellő tempóban a gyorsan változó piaci igényeket. A Bosch idén megmutatta, hogy a megfontoltság lehet erény is, amikor új szegmensek meghódításáról beszélünk, az új SX motor ugyanis túlzás nélkül felrobbantotta a könnyű ebike-ok piacát.

A Bosch évekig csendesen várt, és meghagyta a „kis” szereplők játékának a moderáltabb rásegítést nyújtó, sportosabb ebike rendszereket. Úgy néz ki viszont, hogy igen komoly fejlesztés folyt közben a háttérben, és az átgondoltság meghozta a gyümölcsét. Az új motor ugyanis a szegmens legerősebb szereplőjévé vált (maximális teljesítményben), így nagy lépést tett a két kategória közötti szakadék áthidalására.

Ami a száraz adatokat illeti: a motor tömege 2kg, 55Nm maximális nyomatékkal bír, maximum 600W-os rásegítéssel, az akkumulátora pedig 400Wh kapacitású. A teljes rendszer így 4kg-ot ad a bringához, ami ideális választássá teszi könnyű montikhoz, országútikhoz, gravelekhez és városi bringákhoz. Hogy kontextusban láthassuk az imént sorolt számokat lássuk, hogyan teljesít a konkurenciához képest:

Az új rendszerhez elérhető a hasonló motoroknál megszokott hatótávnövelő is, 250Wh kapacitással és 1,6kg-os tömeggel, így 5,6kg-ból lehet egy 650Wh-ás rendszerünk, ami valljuk be elég vonzó.

Nagyon izgalmas látni, hogy a könnyű ebike-ok teljesítmény tekintetében eljutottak lényegében arra a szintre, ahol az első komolyabb ebike-ok tartottak 2014-ben: az akkori motoroknak 400Wh-ás volt az akkumulátora és 60Nm a maximális nyomatéka, tömegben viszont ég és föld a különbség!
A Bosch szerint ezeken kívül a motor belső ellenállása a felére csökkent, továbbá keskeny, 160mm-es a Q-faktora – így kifejezetten jól tekerhetőnek ígérkezik a szokásos 25km/h-s limit elérése után is, ami elektromos graveleken és városi gépeken is elsődleges kritérium. Az új motor elérhetőségét komplett bringákkal őszre ígéri a gyártó.

Ami a menettulajdonságokat illeti, egy gyárlátogatáson volt alkalmam ezt a motort is tesztelni az új XX SL Transmission váltás mellett, méghozzá egy olyan csoportban, ahol vegyesen voltak könnyű SX és erősebb CX motorokat hajtó bringások, és nem erőnlét alapján lettek kiosztva a különböző gépek. A demonstráció elég meggyőző volt, jól tudott együtt haladni a csapat. Én extraként oda-vissza cserélgettem is a különböző bringákat, hogy élesebben kirajzolódjon bennem a kontraszt, a különbség pedig döbbenetes volt! Az én ízlésemnek az SX lényegesen jobban megfelelt, engem mindig is nagyon zavart az ebike-ok óriási plusz tömege, hiába a nagy rásegítés. Ami viszont meglepett, hogy szerintem még felfelé is sokkal jobb volt az SX motorossal menni, hiába volt kicsit gyengébb. Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy a tesztelők körében nem aratott osztatlan sikert a könnyebb verzió, erőnlét függvényében volt, akit jobban zavart a kisebb nyomaték például, mint az alacsonyabb össztömeg. Konklúzióként az fogalmazódott meg bennem, hogy ha az ember jellemzően kisebb-közepes rásegítést használ az ebike-ján, akkor gyakorlatilag értelmetlenné vált „nagy” ebikeot venni, hiszen a kapacitásbeli különbség a hatótávnövelővel gond nélkül kiegyenlíthető, cserébe az alacsony tömeg okozta többletélmény megfizethetetlen.
Az persze elvitathatatlan, hogy a 85Nm jobban megindít, mint az 55Nm, de turbo fokozatban az SX is elég erősen húzott, így nekem érzésre már egyáltalán nem volt meg az a „kierőszakolt” sportosság, amit más könnyű ebike-ok esetén tapasztaltam. Szóval az SX-nél szerintem a nagy ebike-okhoz hasonlóan a felhasználó dönti el, mennyire szeretne az adott tekerés során elfáradni, és ez az, amit más könnyű ebike-oknál sokkal kevésbé éreztem saját döntésnek. Én személy szerint ezért eddig inkább a full ebike vonalat preferáltam, mert úgy voltam vele, ha már ebike, akkor tudjak vele rendesen haladni, érezzem igazán az előnyét a motornak – ha sportosságra vágyok, akkor inkább megyek rásegítés nélküli géppel. Az SX viszont tudja hozni azt az igazi „felvonós” érzést, amikor szinte csak forog a lábad, nem adsz le komoly wattokat, mégis úgy haladsz felfelé, mintha Valter Atti húzna, miközben felsőkategóriás kivitelben egy ilyen motorral szerelt all-mountain gép tud analóg enduro súlyban (vagy akár alatta) lenni, tehát lefelé semmilyen hátrányát nem érzed annak, hogy ebike-kal mész.
Üdv az ebike-ok aranykorában!

