Quantcast
Channel: mountain bike – Kerékpár magazin – Bikemag.hu – Hírek, tesztek, versenyek
Viewing all 235 articles
Browse latest View live

XCO világkupa Albstadt 2021: francia dominancia; Vas Kata Blanka 3. U23-ban!

$
0
0

A 2021-es szezon első megmérettetésére Németországban került sor. A rendhagyó olimpiai évben külön verseny folyik a repülőjegyekért Tokióba.

Albstadt jól bejáratott helyszín, a tavalyi kaotikus évet követően ismét visszatértek ide a világ élvonalába tartozó mountain bike versenyzők.

A hét közbeni ítéletidőt követően a program pénteken az XCC versenyekkel vette kezdetét. A formátum pont ezen a pályán debütált 2018-ban, a rövid 20-25 perces futamok végeredménye dönti el a vasárnapi XCO futam rajtrácsát, továbbá világranglista és UCI pontok is járnak a legjobbaknak.

Pauline Ferrand-Prevot az élen – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A nőknél Rebecca McConnell (Primaflor Mondraker) állt a mezőny élére a startot követően, de az elmúlt két év világbajnokai, Kate Courtney (Scott SRAM) és Pauline Ferrand-Prevot (Absolute Absalon) kontroll alatt tartották a mezőnyt. A legfőbb támadást a rövid versenyek specialistája, Linda Indergand (Liv Cycling) indította, jelentősen el is tudott szakadni a mezőnytől, végül egyedül a regnáló világbajnok érte utol, a sprintet Ferrand-Prevot nyerte. Harmadikként a jelenleg csapat nélkül versenyző Annie Last zárt. Benkó Barbara (Maloja Pushbikers) a 24. helyen fejezte be a futamot.

A csodagyerek van der Poel és a legenda Schurter akcióban – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A férfiaknál a szupersztár Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix) vitte el a showt. 2 év kihagyás után megnyerte első MTB versenyét, brutális támadásait senki nem tudta leszakadás nélkül teljesen lekövetni. Másodikként Victor Koretzky (KMC Orbea) zárt, míg harmadik Nino Schurter (Scott SRAM) lett, aki láthatóan ismét jó formában indul neki a szezonnak.

Albstadt XCO 2021

Az albstadi pálya, ahogy a korábbi években is, inkább a régi iskolát képviselte, hosszabb egybefüggő emelkedők és gyors lejtők jellemezték. A versenyzőkre körönként 275 méter szintemelkedés várt.

Szombaton rendezték az U23-as XCO futamokat, ahol a nőknél Vas Kata Blanka révén kiváló eredmény született, aki a bronzérmet szerezte meg. Buzsáki Virág 14., míg Schmidel Regina 27. lett.

Loana Lecomte toronymagasan nyerte a felnőtt nők futamát

 

A felnőtt nők 5 körös vasárnapi futamában Anne Terpstra (Ghost) jött el a rajtból a legjobban, de Loana Lecomte (Massi) az első emelkedő átvette a vezetést és hibátlan versenyt futva, gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, akárcsak tavaly Csehországban.

Mögötte Pauline Ferrand-Prevot szintén szólóban teljesítette a versenyt, nem tudott felérni honfitársára, de ezüstérme nem forgott veszélyben.

Női dobogó: 2. Ferrand-Prevot; 1. Lecomte; 3. Batten

Az utolsó dobogós helyért nagy csata alakult ki a két amerikai, Haley Batten (Trinity Racing) és Courtney között. Végül az elsőéves felnőtt Batten megelőzte tapasztaltabb honfitársát.

Benkó Barbara a 34. helyen ért célba.

A férfiak 6 körös versenyét már-már szokásos módon Henrique Avancini (Cannondale) kezdte erősen, majd Mathieu van der Poel csatlakozott hozzá és elszakadtak a mezőnytől. A gyors kezdés viszont minden bizonnyal visszaütött, ugyanis amikor a Nino Schurter vezette üldözősor utolérte őket, egyikük sem tudott tartósan ott ragadni.

Thomas Pidcock (Ineos Grenadier) külön harcot vívott, a 11. sorból jött fel, az első körben már a 20. pozícióban láthattuk, a harmadik körben pedig már a mezőny élén. A nagy tempó valószínűleg rajta is kifogott, kissé visszaesett és az 5. helyen ért célba.

Férfi dobogó: 2. Schurter; 1. Koretzky; 3. M. Flückiger

Az első hely sorsa végül Victor Koretzky, Nino Schurter, Ondrej Cink (Kross Orlen) és Mathias Flückiger (Thömus RN) között dőlt el. Utóbbi ugyan rendkívül jó formában volt és 2019-ben nyert is ezen a pályán, most elpártolt tőle a szerencse, ugyanis az utolsó körben meghibásodott a dropper post, így szinte végig kiállva tette meg a verseny végét, ami így a harmadik helyre volt elég. Koretzky és Schurter sprinteltek a győzelemért, ezúttal a francia versenyző bizonyult erősebbnek, ezzel első világkupa sikerét aratva. Megérdemelt elsőség volt ez a javából, a korábbi junior világbajnok nagyon érett, okos versenyzést mutatott, kevés kockázatot vállalt, nem pazarolt feleslegesen energiát és a legjobb pillanatokban reagált a támadásokra.

A magyarok közül Parti András a 78., míg Palumby Zsombor a 117. helyen értek célba.

A hétvége további magyar eredményei:

  • Oravecz Lora – junior nők – DNF.
  • Horváth Áron Mihály – junior férfiak – 89.
  • Takács-Valent Márk – junior férfiak – 107.

A sorozat jövő héten folytatódik Csehországban.

Képek:
redbull.tv
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

The post XCO világkupa Albstadt 2021: francia dominancia; Vas Kata Blanka 3. U23-ban! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.


XCO világkupa Nove Mesto 2021: Pidcock prodigy; Vas Kata Blanka 3. U23-ban!

$
0
0

Loana Lecomte (Massi) és Thomas Pidcock (Ineos Grenadiers) leiskolázták a felnőtt mezőnyt a csehországi viadalon. A generációváltás javában zajlik.

A csehországi Nove Mesto na Morave jól ismert helyszín, nemcsak biatlon versenyeket rendeznek itt, hanem 2011 óta az XCO világkupa-sorozat egyik legkedveltebb állomása.

A szeszélyes májusi idő kevésbé kegyes arcát mutatta a pénteki XCC versenyeken, a csúszós, saras pálya jóval technikásabb lett, mint amit a tavalyi évről ismertek a versenyzők.

A nők futamában Loana Lecomte (Massi), Haley Batten (Trinity Racing), Jenny Rissveds (Team 31) és Martina Berta (Santacruz FSA) lőttek ki a legjobban a rajtból, utánuk a világbajnok Pauline Ferrand-Prevot (Absolute Absalon) vezetett egy nagyobb csoportot.

A második körre fordulva Batten támadott, Pauline viszont egy szerencsétlen esésbe keveredett, ami miatt nemcsak, hogy fel kellett adja a versenyt, hanem kivizsgálás céljából kórházba is szállították.

Az élen állók közül Berta nem bírta a tempót, viszont csatlakozott a csoporthoz Linda Indergand (Liv Cycling) és Annie Last is.

A döntő momentum Lecomte és Batten támadása volt, sikerült elszakadniuk a mezőnytől, majd utóbbi az utolsó előtti körben kihasználta a fiatal francia tehetség kisebb bukását és megnyerte a futamot. A harmadik helyen az olimpiai bajnok Rissveds ért célba.

Benkó Barbara (Maloja Pushbikers) 27. helyen fejezte be a futamot.

A férfiaknál Anton Cooper (Trek Factory Racing) rajtolt legjobban, de szorosan követte Mathieu van der Poel (Alpecin Fenix) is. Itt nem szakad szét a mezőny, mint a női futamban, a sor elején körről-körre változott, hogy ki diktálja a tempót. Nino Schurter (Scott SRAM) és Henrique Avancini (Cannondale) is vezették a mezőnyt a második és harmadik körben, de a múlt heti XCO győztes Victor Koretzky (KMC Orbea) is megfordult a sor elején.

Sprint, ezúttal nem országúton nyert így van der Poel

Már a vége előtt látni lehetett, hogy Tom Pidcock és van der Poel a legerősebbek, végül az angol indította elölről a hajrát, de Mathieu minden energiát bevetve lesprintelte. A harmadik helyen a világbajnok, Jordan Sarrou (Specialized) zárt.

Szombaton és vasárnap rendezték az XCO futamokat. A 3,9 km hosszú pálya egy igazi hullámvasút, körönként 117 méter szintemelkedést kellett letudniuk a versenyzőknek. Az egyébként is technikás pályát az eső és a sár még nagyobb kihívássá tette, ahol még a legjobbaknak is benne volt a hibalehetőség.

Nove Mesto XCO pálya 2021

A női XCO futam egy emberről szólt, Loana Lecomte ismét rajt-cél győzelmet aratott, ahogy a közvetítésben is elhangzott, egy megingása, vagy rossz manővere nem volt, teljesen megérdemelten nyerte meg a versenyt.

Voltak azonban kevésbé szerencsésebb versenyzők is, Yana Belomoina (Brentjens MTB Team) egész héten rosszul érezte magát, a kórházban vesekövet diagnosztizáltak nála, így el sem indult a versenyen.

Loana Lecomte jelenleg a legjobb női XCO versenyző – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A korábbi világbajnok Kate Courtney (Scott SRAM) remekül kezdett, majd az első körben egy esést követően megrongálódott a fékkarja, amit a depóban elképesztő gyorsasággal és profizmussal cseréltek ki a szerelők. Egészen a következő körig örülhetett, amikor defekt miatt ismét a pit vendége volt, így a jó helyezés reménye elúszott.

Pauline Ferrand-Prevot felemás hétvégét tudhat maga mögött, a pénteki kórházi látogatást követően végül rajthoz tudott állni vasárnap és még a dobogóért is harcban volt, de láthatóan nem volt 100%-os, sőt őt is még egy defekt is hátráltatta. Ha mindezt beleszámítjuk, talán elégedett is lehet a 4. hellyel.

Női dobogó: 2. Batten; 1. Lecomte; 3. McConnell

Az érmekért Rebecca McConnell (Primaflor Mondraker) és Haley Batten (Trinity Racing) küzdöttek meg, végül a fiatal amerikai hozta el az ezüstérmet, McConnell lett a 3.

Benkó Barbara a 45. helyen ért célba.

A férfiak XCO futamában igazi tűzijátékra számítottunk, Mathieu van der Poel keményen be is kezdett, de Tom Pidcock, Nino Schurter és Mathias Flückiger (Thömus RN Racing) tudták követni.

Tom Pidcock – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Pidcock első támadására az első körig kellett várni, az angol és a holland csodagyerekek már ekkor összehozták a győztes szökést. A továbbiakban a különbséget az jelentette, hogy az Ineos kerékpárosa még innen is tudta növelni a tempót, majd Schurter legszebb éveit idézve, nagy előnnyel, egyedül teljesítette a teljes versenyt. Győzelme egy percig sem forgott kockán, a sikert követő interjúban azt nyilatkozta, hogy szerinte ő valójában mountain bike versenyzőnek született.

A második helyért macska-egér harcot játszott van der Poel és Flückiger, a svájci többször felért, majd úgy tűnt esélye lehet az ezüstéremre, de Mathieu mindig meg tudott újulni és végül megőrizte azt, Flückiger legjobb svájciként a bronzérem mellett egy repülőjeggyel Tokióba vigasztalódhat.

Negyedikként szintén egy ex-országúti versenyző, a remek formában versenyző Ondrej Cink (Kross Orlen) zárt, ötödik, legjobb francia a világbajnok Sarrou lett.

Parti András 106. helyen fejezte be a futamot.

További magyar eredmények:

  • U23 férfi – Sylvester Balázs 117.
  • U23 női – Vas Kata Blanka 3.
  • U23 nő – Buzsáki Virág 29.
  • U23 nő – Schmidel Regina 31.
  • U19 férfi – Horváth Áron Mihály 70.
  • U19 férfi – Takács-Valent Márk 84.
  • U19 nő – Bokros Csenge Anna 49.
  • U19 nő – Tóth-Almási Borbála 60.
  • U19 nő – Leányvári Sára DNF.

Képek:
redbull.tv
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

The post XCO világkupa Nove Mesto 2021: Pidcock prodigy; Vas Kata Blanka 3. U23-ban! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Könnyű, komfortos trail sisakot keresel?

$
0
0

Trail felhasználás során az átlagos terepkerékpáros sisakok nyújtotta fejvédelemnél kicsivel többre van szükségünk, így a trail sisakok megnövelt tarkó- és halánték részekkel készülnek. A vadonatúj Rudy Project CROSSWAY sisakok tervezésénél nem csak ezen extra védelmekre figyeltek, de az olasz gyártó sisakjainál megszokott kényelmen felül a különleges technológiai megoldások révén kategóriája legkönnyebb trail sisakját alkották meg.

EPS INMOLD KONSTRUKCIÓ

Az újragondolt, fejlett InMold-technológia révén a külső, polikarbonát héjt közvetlen az ütéselnyelő EPS habrétegbe injektálják, mely megoldás eredménye egy drasztikusan merevebb héjszerkezet, amely miközben kiemelkedően jó ütésálló tulajdonsággal rendelkezik, tömege nagyon alacsony marad – s bár mindösszesen csak 250 gramm, ez a modell is megfelel több nemzetközi szabványnak (CE/EN 1078, CPSC 12.03) melyek igazolják a megfelelő fejvédelem meglétét.

A CROSSWAY trail sisak többek között ezen megoldásnak is köszönheti, hogy kategóriájának legkönnyebb sisakja lett! A puha hab, a kemény héj és az exo-váz együttese nem csak ezt a kiváló védelmet biztosítja a mechanikai behatásokkal szemben, de rendkívül jól oszlatja el a mozgási energiát, mielőtt az a sisakot viselő fejére hatna.

KIVÁLÓ SZELLŐZÉS

A 23 darab szellőzőnyílás mellett, a héjszerkezet belső felületén kialakított csatornák révén a CROSSWAY trail sisak kiválóan tartja hűsen fejünket. Egy-egy heves tekerésünk komfortját tovább növeli a menet közben is száradni képes Airframe homlokszivacsozás.