The post Eurobike 2023 – Milyen irányt diktálnak a nagy piaci szereplők? 3. rész: BOSCH first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

“Felfelé gyakorlatilag még mindenhol feljutsz vele miközben lefelé extra élményt nyújt és nem kell aggódnod a sziklák, gyökerek miatt” általában ezzel szoktak érvelni a trail bike-ok mellett. Annyi biztos, hogy ez jól hangzik, de tényleg igaz? Legutóbb ennek a kiderítésére vállalkoztam, amihez segítséget a Cube hazai forgalmazójától kaptam egy Stereo ONE22 HPC EX 29 személyében, és ebben a cikkben megosztom veletek, hogy mire jutottam.

Mountain bike kategóriából már közel egy tucat van, gyakorlatilag mindenféle terepre és felhasználásra fejlesztenek a gyártók, a fully trail bike-ok a skálán a teljesítményorientált cross-country (XC) bringák után következnek kicsit hosszabb rugóúttal, laposabb szögekkel, plusz tömeggel és némileg erősebb alkatrészekkel, legegyszerűbben talán így lehetne összefoglalni. Ezeket a kerékpárokat már nem versenyzésre ajánlják, hanem élménybringázásra, ennek megfelelően nincsenek annyira kihegyezve mászásra, hanem a kényelmet és a lejtőket helyezik középpontba, ennek ellenére jól tekerhetőek és nagyobb távokat is meg lehet velük tenni minden probléma nélkül. De az elmélet után nézzük a bringát!

Egy Cube Stereo ONE22 HPC EX 29-et kaptam tesztelésre, aminek már a neve is beszédes a Cube márkát jól ismerők számára, a Stereo az extrémebb össztelós kategóriát jelöli a német gyártónál, a ONE22 a rugóutat (122 mm), a HPC a karbon vázanyagot, az EX a felszereltséget, míg a 29 a kerékméretet (imádom a logikus név alapján a németeket, bár nem túl kreatív). Szóval elöl 130, hátul 122 mm rugóutat, karbon vázat és Shimano XT szettet kapunk ennél a modellnél, melyből már sejthető, hogy elég jó bringáról van szó, viszont az árcímkétől sem kapunk sokkot az 1 579 990 ft-os árának köszönhetően.

Személyesen mentem el érte és az autóba berakáskor már fülig ért a szám, könnyen tudtam forgatni, felemelni és betenni hátra a csomagtartóba (lehajtott ülések mellett), nem kellett megszakadnom, mint egy ebike esetén, meg aztán a lépcsőn is simán felcipeltem itthon. A gyári adat 13,3 kg, ami kb igaz lehet. A lakásban szépen átnéztem a bringát, beállítottam mindent, meghúztam a csavarokat hiszen ez egy dobozból kivett kerékpár volt üzembe helyezés nélkül. Annyiban ez mindenképp jó volt, hogy kénytelen voltam babrálni a fékekkel és a teleszkópokkal is és mindegyiket pontosan beállítani saját magamhoz. A fékeket shimanosan egy perc alatt sikerült beállítani, de a teleszkópon/rugóstagon a nyomáson kívül van jó pár állítási lehetőség, ami több próbát igényelt. Én egyébként nem szeretem a nagyon érzékeny, aktív mozgást ezért kicsit lelassítottam őket.