TÖKÉLETES FEJRE SZABHATÓSÁG

Szuper könnyű, mégis strapabíró racsnis tarkórögzítésével precízen fejkerületünkre állíthatjuk a CROSSWAY trail sisakot. A fejet teljesen körbeölelő szerkezet függőlegesen is állítható, hogy a különböző fejformákhoz is alkalmazható legyen.

JÓL LÁTHATÓ SZÍNEK

A kerékpáros jól láthatósága fontos, melyhez a színek is hozzájárulnak, épp ezért a fényvisszaverős elemeken felül különleges fluo-színeket is választhatunk, melyek növelik rossz látási viszonyok között is a láthatóságunkat.

TULAJDONSÁGOK

tömeg: 250 gramm (S-M méret)
méretek: S-M (55-58 cm), L (59-61 cm)
szabványok: CE/EN 1078, CPSC 12.03
héjszerkezet: dupla InMold
szellőzőnyílások: 23 darab
tarkórögzítés: függőlegesen is állítható racsnis
állheveder: csatos
szivacsozás: bogárhálós, cserélhető
napellenző: integrált
ajánlott fogy.ár: 32 900 Ft

Ha egy igazán könnyű, kényelmes és megnövelt védelmet nyújtó sisakot keresel terepkerékpározáshoz, a Rudy Project CROSSWAY trail sisak kiváló választás lehet számodra! Keresd a hazai forgalmazó weboldalán vagy bemutatótermében, illetve partnereinél!

The post Könnyű, komfortos trail sisakot keresel? first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

XCO világkupa Leogang 2021: Vas Kata Blanka 2. U23-ban!

$
0
0

A tavalyi világbajnokságot követően Leogang először adott otthont XCO világkupának. Lecomte (Massi) ismét faképnél hagyta a női mezőnyt, Flückiger (Thömus RN) hozta a „kötelezőt”.

Az idei sorozat 3. állomását Ausztriában rendezték, a hosszú meredek emelkedők és technikás lejtők minden szempontból komoly kihívások elé állították a versenyzőket.

A péntek XCC verseny pályája is tartalmazott hosszabb emelkedőt, így talán nem is számít már meglepetésnek, hogy a fiatal francia Loana Lecomte egyedül el tudott szakadni a mezőnytől és megnyerte a nők versenyét. Mögötte Rebecca McConnell (Primaflor Mondraker), Jolanda Neff (Trek Factory Racing) és a világbajnok Pauline Ferrand-Prevot (Absolute Absalon) küzdöttek a dobogós helyekért, többszöri előzgetést követően végül ebben a sorrendben értek célba. Benkó Barbara (Maloja Pushbikers) 34. lett.

A férfiaknál hiányzott a két csodagyerek, Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix) országúton versenyzett, Tom Pidcock (Ineos Grenadiers) pedig kulcscsonttörésből épül fel. Henrique Avancini (Cannondale) edzései nem az elvárásoknak megfelelően haladtak, így kihagyja a második két világkupa hétvégét. Nino Schurter (Scott SRAM) előtt tehát adott volt a lehetőség, hogy uralja a hétvégét, sőt első győzelmét arathatta volna az új Scott Spark nyergében, azonban már a pénteki rajtnál hibát vétett, nem tudott belépni a pedálba és a mezőny legvégére csúszott. Az élen Mathias Flückiger és Ondrej Cink (Kross Orlen Cycling Team) diktálták a tempót, el is tudtak szökni a mezőnytől. Végül a svájci bizonyult a leggyorsabbnak, megelőzve a Kross versenyzőjét, míg a harmadik helyet Milan Vader (KMC Orbea) szerezte meg.

Az XCO pálya a hosszú mászásokat kedvelőknek kedvezett igazán, de technikás lejtmenetből is jutott a 3,5 km-es körre, ami 221 m szintemelkedést tartalmazott. Az időjárás ezúttal kegyes volt a versenyzőkkel, vasárnap gyakorlatilag száraz körülmények között dőlt el a győzelem sorsa.

Leogang XCO pálya 2021

Az U23-as nők XCO versenyében Vas Kata Blanka (Team SD Worx) ismét kiválóan teljesített, második lett, csak a hazai pályán versenyző Mona Mitterwallner (Trek Vaude) előzte meg. Buzsáki Virág 16. helyen fejezte be a futamot, míg Schmidel Regina 33. lett.

Loana Lecomte – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A felnőtt nőknél kérdés sem volt, hogy Loana Lecomte ismét leiskolázza a mezőnyt. A fiatal francia idén minden XCO világkupa minden körében vezetett, most is közel 2 perccel verte a másodikat. Az igazi izgalmat a dobogós helyekért vívott csata jelentette, Ferrand-Prevot ma magához képest nem fogott ki jó napot, 5. helyen ért célba. Jó látni, hogy Jolanda Neff ismét ott tudni lenni az élmezőnyben, ezúttal csak pár másodperccel maradt le az 3. helyről.

Női dobogó: 4. Neff; 2. Rissveds; 1. Lecomte; 3. Stigger; 5. Ferrand-Prevot – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A hazai pályán versenyző Laura Stigger (Specialized) szintén kiváló futamot tudhat maga mögött, ami ezúttal egy bronzéremre volt elég, az ezüstérmet Rio olimpiai bajnoka Jenny Rissveds (Team 31) szerezte meg. Úgy tűnik a visszavonulás, majd visszatérés, a depresszió leküzdése után valós esélye lehet akár Tokióban is. Benkó Barbara a 28. helyen ért célba.

Mathias Flückiger – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A férfiaknál, akárcsak pénteken, Mathias Flückiger és Ondrej Cink párbaját hozta a futam. A cseh versenyző eleinte gyorsabb volt az emelkedőkön, de ellenfele rendre felért rá a lejtőkön. Az utolsó előtti körben aztán az egyik mászáson tudott elszakadni a svájci és élete második világkupa diadalát aratta. Cink alig szakadt le, magabiztosan hozta a 2. helyet.

Férfi dobogó: 2. Cink; 1. Flückiger; 3. Cooper

A 3. helyen Anton Cooper (Trek Factory Racing) ért célba, senkitől nem zavartava, végig tartotta a pozíciót, de az élmenő duó tempójától hangyányit elmaradt. Parti András 81. lett.

A következő fordulónak két hét múlva Les Gets ad otthont.

Képek:
redbull.tv
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

The post XCO világkupa Leogang 2021: Vas Kata Blanka 2. U23-ban! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

XCO világkupa Les Gets 2021: papírforma, Vas Kata Blanka 5. U23-ban!

$
0
0

Változatos körülmények, változatlan győztesek. Mathias Flückiger (Thömus RN) és Loana Lecomte (Massi) ismét remek hétvégét tudhatnak maguk mögött.

Az idei 4. futam Franciaországban került megrendezésre július első hétvégéjén, Tokió előtt az utolsó nagyobb megmérettetésként.

A nők pénteki XCC versenyében Jenny Rissveds (Team 31) jött el legjobban a rajtból, de a mezőny együtt maradt. Az esélyesek közül Evie Richards (Trek Factory Racing) szállt ki a küzdelemből technikai probléma miatt, leesett a lánca, ami ilyen futamon behozhatatlan hátránynak bizonyult. Az utolsó előtti körben újra Rissveds támadt, de Pauline Ferrand-Prevot (Absolute Absalon) tudta még fokozni a tempót és megnyerte a versenyt. Másodikként Sina Frei (Specialized) ért célba, míg az egész futamon nagyon aktívan versenyző svéd a 3. lett. Benkó Barbara (Maloja Pushbikers) 21. helyen ért célba.

A férfiaknál Matthias Flückiger már a második körben megpróbálta eldönteni az első hely sorsát, de támadását ekkor még megfogta a mezőny. Thomas Pidcock (Ineos Grenadiers) felépült sérüléséből és kiváló felzárkózást mutatott a mezőny végéről, de egy bukás miatt lemaradt a legjobb helyekről. Az élen már-már szokásos módon Ondrej Cink (Kross Orlen Cycling Team) és Flückiger fárasztották egymást, utóbbi végül újra bebizonyította, hogy jelenleg nincs nála jobb. A cseh versenyzőt az utolsó sprinten még a regnáló világbajnok Jordan Sarrou (Specialized) is megelőzte.

A vasárnapi XCO verseny pályája 3,5 km hosszan kanyargott a francia síparadicsomban, körönként 120 méter szintemelkedés várta a versenyzőket. A helyzetet nehezítve az eső is eleredt, így mindkét felnőtt futam saras pályán zajlott.

A nőknél Loana Lecomte egy felejthető short track után ismét ott folytatta, ahol legutóbb abbahagyta. Gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, ugyan a második körben felért rá az üldözők csoportja, ez nem zavarta, így saját tempóban, hiba nélkül nyerte a versenyt.

Loana Lecomte – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A lejtőkön is rendre az egyik leggyorsabb és legmagabiztosabb volt, így nem volt kérdés, hogy hazai pályán is ő állhat a dobogó legfelső fokára. Előnye ezúttal azonban nem volt hatalmas, Jenny Rissveds a második körben hatalmasat bukott, és láthatóan küzdött a tapadással, de így is odaért a dobogó második fokára. Harmadikként Evie Richards zárt, aki rendkívül agresszív stílusban versenyzett, sok időt nyert a technikás, csúszós lejtökön.

Női dobogó: 4. Ferrand-Prevot; 2. Rissveds; 1. Lecomte; 3. Richards; 5. McConnell – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Pauline Ferrand-Prevot negyedik lett, egy esés hátráltatta, de az utolsó körben még Rebecca McConnell (Primaflor Mondraker) elé tudott kerülni. Benkó Barbara a 61. helyen zárta a futamot.

A férfiaknál akárcsak Ausztriában, ismét Flückiger és Cink párbaját hozta a futam.

Mathias Flückiger – @Bartek Wolinski/RedBull

Előbbi gyorsabb a lejtőkön és ez a saras körülmények között sokat számított, magabiztosan nyerte a versenyt. Cink minden kétséget kizáróan erősebb a nem túl technikás, hosszabb emelkedőkön, többször tűnt úgy, hogy felérhet svájci vetélytársára, de a lejtőkön rendre leszakadt. Második helye bizonyítja, hogy komoly esélyesként kell számolni vele Tokióban is.

Férfi dobogó: 4. Hatherly; 2. Cink; 1. M. Flückiger; 3. Sarrou; 5. Schurter – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A harmadik helyért Jordan Sarrou és Alan Hatherly (Cannondale) küzdöttek, utóbbi egy kis hibát vétett az utolsó emelkedőn, így a hazai pályán versenyző Sarrou szerezte meg a bronzérmet. Nino Schurter (Scott SRAM) úgy tűnik ismét kezd formába lendülni, 5. helye biztató a szezon második felére. Parti András 70. lett, míg Palumby Zsombor a 79. helyen ért célba.

Magyar eredmények XCO:

  • Vas Kata Blanka – U23 nő 5.
  • Buzsáki Virág – U23 nő 21.
  • Schmidel Regina – U23 nő 29.
  • Sylvester Balázs – U23 férfi 99.
  • Benkó Barbara – felnőtt nő 61.
  • Parti András – felnőtt férfi 70.
  • Palumby Zsombor – felnőtt férfi 79.

Képek:
redbull.tv
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

The post XCO világkupa Les Gets 2021: papírforma, Vas Kata Blanka 5. U23-ban! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Vas Blanka történelmet írt az olimpián

$
0
0

A tokiói olimpián a nők mountain bike cross-country versenyén óriási eredményt el Vas Blanka, a fiatal magyar kerékpáros a 4. helyet szerezte meg egy hihetetlen hajrával az utolsó 2 körben. Jolanda Neffet senki nem tudta megszorítani, így megérdemelten örülhetett a verseny végén az aranyéremnek. Előző nap a férfiak versenyén Mathieu van der Poel hatalmas bukása után Thomas Pidcock szerezte meg az olimpiai aranyat, Parti András a 32. helyen végzett.

A férfiak mtb XCO verseny érdekesen kezdődött a tokiói olimpián, a nagy esélyes, aki kifejezetten erre a versenyre készült és még a Tour de France-t is otthagyta, Mathieu van der Poel az első körben bukott, de nem is akármilyen módon. A figyelmeztetések ellenére azt hitte, hogy az edzéseken használt palló a versenyen is ott lesz, így ahelyett, hogy leugratott volna, a nemlétező pallón akart lemenni és óriási esett, mellyel elúszott számára a verseny és később fel is adta. Ezután szintén a cyclo-cross versenyekről ismert Thomas Pidcock irányította a versenyt, először Mathias Flückigeren kívül mindenkitől megszabadult, majd Flückiger hibázását kihasználva behozhatatlan előnyre tett szert és megnyerte az olimpiát. A második helyet Flückiger szerezte meg, míg David Valero Serrano lett a bronz tulajdonosa.
Parti András a 32. helyen ért célba.

 

A nők versenye már magyar szemszögből is érdekesebbnek ígérkezett Vas Blanka révén, akitől titkon sokra számíthattunk az olimpián. Blanka remek rajtot követően a 3. helyre jött fel, de később egy kanyarban elesett, mellyel a 10. hely környékére csúszott hátra. Jolanda Neff folyamatosan ment előre a rajt után, és Pauline Ferrand-Prevot hibáját követően az élre állt, ezután hihetetlen tempóban rótta a köröket, senki nem tudta megközelíteni és végül megérdemelten nyerte az aranyat. De vissza a magyar versenyzőhöz, Vas Blanka sokáig tartotta a 9. helyét (amivel őszintén szólva már bőven elégedettek lettünk volna), és nem volt nagy hátrányban a 4-8. helyezetthez képest. Aztán az utolsó 2 körben elindult Blanka, előrelépett egy helyet, aztán még egyet és még egyet, az utolsó kört már a 6. helyről kezdte és benne volt az előtte haladó 4. és 5. mozgása alapján, hogy itt még lehet akár a 4. hely is, mert Blanka jóval könnyedebben ment mint ők. És megcsinálta, gyakorlatilag simán megelőzte a többieket az utolsó körben és megszerezte a 4. helyet az olimpián, hihetetlen… 🙂
A svájciak számára is jól alakult az olimpia, Neff mögött a szintén svájci Frei és Indergand ért célba, mellyel a dobogó minden fokát elfoglalták.

„Nagyon nehéz verseny volt. Izgultam, mert csak az utolsó sorból indultam, de sikerült egy jó nyomot választanom, így remek helyzetbe kerültem, bár ezt követően egy hiba miatt elveszítettem ezt a pozíciót. Nem az erő döntött, hanem a taktika. A pálya technikás volt, igyekeztem kihasználni azt, hogy én egészen jól tudok haladni a saras körülmények között, bár az kissé meglepett, hogy a nyomvonalat nem sokkal a rajt előtt módosították, azért azt nem gondoltam volna, hogy egy olimpián történhet ilyen. Mondhatni, hogy ez az eddigi pályafutásom legnagyobb eredménye. A mezőny legfiatalabb tagjaként lettem negyedik, nem is nagyon tudom ezt még elhinni” – nyilatkozta Vas Blanka a verseny után.

Nehéz elmondani, hogy mekkora dolog ez az eredmény, egy személyes történettel tudnám legjobban bemutatni. A nők versenyét éppen Németországban egy francia kerékpáros újságíró társaságában néztem, aki szurkolt a sajátjainak, Lecomte-nek és Ferrand-Prevot-nak, ráadásul mindkettő esélyes volt az aranyra, én meg a magyar lánynak, akit ő nem ismert (nekem ez azért meglepő volt). Aztán verseny közben mérgelődött, hogy elúszott mindkét francia versenyzőnek az első hely, én meg elégedett voltam Blanka top10-es pozíciójával. És jött az utolsó 2 kör, amikor Blanka megelőzte a franciákat, azokat a franciákat akik az aranyért mentek… fejre állt a világ… és a tervezett prezentáció sem kezdődhetett el addig, amíg Vas Blanka nem ért a célba…

The post Vas Blanka történelmet írt az olimpián first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Salzkammergut “A” táv negyedszer: Soha ne mondd, hogy soha

$
0
0

Mi is az a Salzkammergut Trophy és hogy kerültem én oda?

Európa egyik legnagyobb montis fesztiválja, ahol 8 távon a 22 km-től, a a 202 km-ig mérhetik össze erejüket kerékpárosok. Évente több mint 3000 fő ünnepli itt együtt a mountain bike sportot. A klasszikus mtb maraton mellett, expo, gyerek verseny, egykerekű dh és all mountain táv is megtalálható a háromnapos fesztiválon. Ők valahogy tudják, hogyan lehet minőségi rendezvényt szervezni, mindenhol önkéntesek, segítők és szurkolók, a frissítő asztalok rogyásig pakolva. Szóval ez a nagybetűs Salzkammergut Trophy.

2006-ban indultam először, akkor még a 120 km-es távot választottam, amin összesen 3700 m pozitív szintemelkedést kell leküzdeni. Nagy harc volt, mert nem a legideálisabb kerékpárokkal (18 kg-os duplavállas free ride bringák) vágtunk neki anno Zsolti barátommal, de mindkettőnknek örök szerelem lett a rendezvény. Ezt követte még két sikeres és egy sikertelen B táv. Aztán 2013-ra megjött a bátorságom az A távhoz, amit a leggyorsabb magyarként sikerült teljesítenem, és ezt 2014-ben megismételtem. Majd következett 2015, amikor inkább ne indultam volna el.

Egy kisebb napszúrással érkeztem meg Bad Goisernbe, amiről nem vettem tudomást és nekivágtam a távnak. Egy ilyen ultra versenyen az ember elég sok időt tölt kint és ilyenkor van ideje gondolkodni. Hát én nem adtam fel, pedig nagyon fájt, hanem inkább gondolkodtam és célba értem. De ez a célba érés, egyben egy korszak végét is jelentette. Annyira rossz élményt kaptam, hogy nem ültem többet rá a bringámra, teljesen elengedtem a hegyibringázást és maradt a futás, ami azóta sem változott.

Hogy akkor mit keres egy futó a Salzkammergut Trophy A távjának rajtjában?

A tavalyi év eseményeinek köszönhetően lefújtak minden futóversenyemet és egy gravel bringába fojtottam bánatom. A bánatból szerelem lett és rájöttem, hogy egy ilyen bringával szinte mindent lehet élvezni. Szinte mindent! Ez a bringa megadta nekem a kalandot és a kihívást. Viszont ott volt a múlt, ami kísértett folyamatosan, hogy mi történhetett velem 2015-ben. Pár éve elmentünk a feleségemmel a rendezvény helyszínére, és ahogy elkezdtem mesélni Beának, hogy mi, hol, és hogy szokott lenni, csak jöttek elő az emlékek és elkezdtek potyogni a könnyeim. Éreztem, hogy nekünk még lesz dolgunk egymással. Ezért titkon elkezdtem gondolkodni, hogy elindulok én még ezen az A távon, de nem montival, hanem a gravel bringával. A futás mellett sok szintes, technikás és hosszú tekerésem volt. Tehát irány a Salz.

Pár szó a technikáról.

A bringa egy Cannondale Topstone 3, ami nem egy teljesen szokványos gravel. A 27,5-ös kerekekre 47-es gumit lehet rakni, ez már szinte egy retró xc gumi szélessége (természetesen tejjel szerelve). Elöl a Lefty villának köszönhetően 4 cm-t mozog, hátul pedig a soft trail megoldás 3cm mozgást eredményez, így elég kényelmes a kerékpár. A kormány egy nagyon terpesztett gravel kormány, ami annyit jelent, hogy 420mm-ről, 570mm-re szélesedik, tehát kényelmes és jó nagy az erőkar, így könnyű irányítani. Az áttétel combos, mivel mindig is szerettem erőből tekerni, szóval 11-42/40. Hogy ez a bringa, és a felkészülésem mire volt elég? Olvasd tovább.

Július 16. péntek

Megérkeztünk a helyszínre a nap sütött gyönyörű idő volt, vírusnak szinte nyoma sehol. Minden olyan volt mint régen, a kicsi falu ismét átalakult egy óriás fesztivál helyszínévé. Körbejártunk és én csak mutogattam Beának, hogy mi micsoda. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy Bea is benevezett élete első mtb versenyére (G táv 21 km 600 m szintemelkedéssel). Elmentünk a gépátvételre, mert az A távon ilyen is van. Mindent megnéznek: gumik, fékek, lánc, csapágyak állapota. A bringát felkészítettem, úgyhogy nem aggódtam, csak egy dolgon, hogy a koskormány átmegy-e? Átment, és már készültek is a képek rajtszámmal, bringákkal. Izgultam rendesen, de hősnek éreztem magam, hogy gravel bringával nekivágok ennek a versenynek.

Július 17. szombat

Reggel 4:45 az eső egy picit szitált, de semmi extra, Beát meg is nyugtattam, hogy ez az én időjárásom. Páran magyarok sok szerencsét kívántunk egymásnak, 5-kor pedig elindult a menet, majd szép lassan el is kezdett esni. Az első kilométeren megtaláltam a mezőny másik graveles indulóját. Jó érzés volt tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen hülye. Összepacsiztunk és elindult a mászás. Itt minden mászás hosszú, kemény, de nem tudtak újat mutatni, hiszen már annyiszor másztam fel rajtuk. Rögtön az elején éreztem, hogy hiányzik valami, ami nem a kisebb lánctányér, nem a hosszabb rugóút és nem az egyenes kormány.

A bringa tökéletesen viselkedett a lejtőkön, az áttétel nekem elég volt felfelé. Csak ott szálltam le tolni, ahol a körülöttem lévő 29-es merev vázas bringások. A gyökeres és sziklás dh szakaszok is simán mentek, csak ott nem mentem le, ahol már az össztelósok sem tudtak. Szépen haladtam, az eső meg csak ömlött, ami nekem most nem esett jól.

Kerestem a helyem a mezőnyben, méregettem az embereket, próbáltam versenyezni velük lefelé, felfelé. Néztem az átlagomat és imádkoztam, hogy fogyjanak minél gyorsabban a kilométerek. A pályán az első 120 kilométeren van az összes technikás szakasz. Tudtam, hogy ha azon túl leszek, akkor már csak gravel út és aszfalt vár rám. Lassan, de fogyott a táv. Kb 50km-nél, egy tempósabb murvás lejtőn haladtam, amikor egy villanással a földön találtam magam.

Nem értem mi történhetett, sima széles murvás szakasz volt, és én stabilan fogtam a kormányt, de egyszer csak mintha felnyúlt volna egy kéz a semmiből és kirántotta alólam a bringát. Feküdtem a földön, próbáltam felmérni a károkat behajtottam a könyököm és a térdem. Szerencsére működtek. Összeszedtem magam és felálltam. Mindenem fájt, a sebekből folyt a vér, végig az alkaromon és a sípcsontomon. Nem kellett leporolni és letörölni magam, mert az eső folyamatosan áztatott. A mezem kiszakadt a bringa egyben volt, csak a fékváltókar görbült be. Kiegyenesítettem és szép lassan elindultam tovább, mert nem akartam kiszállni, hiszen nem azért indultam el. Az esésnek köszönhetően lassult a tempóm, így elkezdett erősödni bennem a kérdés, hogy: Tényleg mit keresek én itt? Méregetem magam a többiekhez, nézem, hogy ki hagy le és én kit hagyok le. A versenyzők gondolkodnak így, de én nem versenyezni jöttem. Én kalandot akartam!

Szép lassan kezdett összeállni a kép, hogy a körülményeknek és az időjárásnak köszönhetően, ez most nem lesz kaland és nem lesz élmény. Ez nettó szenvedés, nulla örömforrás. Eldöntöttem, kiszállok! 100km-nél egy pillanatra elállt az eső és ezzel felcsillant a remény, de öt perc múlva újra ömlött, és nekem ez tényleg nem esett most jól. Itt már együtt haladtunk a rövidebb távokkal és megláttam az első G távos rajtszámot. Bea ezen a távon indult. Bíztam benne, hogy utolérem, mert nagyon aggódtam érte, hiszen ez volt az első versenye és nem volt a legideálisabb az időjárás. Leérve a hegyről nem értem utol.

Álltam a kereszteződésben. Balra a célterület, jobbra 80km és 3000m szintemelkedés. Balra a feleségem, jobbra szakadó eső és a Só-hegy. Felhívtam Beát és nem hittem el amit hallok. Boldogan, ujjungva mondta, hogy beért és élvezte. Ez volt a pont az i-re, éreztem, hogy nem kell, hogy minden rólam szóljon, Ő minden versenyen ott áll mögöttem és segít. Nem akartam elvenni az örömét az én görcsös teljesíteni vágyásommal, ott akartam lenni vele és neki örülni. Ehhez nem kellett mást tennem, csak elfordulni balra, megtettem és nem bántam meg. Én azon a napon nem tudtam volna olyan örömmel beszélni erről a versenyről, mint Ő.

Jöjjön a kérdés, hogy jó ötlet volt-e elindulni.

Így 1,5-2 hét távlatában sem érzem azt, hogy megbántam. Visszamentem a Salzkammergut Trophyra és elszámoltunk egymással. Ez egy ilyen adok kapok dolog köztünk, én adtam neki egy kicsit a véremből és az arcomból, ezért Ő egy boldog finishert adott nekem cserébe. A bringa most a szervizben pihen, de nem akasztom szögre, mert időben engedtem el a versenyt és a versenyzést. Szóval jöhetnek a kalandok.

The post Salzkammergut "A" táv negyedszer: Soha ne mondd, hogy soha first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Egyszer használt monti akciós áron eladó! – Salzkammergut Trophy először

$
0
0

Háromszor voltam életem első monti versenyén: először, utoljára, és soha többé. De nem a Salzkammergut Trophyn, mert hogy ide még visszatérek az biztos, csak nem montival. Így van egy eladó montim: Magyarországon újonnan üzembe helyezett, nem dohányzó, második (hölgy) tulajdonostól, megkímélt, újszerű állapotban, garantált kilométer futással. Kevés közös élménnyel. De egy, az felejthetetlen marad!


Amióta az eszemet tudom két dolog érdekelt igazán, a sport és az utazás, a kettőt egybekötni így számomra maga a tökély. Imádok versenyekre járni, versenyezni viszont kevésbé, épp ezért inkább a média szekciót szeretem erősíteni. Az idei Salzkammergut meghívásának azonban nem tudtam ellenállni. Pláne, hogy eddig csak futóversenyeken volt tapasztalatom.

Az idei Salzkammergut Trophy G távja volt életem legelső kerékpáros versenye. S hogy jól esett-e? Az eső mindenképp. Bár az időjáráson meg se kellett volna lepődnöm. Négy éve futottam az első maratonomat Bovecen, szakadó esőben, szélben. Mondhatni tehát ilyen az én formám. Mit is várhattam volna a Salztól?

Igazából semmit nem vártam

Futni kifejezetten szeretek esőben. Bringázni viszont nem szoktam ilyen időben, azonban itt nem volt ilyen opcióm. Ha menni kell, hát menni kell.

Arra a pályára, amit hajnali öt órától kezdve áztatott az épp szakadó vagy zuhogó, vagy összefüggő tömegben ömlő eső. Ilyen körülmények közötti első verseny után szerintem két kimenetel lehet várható: vagy végképp beleszeretsz a montizásba, vagy egy életre megutálod, és a célba érkezést követően tolod is fel a bringád valamelyik adok-veszek csoportba a Facebookon. Nálam végül is (kis túlzással) az utóbbi történt, pedig fülig érő szájjal értem célba….

Szóval nem a montival van a baj

Hanem a probléma forrása nyilván bennem keresendő. És nem feltétlen az edzetlenségre, vagy a nem épp tudatos felkészülésre kell gondolni. A versenyhez ugyanis kettő konkrét céllal álltam rajthoz. Egy, hogy legyen meg szintidőn belül. Ez pipa. Kettő, hogy ne toljam. Hm, ez nem pipa, viszont nem toltam felfelé, sőt! Férfiakat előztem hegynek fel. Na a lefelé az már más…

A tracket illetően azzal pontosan tisztában voltam, hogy nagyjából a teljes táv milyen arányban halad majd terepen, murvás, zúzott köves úton, illetve aszfalton. Azzal a picurka lényegtelen aprósággal azonban nem számoltam, hogy a terep szakaszok majd lejtmenetben fognak érni. A távom rajtja 12:15-kor volt, így addigra közel nyolc órája ázott a pálya, s mire a 14 km-es felfelé menet után megindultunk lefelé már nagyon nagy volt a sártenger.

Becs.szó senkinek nem akartam útban lenni, így nagyon előzékenyen álltam a pálya melletti fák között, s a kerékpáromra csak a kötelező fénykép kedvéért szálltam fel tekerést színlelve. Már a végéhez közeledvén, úgy az utolsó két kilométeren belül volt egy kellemes sík részen a másik fotós pont, ahol végre készült rólam értékelhető versenyfotó.