A Cube honlapján megnézhetjük, hogy milyen fantázianevű technológiákkal ruházták fel a vázat, röviden annyi a lényeg, hogy karbon az első háromszög, alu a hátsó, trail geometriát kapott a váz és BOOST 148 szabványú a hátsó kerék. Teleszkópnál sem igazán spóroltak, egy Fox 34 Float Factory FIT GRIP2 került a bringa elejébe, levegő rugózású, állítható rajta az alacsony és a magas sebességű kompressziócsillapítás egyaránt és természetesen a visszaút is, ezenfelül pedig Kashima bevonatosak a becsúszók. A 4 forgáspontos vázba egy túlfolyós Fox Float X Factory rugóstagot tettek, ami jól működik együtt az első teleszkóppal, szintén levegős és állítható rajta a visszaút- és az alacsony sebességű kompresszió csillapítás, és bekeményíthető. Ezenfelül a hajtóművet kivéve egy komplett XT szett került a bringára elöl 4 dugattyús, hátul 2 dugattyús fékekkel és kb mindenhova is felmászó lánckerekekkel. A dropper szintén FOX, a többi kiegészítő és a kerék pedig mind Newmen termék, garantáltan megbízható darabok. A gumikon kicsit mosolyogtam egyet, mert anno a Maxxis Minion egy DH gumi volt (most is az, benne van a nevében) és jelenleg meg már egy trail bringára is ezt teszik.

Menet közben

Elsőre meglepett, hogy annak ellenére, hogy milyen kis agresszív bringának néz ki a Cube Stereo ONE22 nagyon jól tekerhető és mozgékony, pedig elég nagy és súlyos gumik vannak rajta, de még aszfalton sem volt annyira rossz, simán lehetett vele haladni. Trail bringa lévén nem a szokásos montis útvonalamra mentem ki vele, hanem nehezebb, köves sziklás terepet választottam, a Vértes déli részén van pár trail, ahol főleg sziklák, fenyőtobozok, gyökerek alkotják a talajt és ilyenkor száraz időben durván porosak, lehet tesztelgetni rajtuk a bringák határait. Az emelkedőktől kicsit tartottam, de ha nem teljesítményorientált bringázásról, versenyzésről van szó akkor teljesen vállalható teljesítményt nyújt, felmásztam vele kb bárhova, persze kiállva nincs túl sok értelme felrugdosni magunkat a hegyre, de ülve pörgetve abszolút hatékonyan lehet vele haladni és a bringa szépen kimozogja az akadályokat. Az irányítása kissé lomha, ami szintén mászás közben alacsony sebesség mellett érzékelhető, bár ebből már sejthető, hogy a másik irányban, azaz lefelé pont az ellenkezője lesz.

Lejtőn egy álom, a köves, gyökeres lejtőn mosolyogva megy le vele az ember, pici bringa létére nagyon sok hibát korrigál, amikor rossz ívet választottam akkor sem kellett azért imádkoznom, hogy nehogy leessek a szakadékba, hanem zokszó nélkül átment a sziklákon, vízmosásokon, kb azt éreztem, hogy nem is kell tudnom bringázni, levisz magától a hegyről. A gumik nagyon jól tapadtak a poros, morzsalékos, száraz talajon, a brutál XT fékekkel párosítva minden gond nélkül vissza tudtam lassítani velük szinte bárhol, bár inkább a sebesség növelése volt a célom, mert kezdett kicsit unalmas lenni a lejtő . Ami még nagyon megfogott a Stereo ONE22-ben az a mozgékonysága, a rengeteg sziklás, gyökeres kanyarban könnyű volt mozgatni, amiben a geometria mellett az alacsony tömege játszott kulcsszerepet ( halkan megjegyezném, hogy ilyenkor nem értem azokat, akik azt kérdezik, hogy miért jobb egy normál bringa, mint egy ebike… pont ezért jobb, a kerékpár veled utazik, nem te rajta, és ha nehéz akkor plusz meló mozgatni).