Innen már csak be kellett gurulni

Itt ellenőriztem az órámat másodszor amúgy az egész verseny során, addig se tempóval, se megtette távval nem foglalkoztam, csak élveztem az egész helyzetet. Először az első és egyetlen frissítőpontot meglátva néztem rá előtte, mivel csekkolni szerettem volna mennyinél vagyunk, amikor megkezdődött az úgynevezett “food zone” azaz a kijelölt terület, ahol tekerés közben szabadon lehet enni, inni, és most jön a lényeg, szemetelni. Az elfogyasztott zselés tasakot, az energiaszelet papírját, vagy a banánhéjat az “End of food zone” tábláig bátran el lehet szórni. Ilyet még nem láttam eddig sehol.

Kb muszájból frissítettem egy dinnyés izogéllel, nem mintha éhes, vagy szomjas lettem volna, de úgy éreztem a hátralévő emelkedő előtt kell egy kis töltet. És milyen jól tettem! Becsületesen hajtottam felfelé, és tényleg tök büszke voltam magamra, hogy egyszer sem kellett leszállnom, az utolsó emelkedőn is felértem. Igen, most jöhetne az a rész, hogy hip – hip – hurrá, innen már csak le kellett gurulni, és boldog célbaérkező lettem.

Valójában pedig itt kezdődött meg számomra a verseny

Arról, hogy épp hol állhatok a mezőnyben fogalmam sem volt, az az egy tudat megnyugtatott, hogy teljesen utolsó nem lehetek, hiszen pár zöld rajtszámos (azaz hozzám hasonlóan G-távos) versenytársat már lehagytam. Erre a szakaszra összeért a többi hosszú táv mezőnye, és megkezdődött a jajveszékelés. Számomra ugyanis totálisan ismeretlen érzés ez, hogy lefelé menetben, szakadó esőben, elszáguldozzanak mellettem, miközben a vádlim közepéig érő sárban, rommá ázva igyekszem tolni a kerékpárom.

Úgy a huszadik ilyen szélvész után fogadtam meg azt, hogy nekem nincs helyem ilyen körülmények között. Egyszerűen a félelem nyert. Bevallom, már nem sok kedvem volt visszaülni arra a kerékpárra se úgy egyáltalán. Pedig olyan szép bringa, és a története még szebb. Tavaly, a karantén utáni első nagy családi összejövetel során kaptam a férjem, a szüleim és a nagyszüleim közös ajándékaként meglepibe. Hát van szívem eladni?

Nehezen tudom azt elképzelni, hogy ennyi idősen el tudok kezdeni olyan szinten megtanulni montizni, hogy legyen olyan lejtő, amin le merek majd gurulni. Persze, nem kell ezt olyan szinten űzni, ahogy az engem megelőző versenytársak teszik. Az önmagam felé támasztott elvárásokat így is elértem. Sőt, talán még többet is.

Sokkal többet kaptam ettől a versenytől, mint amire korábban számítottam volna

Az általam nagyra becsült futó edzőmtől, Lőrincz Olivértől megtanultam, hogy tisztelni kell a versenyt, tisztelni kell a távot. Aznap délben ehhez a 22 kilométerhez úgy álltam oda, hogy életem egyik legkomolyabb kihívására készültem. Eddig csak futóversenyeken indultam, ahol mindig volt velem valaki. Vagy a rajtban, vagy a célban, de sosem voltam egyedül. Itt most totál egyedül álltam, magamra voltam utalva, így vártam az startot, és szintén totál egyedül gurultam be a célkapu alatt. Fülig érő szájjal. De tényleg!

Az az igazság, hogy én sosem voltam koszos gyerek. Erre most két és fél órára újra gyerek lehetettem, méghozzá az az igazi koszos boldog gyerek! Így kisebb fázis késéssel, de végül megtapasztalhattam azt az mámorító érzést, hogy milyen csurom vizesnek, tetőtől talpig sarasnak lenni, s mindezen jót nevetni.

Ha újra mehetnék mit csinálnék másképp?

Nagyon semmit, mivel nem vagyok extrán eredménycentrikus, így tökéletesen megelégedtem a szintidőn belüli célba érkezéssel. A helyezés persze örömöt okozott. (nők között 24., korosztályomban pedig a 15. helyen végeztem) Amúgy talán kicsivel többet frissítenék, mivel a folyamatos esőzés miatt semmilyen szinten nem éreztem szomjúságot, pedig meleg volt, csak ahogy az eső áztatott, nem éreztem, hogy izzadok. De talán erre jobban figyelnék. Amúgy meg az egész úgy volt tökéletes, ahogy csak lehetett.

Így volt kerek, így volt szép, így volt élmény, egy tökéletes verseny tökéletlen körülmények között. Akkor meg miért is akarom én eladni ezt a montit?

Salzkammergut “A” táv negyedszer: Soha ne mondd, hogy soha

The post Egyszer használt monti akciós áron eladó! - Salzkammergut Trophy először first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.


Búr Zsolt Európa-bajnok XCO-ban!

$
0
0

A Szerbiában rendezett MTB Master Európa-bajnokságon Búr Zsolt aranyérmet, Cser Gábort bronzérmet szerzett.

Augusztus 12. és 15. között rendezik Újvidéken, Szerbiában a Mountain bike Európa-bajnokságot, ami nem csak az elit versenyzőknek szól, hanem a kontinensünk legjobb master mtb versenyzői is összemérhetik tudásukat.

Csütörtökön az EB első napján az 50-54 év közötti nők versenyében voltunk érdekeltek Cseh Veronika révén, aki a nem túl népes mezőnyben az ezüstöt szerezte meg. Pénteken a férfiak következtek, ahol Búr Zsolt és Cseh Gábor szállt harcba a dobogóért, ami remekül sikerült mindkét versenyzőnek. Búr Zsolt óriásit ment és legyőzhetetlennek bizonyult a korosztályában a verseny során, a 40-44 év közöttieknél megszerezte az Európa-bajnoki aranyat és a trikót. Cser Gábor is kiválóan teljesített, aki a 35-39 évesek korosztályában a bronzérmet jelentő harmadik helyen végzett.

The post Búr Zsolt Európa-bajnok XCO-ban! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Idén rendezik az utolsó Mátra Maratont?

$
0
0

A Mátra Maraton szervezője, Eisenkrammer Károly egy hosszú facebook bejegyzésben írt arról, hogy milyen kevesen indulnak az idei versenyen, még annak ellenére is, hogy UCI C2-es besorolást kapott a maraton és ez lesz az utolsó verseny a Mátrában, amit megrendeznek és utána “lekapcsolják a villanyt”.

A mtb maraton szakág már egy évtizede mélyrepülésben van Magyarországon, amit a nevezők számának folyamatos csökkenése mutat. Hogy mi okozza ezt, az egy összetett kérdés, amit most nem szeretnénk és nem is tudunk megfejteni, de annyi biztos, hogy a 15 évvel ezelőtti állapotához képest óriási tömegbázist vesztett ez a szakág. A Top Maraton sorozatba tartozó versenyek nagyon megérezték ezt csökkenést, először a Duna Maraton szűnt meg, utána pedig a Szilvásvárad Maraton megrendezése maradt el. Úgy látszik, hogy ezúttal a Mátra Maraton esik áldozatául a népszerűség csökkenésének, ami őszintén szólva megérthető, egy egykor 1200-1500 indulóval rendelkező mtb maratonon idén alig több mint 300 nevező van. Gyakorlatilag erősen veszteséges megrendezni egy ilyen versenyt és senki nem is várhatja el a szervezőktől, hogy a jövőben megtegyék. Eisenkrammer Károly bejegyzését alább olvashatjátok:

“A hétvégén még megteszünk mindent, ami tőlünk telik, aztán lekapcsoljuk a villanyt a Mátrában. 🙁

Tele van minden médiafelület (az én facebook oldalamon is ezt látjátok) a pozitív bringás hírekkel. Nyilávn ez a hivatalos, és nagyon “korrekt” tájékoztatás része. Itt nyertünk, ott megyünk jó, Valter, Vas, Fetter, Dina, Peák… és még néhény név, akiknek szurkoltok, akik egyfajta “védőernyőt” tartanak a sportág felett, hogy úgy tűnjön, minden rendben.
Pedig!
Pedig vannak “kisebb-nagyobb” problémák a rendszerben. Nem szeretném senkire sem kenni, biztosan mi is (én is) hibás vagyok. De azért legalább mondjuk ki: baj van! Mert ha nem mondjuk ki, akkor csak magunkat csapjuk be.
Mennek a “szokásos” mederben a versenyek… De aki kicsit is mögé néz, az azt látja, hogy órásiakat lépünk vissza. Nyilván lehet mondani, hogy Covid van. De nem lehet mindent is a járványra fogni. Eddig is láttam, évek óta próbálom a háttérben (általában nem nyilvánosan) a megfelelő embereknek jelezni, hogy ébredjünk fel, mert rettenetes szakadék felé haladunk, amiből nagyon nehéz lesz kikecmeregni. De eddig azt láttam, hogy sokan még addig sem jutottak el, hogy felismerjék, hogy baj van. Mások versenyein is látom a problémákat, de nem szoktam más versenyéről írni.
Most azonban a sajátom kapcsán már bátrabban nyilatkozom. A hétvégén szervezzük a 19. Mátra Maratont. Szombatra még meghirdettünk egy (lényegében) ingyenes XCC versenyt is. 2002. óta ez lesz a 19. Mátra Maraton. A képen látható, 2008-as versenyen 1400 nevezőnk volt. Most alig van 300 (háromszáz).
Úgy, hogy elvileg nemzetközi (UCI C2-es) verseny vagyunk. Mondom, hogy hány külföldi nevezőnk van: nulla.
Az elmúlt hetekben az összes magyar klubot (akiket elértünk) egyenként felhívtuk telefonon is (nyilván e-mailben is), hogy nevezzenek, jöjjenek! Kedvezményt adunk, mindent adunk, csak jöjjenek! Ennek az eredménye a 300. És még ennek is örülnünk kell. Nagy köszönet nekik, hogy eljönnek! De hol vannak a többiek? Hol vannak a sportágat fenntartó klubok, akik 20-30-40 fővel érkeznek egy MTB maratonra?
Sok éven keresztül ezek a versenyek “tartották a víz felett” a sportágat. A TOP Maratonokon induló 1000-1500 fős mezőnyökről készült képekkel adtuk el, (adták el mások is) a sportágat. Minden MTB-s, minden klub azzal kezdte az évét, hogy benevezett előre a négy TOP Maraton állomásra. Az év nagy indulása mindig Szilvásvárad volt május végén. Ha sár volt akkor azért, ha ha kánikula, akkor azért szerettük.
Tavaly óta (nem a Covid miatt!) már nincs Szilvásvárad Maraton. Évek óta nincs Duna Maraton sem. Jött helyettük a Crosskovácsi és
a Balaton Maraton, de valami úgy tűnik, hogy végleg eltörött.
Mi küzdünk a Mátrában, új, még szebb helyszín (Sípark), új pályák, új kihívások… De ezek szerint ez erre elég: 300 nevező. 🙁
Nem magunkat féltem, mi (Vuelta Sportiroda) eddig is tudtuk finanszírozni a versenyt – ha volt szponzor, ha nem, ha volt támogató, ha nem. Ez a verseny nem a nyereségről szól, hanem mert szeretem. Mert hiszek (eddig hittem) benne, hogy ezzel is a sportágat szolgáljuk. Mert ezek a Maratonok tartják össze a sportágat, itt találkozik egymással a legtöbb csapat, a legtöbb sportoló.
Sokáig kaptuk (még ma is kapjuk) a kritikákat, hogy mennyit nyúlnak le a szervezők. Nyilván, aki ilyet ír vagy mond, az nincs tisztában azzal, hogy mi mibe is kerül, és hogy a végén ki kit finanszíroz. A Duna vagy a Szilvásvárad Maraton bedőlése jól mutatja, amit évek óta jeleztünk: a jelenlegi finanszírozás mellett ezek a versenyek nem működőképesek. Évről évre szóló veszteséget nem tud mindenki finanszírozni. Egy kicsit szerencsésebb vagyok, és a cégem “lendülete” elvisesel néhány milliós veszteséget, főleg ha egy 20 éves Mátra Maratonról van szó.
De nyilván hülye azért nem vagyok. Nem lehet senki sem a saját ellensége – hacsak nem akar öngyilkos lenni. Azért tenni rengeteg pénzt, időt, energiát egy (elvileg) nagyszabású eseménybe, hogy a végén 300-an álljanak a rajtnál…, nos ez hosszútávon nem tartható, sőt, még ennél is rosszabb: értelmetlen. Akkkor már inkább elmegyek egy jót bingázni egyedül vagy néhány barátommal a hegyekbe.
Nyilván sokan egyből látják, hogy mi lenne a megoldás: az élő, drónos TV közvetítéstől a hatnapos, Bakonytól a Zempélnig tartó versenyig sok, igazán frappáns ötletet halottam már… Köszönöm, nem ezekre a “megoldásokra” vágyom.
Azt azonban nem tudom, hogy hol vannak a klubok, akik megtöltötték a csapatsátrakat 20 éven keresztül? És mi lesz veled így MTB sport? Mert nekem nem lesz rosszabb az erőnlétem, ha szervezés helyett bringázok. De ha nem lesz már Mátra Maraton sem, (és más verseny sem) akkor honnan fognak érkezni a következő Valter Attilák és Vas Kata Blankák?

The post Idén rendezik az utolsó Mátra Maratont? first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Nem minden MTB verseny haldoklik: Sikeresen indult el a MTB Challenge

$
0
0

Ezen a héten ismét egy nem túl boldog hírt olvashattunk, úgy tűnik, hogy az egykori nagy maratonok közül a Mátra Maratont sem fogják már jövőre megrendezni, annyira lecsökkent a nevezők létszáma. Viszont érdekes helyzetben vagyunk, mert a nagyok haldoklása mellett egy új mtb sorozat nő ki, a Superior MTB és terepfutó Challenge, aminek a hirdetéseibe személy szerint én folyamatosan belefutok. Úgy látszik, hogy a versenyzők számának erős csökkenése mellett az mtb rendezvény piac átrendeződése is zajlik. Ennek kapcsán a fent említett sorozat szervezőjét, Sós Sándort kérdeztük, hogy mi az új mtb sorozat sikerességének titka.