Összefoglalva

A teszt közben fogalmazódott meg bennem, hogyha lenne elég időm montizni is (ha egy hét 14 napból állna :p ), akkor egy könnyű merevfarú XC bringa mellett egy ilyen trail bringát vennék játszós kerékpárnak, mint a Cube Stereo ONE22. Nekem egy merevfarú kb mindenhova elég ha klasszikus montizásról van szó, viszont keményebb terepre pont jól jönne egy olyan bringa, amivel fel tudok tekerni bárhova és egy élmény vele lejönni, vagy akár elvihetem bikeparkba is. A hosszabb rugóutas bringákat nem igazán használnám ki és azok még több kompromisszumot jelentenének felfelé. Szóval a trail számomra a nyerő. Egyébként pont ezután beszélgettem az egyik márka hazai képviselőjével, aki pont ugyanezt mondta, mint én, egy trail bringa élményfaktora egy XC montihoz képest jelentős, de még bőven fel lehet vele jutni a hegyre.

További információkért keresd a Cube honlapját.

The post Trail bike-kal a hazai hegyekben: Cube Stereo ONE22 HPC EX 29 teszt first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A Fenix idén bemutatott fejlámpája a HM61R Amber V2.0 egy igazi multifunkciós darab, amit a maximális 1600 lumen fényerejével a kerékpározástól a futáson, túrázáson át a legkülönfélébb tevékenységekig tudunk használni. Én természetesen elsősorban kerékpáron teszteltem és előzetesen el kell mondjam, hogy a teszt minden percét élveztem.

Egy erős fényű fejlámpa óriási segítség az éjszakai terepbringázások során, belátunk vele a kanyarokba és a mélységérzékelésünk érezhetően jobb, mint egy kormányra rögzített lámpa esetén. Terepen én például fő fényforrásként fejlámpát használok mindig, amit egy kormányon lévő lámpa egészít ki, viszont a fejlámpa fényét követi a szemem. Saját lámpaként egy Fenix HM61R Ambert használok, amiről a tavalyi nagy lámpatesztünkben már olvashattatok, ezért felcsillant a szemem, amikor idén nyáron bemutatták ennek az újabb verzióját, a Fenix HM61R Amber V2.0-t és szóba került, hogy tesztelnem kellene. Pár apróságtól eltekintve elégedett voltam a régi modellel, de érdekelt, hogy mit tudott még rajta fejleszteni a Fenix.

A Fenix HM61R Amber V2.0 az elődhöz képest nagyobb maximális fényerővel rendelkezik, a legerősebb üzemmódban 1600 lumen fényerőre képes (a régi “csak” 1200 lument tudott) – ami 162 méteres hatótávot jelent – , ami mellett megmaradtak a 400, 150, 50 és 5 lumenes folyamatos fény funkciók. Ezenkívül piros led is található a lámpában, ami 1 és 10 lumenes (a régi 5 lument tudott) folyamatos fényként, illetve 10 lumenes villogóként használható. A fehér fénynél mindenképpen ki kell emelni, hogy az Amber verziónál (ezt kifejezetten a régió igényeinek megfelelően tervezték) melegebb árnyalatú a lámpa fénye, aminek köszönhetően sokkal kellemesebb a szemünknek. A 3400 mAh-s Li-ion 18650 akkumulátor kapacitását hatékonyan használják ki a ledek, 1600 lumenen 2 órát, 400 lumenen 4 órát, 150 lumenen 12 órát, 50 lumenen 35 órát, míg 5 lumenen 300 órát képes világítani. A piros fényű üzemmódban 10 lumenen 40 órát, 1 lumenen 400 órát világít feltöltött akkumulátorral a lámpa. A lámpatest erős alumíniumból készül, ami nem csak a tartósság szempontjából fontos (2 méteres magasságból leejtve ütésálló), hanem segíti a lámpa hűtését. A tömege is barátságos, 157 grammot nyom a mérlegen.