Bikemag: A covid idején indítottátok az új sorozatot, ami kicsit őrültségnek tűnik, de a kommunikációtokból és az eredménylistákból úgy tűnik, hogy mégis sikeresnek bizonyult. Hogyan csináljátok, hogy egy csökkenő montis bázis mellett fel tudjátok építeni miközben a nagyobb rendezvények az életben maradásért küzdenek?

Sós Sándor: Mi is kényszerpályán mozgunk és igyekszünk előre menekülni. Nehezíti a helyzetünket, hogy nekünk a versenyszervezésből keletkező bevételeink nagyban az egyesület létét biztosítja és az utánpótlás nevelését is finanszírozza.
Éppen ezért időben kell, kellett felismernünk milyen irányba mozduljunk. Csak ismételni tudom magam, nálunk akár az utánpótlás építés a versenyek szervezése is teljesen más alapokra épül mint általában idehaza!
Mivel 350 fős tagsággal rendelkezünk, melyből 300 fő az utánpótlás korosztály, pontosan tudjuk milyen igényeket kell szem előtt tartani, hogy a fejlődés minden szegmensben garantált legyen. Akár meg is kövezhetnek, de ki merem jelenteni, hogy semmilyen versenyt nem lehet megrendezni gazdaságosan szponzor, pontosabban anyagi támogató nélkül.
Az igények ma egészen mások mint akár 5 évvel ezelőtt voltak, egy közös dolog azért van a korábbiakkal, amit nem szabad elfelejteni egy szervezőnek sem, mégpedig azt, hogy nekünk szolgáltatni kell és nem “kiszolgáltatni”…
Nagyon figyelünk arra mit szeretnének a versenyeinket látogatók és igyekszünk a soron következő rendezvényen már ennek megfelelni. Szponzorainkat partnerként kezeljük és igyekszünk minél inkább a támogatásukat a saját eszközeinkkel viszonozni, a hosszú távú együttműködésnek ez nagyon fontos eleme, pláne a mai viszonyok között.

 

Bikemag: Úgy tudom, hogy idén még nem zárult le sorozat. Tudnál mesélni arról, hogy milyen versenyek voltak idén és mik lesznek még a következő időszakban?

Sós Sándor: 2019 őszén írtuk ki először a 4 futamos sorozatunkat. Már akkor látszott a nevezők számából, hogy sikeres fogadtatásban lesz része. 2020-ban a Covid okozta korlátozások miatt nem tudtuk megrendezni a 4 futamot, de azoknak akik versenyzésre vágytak zártpályás keretek között megszerveztünk Törökbálinton 4 maratont. Hálásak vagyunk a Challenge versenyzőknek, hiszen a 300-400 előnevezőből csupán 1 tucat volt az, aki visszakérte és kapta a nevezési díját, mindenki más bizalmat szavazott az új sorozatnak és nevezésüket idén használták fel.

A 2021-re meghirdetett 4 futamos Challenge (Vértesboglár, Etyek, Visegrád,Lábatlan) egy ötödikkel is bővül, hiszen szeptember 26-án Törökbálinton a főváros közvetlen szomszédságában kerül megrendezésre egy kuriózumnak is számító futam. Mivel az összetett eredmények számításába a négy legjobb futam számít majd bele, így az ötödik futam sokaknak mentőöv lehet, hiszen a Covid okozta verseny torlódások miatt sokan hagytak ki futamokat!
Még lehet nevezni erre a két Futamra:

Bikemag: A jövőre nézve mik a terveitek, bővülni fog még a sorozat más versenyekkel?

Sós Sándor: Október második felében már szeretnék kijönni a 2022-es MTB és terepfutó Challenge kiírásával nevezési felületével. 6 futamosra fogjuk bővíteni a sorozatot, a Börzsöny (Diósjenő) bekapcsolásával. Terveink szerint áprilistól-szeptemberig minden hónapban egy adott szombaton lenne egy futam. Az hogy melyik mikor ez még képlékeny rengeteg körülményt kell figyelembe vegyünk. , hogy mindenki megelégedésére szervezhessük a futamot.

Vértesboglár   (Vértes)
Etyek              (Budapest szőlőskertje)
Visegrád         (Pilis)
Lábatlan         ( Gerecse)
Diósjenő         (Börzsöny)
Törökbálint     (Budai-hegység)
Ezenfelül szeretnénk elérni, hogy a MTB Challenge indulói az ősz beálltával ne álljanak le a versenyzéssel, hanem “nyergeljenek” át a Cyclo-Cross világába a Cyclo-Cross Challenge sorozatba. Kifejezetten a MTB kedvelőknek lett kitalálva a hobby futam (MTB-kal), hogy ott kipróbálva magukat ismerkedjenek a Cross magával ragadó világával.
A Cross sorozat első futama október 2-án kuriózum helyszínen a Lupa Beach-en, azaz “Budapest tengerpartján” lesz megrendezve nyárias időjárási körülmények között!
Bikemag: Köszönjük!

The post Nem minden MTB verseny haldoklik: Sikeresen indult el a MTB Challenge first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Küldetés teljesítve: 7 nap, 800km, 16000m szint

$
0
0

Egy nem mindennapi túráról számolunk be egy héten keresztül, Vas Peti eltervezte, hogy a MTB Világbajnokságra Val di Sole-ba az Alpokon keresztül kerékpárral megy el szurkolni a lányának, Vas Blankának. A táv több mint 700 km, ami alatt 20000 méter szintet kell teljesítenie és mindezt 7 nap alatt fogja megtenni. A távon felül a teljesítés módja is kihívás, mert bikepacking stílusban tekeri le a távot, az előző napi beszámolók után olvassátok, hogy mi történt a hetedik, azaz utolsó napon!

 

Val di Sole, 7 nap, 800km, 16000m szint. Mára is jutott egy 2000-es és egy 1700-es hágó.
Köszi @lachazikata hogy levetették értem – nem bánom hogy nem kell hazafelé is tekerni 🤣 Most két napig a #Magyarock -nak szurkolunk, aztán a Garda tónál folytatjuk a tekerést, de már csomagok nélkül 😁 Jövök majd még egy összegzéssel, mégegyszer köszi, hogy velem voltatok és szurkoltatok, hogy sikerüljön.

The post Küldetés teljesítve: 7 nap, 800km, 16000m szint first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Cube 2022-es újdonságok 1. rész: Megújult fullyk, új top cyclo-cross versenygép!

$
0
0

A gyárlátogatás mellett idén is élőben láthattuk a Cube 2022-es újdonságait, amiket most bemutatunk nektek. Elsőként az össztelós montikról, gravel és cyclo-cross kerékpárokról fogunk mesélni, na meg arról, hogy a covid milyen problémákat okoz a gyártásban.

Ezen a nyáron is meghívást kaptunk Waldershofba, a Cube központjába, ahol az európai összeszerelés is történik. Idén azért nagyon más volt, mint a covid előtti években, a kereskedők számára szervezett jövő évi modellek bemutatása teljes egészében elmaradt és csak a sajtó munkatársai kaptak meghívást erre az eseményre. Sőt eseménynek is túlzás nevezni, mert konkrétan egyesével vagy nagyon kis csoportokban fogadták az újságírókat, engem is egy francia újságíró társaságában kalauzoltak végig a csökkentett méretű bemutató teremben.

Rengeteg információt kaptunk kint a magyar piacért felelős menedzsertől, nincs könnyű helyzetben a gyár, a durván megnövekedett kereslet mellett komoly gondok vannak az alkatrész beszállítókkal, nem az a probléma, hogy a Cube összeszerelő sorának nincs elég kapacitása, hanem az, hogy egyszerűen nem jön meg minden alkatrész. Rengeteg kerékpár van, amihez csak egy-egy alkatrész hiányzik, de anélkül nem lehet eladni, így kénytelenek félkészen raktározni. A raktár brutálisan néz ki az előző évekhez képest, minden plafonig pakolva alkatrészekkel, egy logisztikus rémálma az egész. Emiatt jelentősen meg kellett növelniük a raktárkapacitásokat, ami extra költségekkel jár. Végigjárhattuk a gyártósorokat és a raktárakat is, de képeket nem készíthettünk sajnos.

Na, de nézzük, hogy milyen újdonságok lesznek 2022-ben!

Az új össztelósok közül a véleményem szerint a megújult AMS a legnagyobb dobás. A Cube XC fullyját teljes egészében újratervezték és jelentős tömeget spóroltak az elődhöz képest, a gyár állítása szerint 300-500 grammal könnyebb, mint a régi verzió. Emellett két kategóriára bontották, egy XC verseny vonalra, ami a Zero 99 nevet kapta, és egy trailesebb, lejtőzősebb, agresszívabb családra, ami One 11 névre hallgat. Emlékezhetünk rá, hogy a Reaction-nél is készített trailesebb változatot a Cube az XC versenygép mellé, most pont ugyanez történt az XC fullyknál is. Már a nevek is beszédesek az AMS Zero 99 hátul 99 mm-t mozog míg elöl egy 100 mm-s teló dolgozik, az AMS One 11 váza pedig 11 cm rugóúttal rendelkezik és 120-as telókkal párosítják.

Valójában a Zero 99 és One 11 váza majdnem megegyezik, mindössze csak a láncvilla más, és a láncvilla cseréjével akár az egyik modellből építhetünk másikat, bár elég furcsán nézett ránk a hagyományos bringák felelőse, amikor erre rákérdeztünk a Cube-nál. A Zero 99 láncvillája 437 mm, míg a One 11-é 444 mm, így a Zero 99 2,25-ös, a One 11 pedig 2,4-es gumikkal kompatibilis, ami a lejtőzési élmény szempontjából nem utolsó dolog. A nagyobb villa laposabb fejcsőszöget eredményez a One 11-nél, de ezen még tudunk változtatni, mert az Acros kormánycsapágyának köszönhetően 0,6 fokot tudunk csökkenti a One 11 modellek fejcsőszögén. Összefoglalva a Zero 99 fejcsőszöge fixen 68 fok, míg a One 11-é 66,3 fok, ami még csökkenthető. A One 11 menetélményét még a dropper nyeregcső is javítja, amivel már tényleg egy igazi könnyű, lejtőkön is kellően stabil rövidutas trail fully (mondjuk én élménybringának nevezném).

 

Az új modellek megjelenése sem utolsó, gyönyörű festést kaptak mind a Zero 99, mind a One 11 modellek, a személyes kedvencem a Zero 99 Race változata, ami különleges bordó színben csillog, sajnos nehezen volt fotózható, de remélhetőleg látszik a képeken a színváltós dizájn. Felszereltségben a Shimano és a Sram kedvelői is megtalálják a számításukat, persze kérdés, hogy a nagy váltórendszer gyártók tudnak-e majd szállítani a Cube-nak. Érdekesség még, hogy a csúcsmodelleket ultra könnyű Schwalbe Aerothan belsőkkel szerelik, amik biztosan jól fognak tartalék belsőként szolgálni miután átalakítottuk tubeless-szé a kerekeket.

A Cube főként a nagyobb rugóutas fullykról lett híres, a Stereo vonalat sokan kedvelik és most sem maradt el a fejlesztés ezen a fronton. Új a 170-es modell, ami progresszívebb rugózást kapott, kapható levegős és rugós rugóstaggal is és akárcsak a fent említett One 11-nél állítható a kormánycsapággyal a fejcsőszöge.

Stereo-ból jövőre is lesz 120-as, 140-es, 150-es, 170-es modell, ráadásul mindegyik többféle felszereltséggel, ezenfelül lesznek alu és karbon vázas modellek is, ami egy érdekes kérdést vet fel. Van ennyiféle változatra szükség? Én azt mondanám, hogy nem, de a Cube szerint úgy látszik, hogy igen, gyakorlatilag nincs olyan hosszabb utas össztelós igény, amit ők nem tudnak teljesíteni.

A cyclo-cross bringák terén is megjelenik egy új modell, találóan Cross Race C:68X névvel, amit profi versenyzők alatt is hamarosan látni fogunk. Részleteket nem árultak el a szponzorált versenyzőkről, sem a csapatról, de legkésőbb az első világkupákon biztos fény derül mindenre. Mindent integráltak az új cross csúcsmodellen, integrált nyeregcső, integrált kormány, integrált bovdenezés, teljesen letisztult kinézetet kapott, bár a szerelőket én megkérdezném, hogy ők is ennyire örülnek annak, hogy minden integrálva van a kerékpárokon. A kerék még egy érdekesség, amibe szándékosan belekérdeztem, ugyanis egy 38 mm magas, peremes karbon felnis országúti kereket tettek a csúcsmodellbe, amivel biztosan nem fognak menni a profik, hiszen ők szingót fognak használni. A felelős menedzser elmondta, hogy a szingó felragasztás kényes kérdés a gyártásban, ezért inkább maradnak a peremes kerekeknél a széria kerékpároknál.

A gravel bringákról is érdemes pár szót ejteni. Tavaly már megújult a Nuroad széria, jövőre viszont még pár modellel kiegészül ez az eleve népes család. Lesz például kedvező áru, sárvédős, csomagtartós, Claris-szal szerelt modell, ami igazi cube-os remekül fotózható fekete festést kapott 🙂 , a csúcsmodell pedig megkapja az új Sram Force XPLR eTap AXS szettet, amiből ott még nem tudtak mutatni nekünk. Gyakorlatilag gravel bringából sem lesz olyan összeállítás a szetteket illetően, amit nem lehet a Cube-nál megvenni.

Még nincs vége, lesz még jó pár újdonság a Cube 2022-es kínálatában, de meg kell várnunk a képek megmutatásával az embargók lejártát (már csak egy hét 😉 ).

The post Cube 2022-es újdonságok 1. rész: Megújult fullyk, új top cyclo-cross versenygép! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

MTB világbajnokság Val di Sole 2021: Schurter visszavág, Vas Kata Blanka 5. U23-ban.

$
0
0

Augusztus utolsó hétvégéjén az olaszországi Val di Sole adott otthont a 2021-es MTB világbajnokságnak. A felnőttek mezőnyében a nőknél, Evie Richards személyében, új bajnokot avattak, míg a férfiaknál Nino Schurter 9. alkalommal szerezte meg a szivárványszínű trikót.

Val di Sole jól ismert helyszín az XCO versenynaptárban, a Trentino tartományban található völgy télen a síelők, míg nyáron a hegyikerékpárosok közkedvelt úti céljának számít.