A száraz adatok után érdemes megemlíteni, hogy milyen technológiák találhatóak a lámpában, ugyanis nem véletlenül kerül ennyibe a Fenix HM61R Amber V2.0.

Egyelőre maradjunk az akkumulátornál, a HM61R Amber V2.0-t úgy tervezték, hogy adott üzemmódban konstans módon világítson amíg az akku bírja és utána váltson eggyel gyengébb fokozatba, nem halványul el folyamatosan a fény, mint más modellnél, hanem azonos fényerővel világít amíg van elég feszültség és melegszik túl a lámpa. A lámpában található akku kétféleképpen is tölthető, az egyik opció, hogy a lámpán található mágneses csatlakozón keresztül töltjük (nem kompatibilis a régi verzió töltőjével, kipróbáltam), a másik lehetőség pedig, hogy a lámpából kivéve az akkumulátoron található USB-C porton keresztül tudjuk feltölteni. Az utóbbi azért hasznos, mert a lámpához tudunk pót akkut venni, amit nem csak a lámpatest belsejében tudunk tölteni.

A Fenix lámpáknál már megszokhattuk, hogy túlmelegedés elleni védelem is található a lámpákban, ami lejjebb veszi a fényerőt ha a lámpa hőmérséklete eléri a 65 fokot és addig nem enged magasabb fokozatba kapcsolni amíg vissza nem hűl a lámpa, ezzel is megóvva az elektronikát és a ledet. Ez mindenképpen fontos, mert 1600 lumenen már komoly hőtermelés van, elég nagy menetszélre van szükség, hogy ne melegedjen fel nagyon lámpa.

A lámpán mindössze egy gomb található, amivel be-, illetve ki tudjuk kapcsolni és a funkciók között tudunk váltogatni, hosszú nyomásra be/kikapcsol a lámpa, rövid nyomással a fokozatok között tudunk váltogatni, míg kikapcsolt állapotban 2 rövid nyomással a piros fény funkcióit érjük el. Ezenkívül a gomb 3 másodperces megnyomásával a gombzárat tudjuk aktiválni, ami utazás közben hasznos, nem kapcsolódik be véletlenül a lámpa, feloldani ugyanígy tudjuk.

A bevezetőben már említettem, hogy a Fenix HM61R Amber V2.0 egy multifunkciós lámpa és nemcsak azért, mert többféle felhasználásra alkalmas, hanem azért is mert nem csak fejlámpaként használható. A pántról levéve zseblámpaként tudjuk használni és a rajta található fülnek köszönhetően akár a zsebünkre vagy a táskánk pántjára is rá tudjuk csíptetni. Ezenfelül a lámpa aljában, az akkumulátor fedélben egy erős mágnes található, amivel bármilyen vas tárgyra fel tudjuk tenni, pl az autó motorháztetőjére szerelés közben.

A pánt jól szellőző, perforált, gumis anyagból készült, aminek a hosszát könnyen tudjuk állítani. Maga a pánt két darabból áll, egy fődarabból, ami a fejünket veszi körbe és egy felső részből, ami inkább a túrafelhasználásnál lehet hasznos, kerékpározáshoz érdemes levenni (szerencsére fél perc az egész). Újdonság, hogy a pánt első részén szilikoncsík található, ami nálunk kerékpárosoknál stabilizálja a lámpát a sisakunkon.

Tapasztalatok

Mint már említettem a HM61R Amber első verzióját használom közel 1 éve saját lámpaként, így elég sok tapasztalattal rendelkezem a lámpa kapcsán, hiszen az új modell forradalmi újításokat nem hozott (ha attól eltekintünk, hogy erősebb lett és kapott egy új csatot és pántot). A saját lámpámról el tudom mondani hosszútávú tapasztalatként, hogy megbízhatóan működik és hozza azokat az üzemidőket, amiket a gyártó ígér, kölcsönadva még egy alpesi ultrafutó versenyt is megjárt.

Na, de nézzük az újat!
Mivel alapvetően kerékpározás közben teszteltem a lámpát ezért kulcsfontosságú, hogy mennyire egyszerű feltenni a sisakra, illetve egyáltalán fel lehet-e tenni, mert a legtöbb fejlámpánál probléma, hogy nem akarnak fennmaradni a sisakon, lecsúsznak, elmozdulnak és kicsit trükközve lehet őket rögzíteni, például kábelkötegelőt használva vagy ha sildes sisakot használunk akkor az alá behúzva a pántot, a régi modellt is csak az egyik sisakomra tudtam feltenni extra rögzítés nélkül, a többiről lecsúszott. Egyébként a Fenix kínál öntapadós konzolt a sisakokhoz, de azt ha felragasztjuk akkor az fenn is marad és ha nem akarjuk leszedegetni mindig akkor érdemes kinevezni egy éjszakai sisakot hozzá – meg azért az a konzol nem feltétlenül a kerékpáros sisakokhoz lett tervezve már csak azért sem, mert nem számol a sok szellőzővel, bár egy aero sisakra éppen optimális. Szóval az új modell tesztelése is a felszereléssel kezdődött, ami meglepően nagyon egyszerűen ment, levettem a pánt felső részét és feltettem az aero sisakomra, amin csodák-csodájára minden extra rögzítés nélkül fennmaradt, pontosabban a pánton található új szilikoncsík segítségével tapadt fel a sisakra. Rázogattam elég nagy erővel és akkor sem mozdult el, így bátran vágtam neki a sötét erdőnek.

A kormányomra csak egy kis fényű villogó került fel a fejlámpa mellé, mert a városban kivilágított úton megyek, míg városon kívül már terepen bringázom, ahol nem zavarhatja a fejlámpa fénye az autósokat (forgalomba egyáltalán nem ajánlom ezeket az erős fejlámpákat, mert “kiégetik” az autósok szemét, országúton ezért használom a Fenix BC26R-t aminek csapott a fénysugara). A terepre érve hamar felkapcsoltam 1600 lumenre, kíváncsi voltam, hogy mennyi fényt ad. Azt kell mondanom, hogy teljesen beláttam magam előtt az erdőt, egyenesben nem tudok olyan gyorsan menni, hogy kevés legyen ez a fény. Egyébként ez annyira nem meglepő, hiszen a saját lámpám 1200 lumenét is ritka esetben használtam csak ki. Kanyargós részen persze az út megtörése miatt nem látok annyira messze, de nincs az a lámpa, amivel a kanyar mögé lehetne látni. 400 lumen számomra már elég terepen, hogy a kanyarokkal teli erdei útvonalon minden gond nélkül tudjak bringázni és ne érezzem azt, hogy nem látok. Fontos kiemelni, hogy a Fenix HM61R Amber V2.0-nál nagyon szép az átlagnál melegebb árnyalatú fénye van, ami segíti a mélységérzékelést és alacsonyabb fényerőn is azt érzi vele az ember mintha jobban látna egy hidegebb nagyobb fényerejű lámpával szemben. Természetesen 400 lumen alatt sem áll meg az élet, 150 lumennel nagyon jó lehet emelkedőn menni felfelé, alacsony sebesség mellett bőven elég. A túlmelegedést nem tapasztaltam, 1600 lumenen hideg időben 20-30 km/h közti sebesség mellett már kapott annyi hűtést a lámpa, hogy nem kellett bekapcsolnia a túlmelegedés védelemnek.

1600 lumen

400 lumen

A kerékpározáson kívül is bőven használható a Fenix HM61R Amber V2.0, én például a sajátomat rendszeresen használom futni, terepfutni, ott az 50 és 150 lumenes üzemmódok bőven elegendőek számomra, gyakorlatilag egy egész éjszakát kint lehet vele tölteni az erdőben, nem véletlenül kérte kölcsön az egyik ultrafutó ismerős egy extrém versenyre. Ezenfelül természetesen túrázáshoz is jó választás, ott sem lehet zavarba hozni. De akár lehet szerelőlámpa a mágneses alja miatt vagy használhatjuk sátorvilágításnak is ha kempingezni megyünk.

Ár: 41 990 Ft
A Fenix HM61R Amber V2.0-t keresd a Kronium.hu webshopjában.

The post Fenix HM61R Amber V2.0 fejlámpa teszt: Irány a terep! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.