A mountain bike versenyek szerdán a csapatváltóval kezdődtek, amit Franciaország nyert. Csütörtökön a junior XCO versenyek mellett rendezték a Short Track futamokat is. A férfiaknál Ondrej Cink (Csehország) diktálta sokáig a tempót, majd Maximilian Brandl (Németország) próbálkozott elszakadni a mezőnytől, az utolsó körre közel 10 másodperc előnnyel fordult. A kör végére Christopher Blevins (USA) és Henrique Avancini (Brazília) is beérte, végül az amerikai nyerte a sprintet Avancini előtt, Brandl a bronzérmet érő harmadik helyet szerezte meg.

Férfi Short Track dobogó : 2. Avancini, 1. Blevins, 3. Brandl – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A nőknél az újdonsült olimpiai bajnok Jolanda Neff (Svájc) kezdett a leggyorsabban, de hamar összeért a mezőny. A végső sprinten Sina Frei (Svájc) és Evie Richards (Egyesült Királyság) között dőlt el a győzelem, egy minimális előnnyel a svájci versenyző nyakába került az aranyérem. A harmadik helyen Pauline Ferrand-Prevot ért célba.

Női Short Track dobogó: 2. Richards, 1. Frei, 3. Ferrand-Prevot – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Vas Kata Blanka pénteken az E-MTB kategóriában is indult, ahol 9. lett, de fő versenyére szombaton került sor. Az U23-as nőknél nem indult Loana Lecomte (Franciaország), aki a felnőtt mezőnyt is többször leiskolázta idén, de így is nagyon erős mezőny gyűlt össze. A versenyt végül az osztrákok dominálták, Mona Mitterwallner (Ausztria) nyert honfitársa, a világkupákon szintén felnőtt kategóriában versenyző Laura Stigger (Ausztria) előtt. Harmadik Caroline Bohé (Dánia) lett, Blanka 5. helyen ért célba. A család sportban gazdag hetet tudhat maga mögött, hiszen édesapja Vas Péter kerékpárral ment Olaszországba a versenyre. 

Az U23-as férfiaknál dél-amerikai bajnokot avattak, Martin Vidaurre Kossmann (Chile) zárt az élen, Juri Zanotti (Olaszország) és Joel Roth (Svájc) előtt.

A felnőtt férfiak XCO versenyében Thomas Pidcock (Egyesült Királyság) nem állt rajthoz, így talán a legnagyobb esélyesként Matthias Flückiger (Svájc) várhatta a futamot. A svájci nem is vallott szégyent, viszont volt egy honfitársa Nino Schurter (Svájc) személyében, aki egész nap tartani tudta vele a tempót. Ők ketten már a második körben elszakadtak, az egész futamot együtt tették meg, a verseny vége felé többször megpróbálták betámadni egymást, de nem igazán volt különbség köztük. Az utolsó lejtőre Flückiger fordulhatott az élről, Schurter már a sziklakertnél egy rizikós levágással megpróbált elé kerülni, de úgy tűnt marad a sorrend.

Nino Schurter 9. világbajnoki győzelmét aratta – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Egészen a célterület felé vezető hídig tartotta Matthias az első helyet, ahol a hidat követő bal kanyarra szélesen fordult rá, hogy megtartsa a lendületét a sprintre, de Nino minden tapasztalatát kihasználva beszúrt mellé belső íven és megelőzte, majd a sprintet az vezető pozícióból megnyerte, megszerezve 9. világbajnoki címét. Flückiger ismét második helyet szerzett egy világversenyen, míg harmadik Victor Koretzky (Franciaország) lett. Ondrej Cink (Csehország) ezúttal is balszerencsés volt, a dobogóra is reális esélye volt, mikor az utolsó előtti körben tönkrement a váltója, amivel a pályán és a szervizterületen is perceket bukott el. Palumby Zsombor (Magyarország) a 71. helyet szerezte meg.

Férfi dobogó: 2. M. Flückiger, 1. Schurter, 3. Koretzky – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A nőknél az Európa-bajnok Ferrand-Prevot kezdett a legjobban, előnye volt, hogy megközelítette a fél percet. A második körre felért a brit Evie Richards, aki hamarosan le is szakította francia ellenfelét. Richards innentől kezdve egyedül rótta köreit az élen, hiba nélküli versenyzéssel, biztonságos előnnyel szerezte meg első felnőtt sikerét világbajnokságon. A mögötte jövő üldözőboly a verseny előrehaladtával szétszakadt, Anne Terpstra (Hollandia) ért be másodikként, míg a bronzérem két svájci között dőlt el sprintben. Ezúttal Sina Frei örülhetett, aki minimális különbséggel verte Jolanda Neff-et.

Evie Richards – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Említést érdemel még Maja Wloszczowska (Lengyelország) aki egy hosszú és szép karrier végére tett pontot kiváló 5. helyével. Ha az utolsó körben nem esik, talán még a dobogóért is sprintelhetett volna. Benkó Barbara (Magyarország) nagyot bukott 1,5 körrel a verseny vége előtt, így 35. lett.

Női dobogó: 2. Terpstra, 1. Richards, 3.Frei – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Eredmények

 

Junior nők

1. Line Burquier (Franciaország)
2. Olivia Onesti (Franciaország)
3. Sara Cortinovis (Olaszország)

46. Bokros Csenge Anna (Magyarország)

Junior férfiak

1. Adrien Boichis (Franciaország)
2. Camilo Andres Gomez Gomez (Kolumbia)
3. Nils Aebersold (Svájc)

U23 nők

1. Mona Mitterwallner (Ausztria)
2. Laura Stigger (Ausztria)
3. Caroline Bohé (Dánia)

5. Vas Kata Blanka (Magyarország)
19. Buzsáki Virág (Magyarország)
36. Schmidel Regina (Magyarország)

U23 férfiak

1. Martin Vidaurre Kossmann (Chile)
2. Juri Zanotti (Olaszország)
3. Joel Roth (Svájc)

93. Sylvester Balázs (Magyarország)

Felnőtt nők

1. Evie Richards (Egyesült Királyság)
2. Anne Terpstra (Hollandia)
3. Sina Frei (Svájc)

35. Benkó Barbara (Magyarország)

Felnőtt férfiak

1. Nino Schurter (Svájc)
2. Mathias Flückiger (Svájc)
3. Victor Koretzky (Franciaország)

71. Palumby Zsombor (Magyarország)

Short Track nők

1. Sina Frei (Svájc)
2. Evie Richards (Egyesült Királyság)
3. Pauline Ferrand-Prevot (Franciaország)

Short Track férfiak

1. Christopher Blevins (USA)
2. Henrique Avancini (Brazília)
3. Maximilian Brandl (Németország)

Váltóverseny

1. Franciaország
2. USA
3. Németország

 

Képek:
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

The post MTB világbajnokság Val di Sole 2021: Schurter visszavág, Vas Kata Blanka 5. U23-ban. first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

XCO világkupa Lenzerheide 2021: izgalmas versenyek magaslaton, magyar eredményekkel!

$
0
0

A múlt heti világbajnokságot követően Evie Richards (Trek Factory Racing) ott folytatta, ahol abbahagyta, a férfiaknál Nino Schurter (Scott SRAM) és Mathias Flückiger (Thömus RN) párbajába egy harmadik fél is beleszólt. 

Szeptember első hétvégéjén utolsó előtti állomásához érkezett az idei világkupa-sorozat. A közel 1500 méterrel tengerszint fölött fekvő Lenzerheide adott otthont a futamoknak.

Jenny Rissveds nyerte az női XCC versenyt – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A pénteki XCC versenyen már ismét indult Jenny Rissveds (Team 31) és Loana Lecomte (Massi) is, a világbajnokság hetében mindketten betegséggel küzdöttek. A svéd versenyző végig a mezőny elején helyezkedett, majd az utolsó körben Jolanda Neff (Trek Factory Racing) és Evie Richards társaságában elszakadt a mezőnytől. Előbbi egy rossz rajtot követően zárkózott fel, ami minden bizonnyal sokat kivett belőle. A célhoz közeledve Rissveds leszakította az újdonsült XCO világbajnokot is, így megnyerte a futamot Richards és Neff előtt. Benkó Barbara (Maloja Pushbikers) 28. lett.

A férfiak XCC futamán Anton Cooper (Trek Factory Racing) lőtt ki leggyorsabban, majd szokásához híven a brazil Henrique Avancini (Cannondale Factory Racing) vette át a kezdeményezést. Az ötödik körig együtt vonatoztak a versenyzők, amikor Mathias Flückiger támadott, majd miután felértek rá az utolsó előtti körben szintén begyújtotta a rakétákat.

Flückiger és Avancini a pénteki XCC futamon – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Ezt a kísérletet már csak Avancini tudta követni, aki az utolsó körben még fokozta a tempót, így megnyerte a futamot. Flückiger másodikként ért célba, míg a harmadik helyet az egyre jobb formát mutató Victor Koretzky (KMC-Orbea) szerezte meg.

A vasárnapi XCO futamok pályája egy pillanatnyi pihenésre sem adott lehetőséget a versenyzőknek, a körönként 4,1 km hosszú és 188 méter szintemelkedést tartalmazó nyomvonal meredek emelkedők mellett pár kifejezetten technikás szakaszt is magában foglalt.

Lenzerheide XCO pálya 2021

A nőknél Pauline Ferrand-Prevot (Absolute Absalon) már szombaton bejelentette, hogy fizikai és mentális kimerültség miatt idén nem versenyez többet, így eggyel csökkent a dobogóra is esélyes versenyzők száma. Evie Richards első futama világbajnoki mezben nem is sikerülhetett volna jobban, ugyanis taktikus versenyzéssel megszerezte a győzelmet.

Evie Richards világbajnokként nyert – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Az angol versenyző Rebecca McConnell (Primaflor Mondraker), Jenny Rissveds, Loana Lecomte és Sina Frei (Specialized) társaságában tette meg az első köröket, majd két körrel a vége előtt támadott és előnyét sikerült megtartani a célig. McConnell végig lőtávolban maradt, de nem sikerült utolérnie Richards-t, így másodikként zárt.

Sina Frei az utolsó kör legvégén kapott defektet – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A harmadik helyet végül Rissveds szerezte meg, az addig biztos bronzérmesnek tűnő Sina Frei a verseny legvégén kapott defektet, így meg kellett elégednie az 5. pozícióval. Loana Lecomte nem élete formáját mutatta, verseny közben is többször hibázott, majd utána komoly fájdalmak gyötörték, de 4. helyével bebiztosította a világkupa-összetett győzelmet.

Női XCO dobogó: 4. Lecomte, 2. McConnell, 1. Richards, 3. Rissveds, 5. Frei – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Utolsó komolyabb nemzetközi versenyén indult Lecomte egyik példaképe, a korábbi olimpiai- és világbajnok Julie Bresset (Massi). A francia versenyző a 2010-es évek elején volt karrierje csúcsán, több világkupa győzelem is fűződik a nevéhez.

A férfiaknál Nino Schurter és Mathias Flückiger párbajának legújabb fejezetét várhattuk, de ezúttal egy harmadik fél is beleszólt a svájciak meccsébe hazai pályán. A verseny elején ismét Avancini irányított, Flückiger elkövetett a rajtnál egy hibát, így a 15. hely környékéről kezdte meg a felzárkózást, ami hamar sikerült is.

Victor Koretzky – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A verseny második felét már Koretzky, Schurter és az “örök második” svájci irányították, a francia bringás támadását követően csak hárman maradtak az élen. Flückiger többször is támadott, volt egy pillanat amikor úgy tűnt sikerül elszakadnia, de Schurter és francia vetélytársa mindig felért.

Férfi XCO dobogó: 4. Hatherly, 2. Schurter, 1. Koretzky, 3. Flückiger, 5. Carod – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Az utolsó körben aztán Koretzky hagyta faképnél a két svájcit. Schurter, akárcsak múlt héten, egy merész előzéssel megelőzte honfitársát, így ő lett a második.

Magyar eredmények

Nők Short Track

  • Benkó Barbara 28.

Nők XCO U23

  • Buzsáki Virág 13.
  • Schmidel Regina 29.


Férfiak XCO U23

  • Sylvester Balázs 82.

Nők XCO

  • Benkó Barbara DNF.

Képek:
redbull.tv
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

The post XCO világkupa Lenzerheide 2021: izgalmas versenyek magaslaton, magyar eredményekkel! first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.


Parti András és Kiss Kata Emma nyerte a IV. Kanizsa Kupát

$
0
0

Vasárnap a nagykanizsai mountain-bike park adott otthont az országos magyar kupa sorozat harmadik állomásának, amelynek főtámogatója az idei évben is a Szerencsejáték Zrt. volt. Az ezúttal két napos rendezvényre számos utánpótlás és felnőtt versenyző, valamint szurkoló látogatott ki a gyönyörű késő nyári napos időben.

A korábbi évekkel ellentétben a szervezők ezúttal változtattak kissé a rajt/cél területen, ami mind nézői, mind funkcionális szempontból elsöprő sikert aratott. Az idei évben két naposra tervezett rendezvényen közel 150 versenyző állt rajthoz és sokan kilátogattak a nagykanizsai Csónakázó-tó fantasztikusan szép parkos környezete mellett kialakított versenyközpontba. A szombati napon a fiatalabb korosztályoknak szerveztek ügyességi versenyeket, míg vasárnap az MKSZ által Magyar Kupa fordulónak minősített XCO versenyre került sor minden korosztályban.

A felnőtt nők versenyét Kiss Kata Emma (Acélvakond Cycling Team) nyerte egyedüli indulóként, míg a férfi Elit futam első helye, ahogy az várható volt, a nemrég Tokiót megjárt, négyszeres olimpikon Parti András (UTE) és a tavalyi győztes Palumby Zsombor (SVS Pro Team) között dőlt el. Mindketten kiválóan kapták el a rajtot és a verseny majdnem végéig fej-fej mellett haladtak. Az utolsó előtti körön azonban Parti András támadását nem tudta átvenni Zsombor, így Parti több mint fél perces előnnyel ért célba.

A dobogó harmadik fokára a tavalyi évhez hasonlóan a Cube-Csömör versenyzője, Szatmáry András állhatott fel. Az U19-esek futamát ismét hazai versenyző nyerte, Horváth Áron Mihály személyében (Limitless Team-XCO Nagykanizsa). A Master 2-es kategóriát a nemrégiben Master Európa Bajnoki címet szerző Búr Zsolt (Vialand Racing Team) nyerte.

A következő magyar kupafutamra Komlóson kerül sor szeptember 12-én, ami egyben UCI C3-as nemzetközi besorolású is lesz.

The post Parti András és Kiss Kata Emma nyerte a IV. Kanizsa Kupát first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Megszűnik a Balaton MTB Maraton

$
0
0

A Balaton Mountainbike Maraton facebook oldalán jelentették be az esemény szervezői, hogy a jövőben nem rendezik meg a versenyt, hanem túraként folytatja életét a népszerű mtb maraton.

Szomorú hírről kell beszámolnunk, ma reggel jelent meg egy nyilatkozat a Balaton Mountainbike Maraton facebook oldalán, amiben a verseny szervezői, Harangvölgyi András és Havasi Tímea bejelentették, hogy 6 év után jövőre már nem fogják megrendezni a mtb versenyt, hanem a Négy Évszak Bringa Túra Sorozat részeként túraként fog továbbélni. A döntés oka, hogy a Balaton-felvidék egyre nagyobb része került magánkézbe, ami nagyban megnehezíti a megfelelő pálya kialakítását és biztosítását, gyakorlatilag a színvonalas verseny megrendezését.

Idén ez már a második bejelentés, ahol egy versenyszervező arról nyilatkozik, hogy a következő évben nem fogja megrendezni a népszerű mtb maraton versenyét, pár héttel ezelőtt a Mátra Maraton szervezője jelentette be, hogy az idei lesz az utolsó verseny számukra.

A Balaton Mountainbike Maraton szervezőinek nyilatkozatát alább olvashatjátok:

“Hat év után nehéz döntési helyzetbe kerültünk. Minden reális tényt értékelve úgy határoztunk, hogy a Balaton MTB Maraton túraként fog tovább élni, mint a Négy Évszak Bringa Túra Sorozat tavaszi állomása. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Balaton MTB Maraton nem lesz a Top Maraton Sorozat része.

Az elmúlt hat évben rendkívül nagy változáson ment át a Balaton-felvidék erdeinek tulajdonviszonyai. Nagyon beszűkült az az erdei terület, amely alkalmas megfelelő színvonalú mountainbike versenypálya kialakítására. Olyan magán erdők, magán területek alakultak ki, melyek szakmailag ellehetetlenítették a versenyzők által jogosan elvárt pálya nyomvonal kialakítást és a pálya biztosítást.
Az utóbbi két évben a pandémia miatt kialakult rendkívüli helyzetben is megrendeztük a versenyt, színvonalas versenyközponttal és kulturált szolgáltatásokkal. De a versenypálya kérdést rajtunk kívül álló okok miatt már nem tudjuk megoldani és azon a színvonalon garantálni, mint ahogy mi szervezők és a versenyzők is jogosan elvárják.
Őszintén reméljük, hogy a korábban általunk létrehívott Top Maraton Sorozat tovább működik, szolgálva ezzel a hazai mountainbike sport érdekeit.
2022-ben a Balaton Mountainbike Túrával folytatjuk a hat éve megkezdett utat! Új és izgalmas rendezési koncepcióval.
Sok sikert kívánunk a Top Maraton Sorozat folytatásához kiváló Kollégáinknak, Barátainknak az egész mountainbike sport érdekében.
Sporttársi üdvözlettel:
Harangvölgyi András és Havasi Tímea
Szervezők”

The post Megszűnik a Balaton MTB Maraton first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

A kényszerszünet után is sikeres az Alpentour Trophy

$
0
0

Több mint 300-an vágtak neki szeptember 16. és 19. között az Alpentour Trophy-nak Schladmingban, hogy meghódítsák a környező hegyeket. Ausztria legnagyobb nyílt többnapos mountain bike versenye nem csak kemény kihívás elé állítja a profi és amatőr versenyzőket, de a téli sportokról ismert régió legszebb hegyikerékpáros útvonalait is megmutatja. Az elit kategóriákban végül a német Markus Kaufmann és az osztrák Angelika Tazreiter diadalmaskodott.

Nagyon-nagyon pozitív következtetéseket vonhatunk le a visszatérés után, öröm volt újra fogadni a rengeteg megszállott sportolót Schladmingban. Egy nagy család vagyunk, akik másfél évig nem találkozhattak – nyilatkozta a versenyt szervező Gerhard Schönbacher, aki stábjával újra Ausztria mountain bike központjává változtatta a régiót.

Az évről-évre júniusban rendezett Trophy-t most szeptemberre tették át a pandémiás helyzet miatt. Az időjárás velünk volt, a bringások versenyzéshez ideális hőmérsékletben tekerhettek fel a Planai-ra és a szomszédos kétezres csúcsok magasságába, az amatőrök a csodás panorámában is gyönyörködhettek kicsit – mondta Schönbacher.

Az Alpentour Trophy abban különbözik a legtöbb többnapostól, hogy a rajt és célterület minden szakaszon ugyanott van. Logisztikai szempontból ez nagy előny a szervezőknek és a résztvevőknek is. Különösen fontos volt ez most a covid-szabályozások miatt, hiszen a hat nap alatt, amíg itt voltak, nem kellett hotelről-hotelre járni és mindig új szobában aludni. Mindenki a versenyre koncentrálhatott, nem kellett közben még az utazást is megoldani – mondta a főszervező.

 

Maga a versenyprogram változatlan maradt, a Dachstein-Türlwandhütte és a Giglachseen kemény emelkedőivel kezdődött, ahol a késői dátumnak köszönhetően nyoma sem volt már hónak, a résztvevőket napsütés, tökéletes körülmények fogadták a több mint 200 kilométer és közel 9000 méter szintkülönbség teljesítéséhez.

Egyszerűen pompásan érezzük itt magunkat. Minden jól szervezett és mindig újra jövünk – mondta a háromszoros mountain bike maraton világbajnok Alban Lakata, aki idén második lett az összetett versenyben. A női győztes Angelika Tazreiter is egyetértett: Álomverseny volt, igazán kemény és nehéz volt, de az időjárás és a hegyek látványa csodás emlékké tette.

2022-ben hasonló folytatás következik: Reméljük, hogy jövőre ismét júniusban rendezhetjük meg a versenyt és az Alpentour Trophy idején a Schladming Dachstein régió újra Ausztria hegyikerékpáros paradicsoma lehet – tette hozzá Schönbacher.

Eredmények: https://my.raceresult.com/127873/

The post A kényszerszünet után is sikeres az Alpentour Trophy first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Tovább terjeszkedik a Porsche a kerékpáriparban

$
0
0

A Volkswagen érdekeltségébe tartozó német autógyártó, a Porsche megvásárolja a Greyp e-bike gyártó cég többségi részesedését. A Porsche ezzel az autóipar mellett a kerékpáriparban is növeli kitettségét.

Nem ördögtől való gondolat a mai világban, hogy egy-egy nagyobb vállalkozás zöld iparágba fektet. Az amerikai tőzsdén jegyzett nagy technológiai vállalatok felől is sokat hallhatunk az elmúlt időszakban; ezek többségében az elektromos autó gyártásba vágták a fejszéjüket. Néhány autó- és motorgyártó pedig amellett, hogy zöldíti portfólióját, bővíti is azt:  a Jeep, a Hummer és a Harley-Davidson is piacra dobott már elektromos bicikliket. Most a Porsche jelentette be, hogy növeli elektromos járműveinek gyártását, azonban nem (csak) négykeréken, hanem kétkeréken (is). A stuttgarti vállalat ugyanis felvásárolja a horvát Greyp gyártócéget, amelyben 2018 óta 10%-os részesedéssel rendelkezik.

Mate Rimac odavan a járművekért, amelyek az életét jelentik – 10 év alatt milliárdos vállalkozást épített. Fotó: Rimac Automobili

Néhány szót ejtsünk a Greyp-ről is. A horvát vállalatot 2008-ban Mate Rimac alapította, akit a horvát Elon Musk-ként is emlegetnek, utalva vagyonára és egy másik cégére, amelyet a Tesla mintájára hozott létre hat évvel az amerikai nagytestvér megalakulását követően. A start-up-ból rövid idő alatt egy globális világvállalat fejlődött ki. Rimac e-autó gyártó cége a Rimac Automobili nevet viseli, és idén nyáron azzal került be a hírekbe, hogy a Volkswagen csoporttól megszerezte a Bugatti márka 55%-os tulajdonjogát. Ezt megfejelte a horvát milliárdos azzal, hogy kevesebb, mint egy hónapja bejelentette: a Bugatti egyesül az általa létrehozott céggel, így a továbbiakban Bugatti-Rimac néven folytatódik kettejük története. (Ezenbelül továbbra is megmarad a két brand, így külön gyártják majd a Bugatti, külön a Rimac autókat, a Bugatti-Rimac mindössze egy ernyőszervezet lesz, illetve már az is.) Ebben a cégben a maradék 45%-ot egyébként a Porsche birtokolja – csakúgy, mint a Rimac-csoportban, ahol az autógyártó részesedése 22%-os. Így került kapcsolatba egymással Mate Rimac és a Porsche.

A Rimac-csoport tulajdonosi szerkezete, amelyben a német autógyártó is komoly érdekeltséggel rendelkezik.

De kanyarodjunk vissza a történethez. A Porsche azt ígérete, hogy 2030-ra karbonsemlegessé válik, összhangban az Uniós és német klímacélokkal. Ennek fényében jelentette be új, hibrid, vagy tisztán elektromos meghajtással működő modelljeit (Cayenne, Panamera), és vált a Greyp többségi tulajdonosává is. A Porsche-nak eddig két saját modellje volt a kerékpáriparban. Idén márciusban jelentették be, hogy megkezdik Sport és Cross név alatt futó termékeik gyártását. Előbbi ára 10 000, utóbbi ára 8500 dollár körül mozog, vázanyaguk karbon, a motort pedig a Shimano szolgáltatja, tömegük 21 kg. (Tehát annyit nyomnak, mint egy új Mol Bubi.)

A Porsche Sport modellje. Az autógyártás mellett a kerékpáriparban is tovább terjeszkedik a vállalat. Fotó: Porsche

A Porsche Cross modellje. Több autógyártó már fejlesztett kerékpárokat, most a Porsche új fokozatba kapcsol. Fotó: Porsche

Amit tudni érdemes a Greyp bringáiról: a vállalkozás alapvetően MTB és trekking területre gyárt bringákat (de 2023-tól kezdődően a városi kerékpározásba is beszállnának), amelyek technológiai szempontból egyértelműen a csúcskategóriába tartoznak. Az árak ehhez képest nem térnek el a megszokottól, forintra átszámítva milliós költséget jelent, ha valaki vásárolni szeretne egy ilyen márkájú bringát. (4000 eurótól 10 000 euróig minden árkategória megtalálható.) A Greyp a világ 40 országában van jelen, az Egyesült Államoktól kezdve Európán át egészen Dél-Afrikáig is eljutott. A horvát gyártó teljesítményét már többször is elismerték: 2019-ben eMTB kategóriában elnyerte az Eurobike aranyérmét, 2020-ban pedig egy rangos innovációs díjat is bezsebelt a G6 termékcsalád. A vállalat honlapján egyébként lehet böngészni a különböző modelleket. Érdemes megjegyezni, Rimac cége volt az, amely már 2019-ben egy 700 wattórás teljesítményű aksival felszerelt e-biciklit is kifejlesztett, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a vállalat élen jár az innovációban. Valószínűleg ezért is akadt meg rajta a Porsche felsővezetésének a szeme, és ha a vállalatnak az új tulajdonosi körrel is sikerül megvalósítania céljait, akkor bizony még sokáig domináns szereplője maradhat a piacnak a Greyp, a Porsche pedig nagyot lép környezetvédelmi vállalásai felé.

Dinamikusan növekedhet az elektromos kerékpárok eladása Európában.

A globális e-bike trendől szólva pedig emeljük ki, hogy a koronavírus járvány alatti első évben hatalmasat ugrott az értékesítés volumene: amíg a hagyományos kerékpárokat tekintve 2020-ban 65%-al több kerékpárt adtak el, mint 2019-ben, addig az elektromos bringák tekintetében 145%-os volt a növekedés év/év alapon. Ezek az adatok az Egyesült Államokra vonatkoznak, de ne legyen kétségünk afelől, hogy -amennyiben a kínálati oldal lejjebb hajtja az árakat – a világ más, kevésbé tehetős régióiban is el fog terjedni a kerékpározás ezen formája. Egyes számítások alapján 2019-ben eladott e-kerékpárok darabszáma 3,9 millió volt, míg ez a szám 2024-re 10, 2030-ra  akár 17 millióra is felszökhet. Európai viszonylatban 47%-os lehet a növekedés 2030-ra 2019-hez képest az Európai Kerékpáros Szövetség adatai alapján. Így kijelenthető, hogy az e-kerékpározás világában bőven van lehetőség és tér a fejlődésre, a kérdés, hogy a Porsche ki tudja-e aknázni ezeket.

 

The post Tovább terjeszkedik a Porsche a kerékpáriparban first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Scott Spark RC Team Issue AXS kerékpárteszt: az új(ra) világbajnok XC-fully kisöccse

$
0
0

Az elmúlt öt évben már úgy tekintettünk a Scott Spark-ra, hogy a tökéletest nehéz tovább fejleszteni. A másik oldalon az a gyártó, akié a világ legsikeresebb XC fully-ja olimpiai és világbajnoki aranyak sorával, nem engedheti meg magának, hogy ne jöjjön ki még jobb modellel… A bejelentés után mindannyian tűkön ültünk már, mikor próbálhatjuk ki a Scott új XC bringáját.

Nyilván először a profi versenyzők és támogatott riderek kapták kézhez és az első covid-hullámok miatt a svájciak nem siettek, hogy elérhetővé tegyék a dealereknek. Még hangosabbra sikerült így a belépő, hiszen Nino Schurter idén Val di Sole-ban  világbajnokságot nyert az új Spark RC-vel. Amikor a fiatalabb generáció dominálta szezon után már többen temetni kezdték a szakág aktív legendáját, a svájci újra felért a csúcsra, nagy csatában megszerezve a vb-aranyat. Ennél jobb reklám nem is kell egy friss modellnek.

A közelmúlt:

Az elmúlt években a Spark minimális ráncfelvarrásokon esett csak át, adaptálták újabb alkatrészekhez és megjelent nagyobb rugóutas modell is. Tucatnyi Spark (120 mm) és Spark RC (100 mm) szerepelt a palettán. Amióta azonban a fordított rugóstag bekötést és a forgáspont nélküli támvilla-elemeket alkalmazza a Scott a felfüggesztésben, a rendszer működését érintő változtatás nem történt. Ehhez képest az új Sparkon már messziről szembetűnő az újítás. A cél nyilvánvaló, ahogy az XC pályák is egyre nehezebbek, egy „trailesebb” versenygéppel szerettek volna előrukkolni a svájciak, ugyanakkor meg kellett tartani egy cross-country bringa keménységét, feszességét, alacsony tömegét, amivel továbbra is jól támadhatók az emelkedők profi versenyzői szinten is.

A svájci Bold bringái trail-enduro vonalon már bizonyítottak, nekem még Fiss síközpontjánál rendezett Eurobike Demo Day-en volt szerencsém kipróbálni egy „csúszásra”, de a gyors próbával kapcsolatban a „hű de jó”-n túl nem sokra emlékszem. Inkább az maradt meg, hogy a helyszínen többen már akkor az egekig magasztalták a vázba integrált felfüggesztést, és nem a kinézete, hanem a laterális merevsége miatt. A Scottnál is az integráció mellett döntöttek és megvásárolták a pár év előnyben lévő kis céget, ezzel együtt a tudást és a szabadalmakat is. Érdekesség, hogy először nem a trail/enduro bringákon láthatjuk az integrált rugóstagot, hanem a cross-country zászlóshajón.

Az új rendszer:

Teljesen új karakterű kerékpárt sikerült letenni az asztalra, ami nem meglepő, hiszen az egyforgáspontos elven kívül teljesen más a felfüggesztés a 2022-es Sparkon. Az integrált rugóstag elhelyezés lehetővé teszi nagyobb átmérőjű csapágyak használatát a forgáspontoknál, melyek szélesebbek is, az egész rendszer stabilabb, merevebb konstrukciót eredményez. (A csapágyak még plusz tömítést is kaptak az élettartam növelése érdekében.) Merevség szempontjából az egyetlen kompromisszumos megoldás, hogy az alsócsőből hiányzik egy darab, hiszen kellett egy kis ablak a tag szereléséhez. A menettapasztalok szerint azonban a szélesebb csapágyazás többet nyom a latban, a laterális merevség semmi máshoz nem hasonlítható. Ha elvégezzük az „állópróbát” (azaz megfogjuk a bringát a stucni tetejénél és a felsőcső-ülőcső találkozásnál, majd nagy erővel odalépünk a középrésznél), jól érezhetően kevésbé csavarodik, mint más XC össztelósok.

A Scott mérnökei szerint az új rendszer alkalmazásával grammokat is lehet faragni, hiszen a vázban közvetlenül kialakított forgáspontoknak köszönhetően kevesebb az alkatrész is. Nehéz az összehasonlítás, hiszen, ha a Nino Schurter által is használt új vázat és a régebbi csúcs XC gépet nézzük, pár grammal többet nyom a mérlegen a 2022-es modell. Vegyük viszont figyelembe, hogy az RC-nél elöl-hátul 100-ról 120 mm-re nőtt a rugóút. Ebben a kategóriában ismét világelső a Spark tömegadata: taggal együtt 1870 gramm a legkönnyebb vázszett. Ráadásul piacra került rögtön egy még játékosabb Spark, 130 mm rugóúttal. Elnevezését tekintve az elöl-hátul 120 mm-t mozgó XC gép (amilyen a tesztelt kerékpár is) most a Spark RC, és a trailesebb, 130 mm-t mozgó bringa a „sima” Spark. Természetesen utóbbi is kategóriaelső a tömegadatok szempontjából.

A Spark RC geometriája teljesen megújult, menet közben már az első métereken érezni a változást a kormányzáson. Ez elsősorban a 67,2 fokos fejcsőszögnek köszönhető, ami egyébként variálható, ráadásul elég egyszerű művelettel. Le kell szerelni a stucnit, és (a kábelek újra húzása nélkül) meg kell fordítani 180 fokban a kormánycsapágy csészét felül és alul is. Így már 0,6 fokkal meredekebb (vagy laposabb) szögben áll majd a villa. Ez a 0,6 fok már úgy változtatja a bringa karakterét, hogy nagyon jól jön azoknak, akik mászásokhoz szeretnék finomhangolni a Spark RC-t. A felsőcső a gyári rövid stucnival viszonylag rövid lett, az L-es méretnél 614 mm. A Scott mountain bike-oknál én általában az M és L határán vagyok itt most egyértelműen az L a megfelelő. 180 cm magasságtól már másnak is az L-est ajánlanám, főleg, ha XC használatra szánja.

Az integráció nem állt meg a rugóstagnál, hiszen a Syncross Fraser kormány-stucni kombót is úgy alakították ki, hogy a fékkábelek a stucniba csatlakoznak, majd a távtartókon és a kormánycsapágy csészéken keresztül a vázba. Így nincs a homlokcső mögött furat a vázon, és a fékkábel csak közvetlenül a hátsó féknyeregnél bukkan elő. A teleszkópokat lezáró TwinLoc kábeleket is sikerült eltüntetni, ráadásul a rugóstag elhelyezéséből adódóan ennek még egyszerűbb az elvezetése, mint a korábbi modellen. A szereléssel kapcsolatban nyilván már forgalomba hozatala előtt megkezdődtek az épületes viták a fórumokon, hiszen amit nem látunk, arról elsőre rögtön azt gondoljuk, hogy nehezebb a karbantartása… Erre csak annyit reagálnék, hogy az új Spark esetében abból indulunk ki, hogy a rugóstag eleve védve van az időjárás viszontagságaitól, illetve a karcolódásokkal, bármivel szemben. A képeken is látható kis fedőlapot egy régi mobilokra emlékeztető tekerővel nyithatjuk, zárhatjuk.

A „nehézkes karbantartás”:

A kötözködő típusú emberek első gondolata rögtön az, hogy ok, jól néz ki, de biztos sokkal nehezebben hozzáférhető, szerelhető a rugóstag. Ebből a szempontból az sem mindegy, ki, milyen karbantartási, szerelési műveleteket szeretne elvégezni és hol. Nekem úgy tűnik, hogy a tervezés során gondosan ügyeltek arra, hogy a műhelyben, állványra téve a kerékpárt bármilyen műveletet hatékonyan elvégezhessünk a megfelelő szerszámmal. Nem tudom, hogy volt-e ilyen hátsó szándék, de az ad-hoc szereléseket és a menet közbeni állítgatást valóban nem támogatja ez a kialakítás. Vagyis az a szerelő (vagy tulajdonos), aki birtokában van a megfelelő tudásnak, elolvasta a tudnivalókat, megnézte a megfelelő tutorial videókat, felteszi az állványra a Sparkot és minden gond nélkül be tudja majd állítani a bringát. Aki viszont a garázs falának támasztva a gépet, fogalmatlanul közelít, na az fog anyázni, hogy ezt nem lehet normálisan bütykölni.

A könnyedén eltávolítható fedőlapnak és a kívülről látható SAG-checknek köszönhetően az alapvető beállítások (nyomás és csillapítás) ugyanolyan könnyen elvégezhetők, mint a hagyományos elrendezésnél. Ha például valaki droppert szeretne beszerelni, még könnyebb dolga is van, hiszen pontosan látja, hol jön ki a kábel és egy mozdulattal irányba állítja a nyeregcső felé is. A TwinLoc bekötése is jól hozzáférhető, ezekkel biztosan nem lesz probléma. Igazi gyöngyszem a hátsó tengelyben található kis szerszám, amivel nem csak a tengelyt tudjuk lazítani. A T25, T30 és 6-os imbusz kulcsok a kormány, kezelőszervek, nyereg, valamint a forgáspontok csavarjainak meghúzásához is jók. A leggyakoribb karbantartási művelet a kerékpár tisztítása, és ebből a szempontból az új Spark elébe megy az eseményeknek, ugyanis eleve nehezen szennyeződik a rugóstag és környéke, valamint a felfüggesztés része. Használtam sárban és semmilyen szennyeződés nem jutott be. Miután gőzborotvával nekiestem, kinyitottam a kis ablakot és csak egész minimális nedvesség került belülre, egyébként tiszta volt a tag.

A specifikáció:

A Scott Spark RC Team Issue AXS tesztbringa tulajdonképpen Schurter vb-győztes csúcsmodelljének elérhetőbb árú replikája, hasonló festéssel. Nyilván az árkülönbség tükrözi a specifikációban való eltérést is. A WorldCup verzió vázát könnyebb HMX karbonszövetből gyártják és mindenből a legdrágább alkatrész kerül bele (RS SID Ultimate villa, SRAM XX Eagle AXS váltás, Shimano XTR fékek, Syncros Silverton karbonkerekek, karbon Fraser integrált kormány és Fox dropper), ennek megfelelően ára közelíti a 10 000 eurót. A Team Issue AXS szinte féláron kínál SRAM GX Eagle AXS elektromos váltórendszert Rock Shox SID Select RL3 villát és Nude 5 RL3 rugóstagot TwinLoc karral, Shimano Deore XT fékeket és Syncros Sliverton alumínium kerekeket, dropper post nélkül. Röviden összefoglalva hasonlóan kiváló, precíz működést nyújt, de megjelenik plusz 1300 gramm. Versenyzők döntsék el, megéri-e az árkülönbözet, élménybringázáshoz biztos, hogy nincs szükség a drágább verzióra. Egyetlen pontot mutat különbséget a top verzió és a tesztelt gép, ez pedig a dropper post hiánya, a leengedhető nyereg ráférne a tesztelt gépre, még a további plusz grammok ellenére is.

Menet közben:

Folytatva a specifikációt érintő utolsó mondattól, beszerelve egy droppert nem nagyon tudok elképzelni olyan sportos mountain bike-ot, amit jobban ki tudnék használni itt Magyarországon. A felfüggesztést-rugóutat-geometriát annyira zseniálisan eltalálták, hogy az én szerény lejtőző tudásomhoz nem adna többet hozzá egy nagyobb rugóutas bringa sem. Pont annyit sikerült kibiciklizni az új Spark RC-ből lefelé, mint amennyit egy 150-160 mm-t mozgó Scottból, vagy Speciből ki tudok hozni.

A felfüggesztés merevsége lefelé is érdemben megmutatkozik, nagyon pontosan irányítható a kanyarokban, rázós terepen is. A 2,4-es tubeless gumik tovább fokozzák a tapadást, ez egy olyan gép, ami óriási – és nem hamis – biztonságérzetet ad. Nyilván felmerül a kérdés többekben, hogy ok, de akkor ez már inkább trail bringa, mint cross-country versenygép? Őszintén erre saját tapasztalat szerint nem tudok válaszolni, hiszen nem tudnék gyors köröket futni mai XC-pályákon. Az viszont biztos, hogy az általam próbált trail/all mountain bringákhoz képest (beleértve a Scott modelljeit is) fényévekkel jobb felfelé, főleg, ha játszunk a geometria állítás lehetőségével.

Az alkatrészek közül papíron kiemelkedik az elektromos SRAM GX Eagle AXS váltó, ami a coolfaktort erősíti és a wifi hívőknek nyilván vonzó. Kétségtelen előnye, hogy eggyel kevesebb vezetéket kell eldugni a vázban, de ezen kívül sokat nem tudok felsorolni. Szubjektív, de a SRAM AXS-nél nehezebben megszokható váltókarral nem találkoztam az elmúlt 30 évben, de van, aki meg nagyon szereti. Ízlés dolga. A működés mindenesetre precíz, jól dolgozik az egész hajtás, egyetlen észrevétel, hogy az 55 mm-es láncvonallal a legfelső lánckeréknél talán túlságosan keresztbe áll már a lánc. A Shimano Deore XT fékekért pirospontot adnék a Scottnak. Nem véletlenül találunk sok SRAM szettes bringájukon Shimano fékeket, ár/érték arányban ezek verhetetlenek.

A Rock Shox csillapítás elöl-hátul remekül működik együtt a TwinLoc karral, jobban, mint korábban saját Scottokon a Fox+TwinLoc kombó. Azt mondanám, hogy egy Fox tag önmagában jobban belőhető, finomabb és progresszívebb a mozgása, amikor kimozogja a teljes rugóutat és jobban szeretem, mint a Rock Shoxot. A Rock Shox+TwinLoc rendszernél azonban markánsabban elkülönül a középső „Trail” állás. Ebben az üzemmódban éppen annyit, ami a talaj egyenetlenségeinek kezeléséhez feltétlenül szükséges, de nem szívja el az energiát a tekerésből. „Open” állásban maximálisan kimozogja a 120 mm-t a rendszer, még többnek is érződik a rugóút. Ez nem csak érzés, mert tekerés közben sziklás terepen ilyenkor előfordul, hogy nem várt helyeken leér a hajtókar.

Ha zárjuk a csillapítást a TwinLoc karral, egy brutálmerev bringát kapunk, amivel nem hagyunk el Wattokat felfelé. Igazából a geometria és a plusz grammok következtében lassabb egy régi vágású XC gépnél. Érdemes azonban számolgatni: könnyű kerékszett, kicsit könnyebb, kevésbé ballonos, mondjuk 2,35-ös gumik, egyéb könnyítések, amivel leugrik még fél kiló… Amatőr szinten rögtön versenyképes bringát kapunk a cross-country pályákra, vagy a nehezebb alpesi maratonokra is. Ha pedig simán csak sportosan szeretnénk bringázni a technikásabb traileken, akár egész nap, nincs jobb választás.

Mindent egybevéve az új Sparkkal szerintem elérte a célját a Scott. Egy olyan XC mountain bike, amire kipróbálatlanul is elkezd vágyni az ember, de legalábbis birizgálja a csőrét, milyen lehet. Miután felültem rá, nekem egyértelművé vált, hogy ilyen fullyt szeretnék, ha mostanában fullyt vásárolnék. Nem pont ilyen alkatrészekkel rendelném a Spark RC-t, de szerencsére lehet választani 10-féle modell közül, szóval bárki rábökhet a katalógusban álmai bringájára. Ismerd meg a 2022-es kínálatot a következő linkre kattintva.

A Spark RC Team Issue AXS, illetve a Spark 910-es modelljei kipróbálhatóak a K2 III. kerületi, illetve az Ebike2Go 12. kerületi üzleteiben! Keresd bátran!


Fontos megjegyeznünk, hogy ugyanezzel a felfüggesztési rendszerrel rendelkező Scott Spark 960 kerékpárt most megnyerheted a nyereményjátékunkban, melyet ide kattintva találsz.

Fotók: Farkas Péter (akció), Takács Tamás

The post Scott Spark RC Team Issue AXS kerékpárteszt: az új(ra) világbajnok XC-fully kisöccse first appeared on Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek.

Viewing all 235 articles
Browse latest View live